Az afgán férfiak régi-új divathoz kénytelenek alkalmazkodni, és nem önkéntesen: az iszlamista szakállhoz. Miután a tálibok elrendelték a szakállvágás tilalmát, a fodrászok pénzügyi csőddel néznek szembe, azok a fiatal férfiak pedig, akik levágatják a hajukat, verésre és letartóztatásra számíthatnak.
A tálibok komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy toleránsabb csoportnak állítsák be magukat, mint az Afganisztánt korábban uralmuk alá hajtó elődeik voltak. Az afgán fiatalok szerint azonban a szakáll kérdéséhez való hozzáállásuk sokat elárul állítólagos új vezetési stílusukról.
„Nem vágathatunk a szakállunkból és nem vághatjuk le a hajunkat – mondta Hekmatullah, a déli Uruzgan tartomány lakója a Szabad Európához tartozó Azadi rádiónak. – Ha levágjuk, a tálibok elkapnak minket, és azt mondják: Te a korábbi kormány tagja vagy, és megvernek.”
Így írja le egy húszéves fiatalember a nyers valóságot, amely a külföldi erők kivonulása és a nyugati támogatású kabuli kormány augusztusi bukása után felálló tálib uralomra való áttérést jellemzi.
A szakállborotválás és -nyírás tilalmáról szóló, szeptember végén hozott tálib rendelet megsértése súlyos büntetést vonhat maga után. Közben a fodrászok és a borbélyok, akiknek megtiltották, a megélhetésükért küzdenek.
Egy Tirin Kut tartományi fővárosból származó fiatal férfi névtelenséget kérve arról beszélt az Azadi rádiónak, hogy megverték és egy napig fogva tartották, miután leborotválta a szakállát.
Eközben azok a borbélyok, akik éveken át szabadon űzhették szakmájukat, azt mondják, hogy drámaian visszaesett a forgalmuk.
„A munkahelyünk eltűnik, a gazdaságunk gyenge, otthon pedig nincs liszt” – mondta Momin, a város egyik borbélya. A tartományi központ hivatalosan hetvenezer fős lakossága az elmúlt években jelentősen megduzzadt a vidéki körzetekben folyó harcok elől menekülők érkezésével.
Tirin Kut fodrászüzletei előtt régebben sorban álltak az emberek, de Momin becslései szerint kilencven százalékkal visszaesett a forgalma, amióta a tálibok augusztus 13-án lerohanták a várost, és két nappal később megbukott a kabuli kormány is.
Tálib fegyveresek vonulnak be Tirin Kutba.
„Otthon beteg rokonaim vannak, eladósodtunk” – mondja Momin, aki az afgán fővárostól nyugatra fekvő Maidan Vardak tartományból származik, és vándorlónak nevezte magát. Az elköltözés nem jöhet szóba.
„Isten tudja, egyáltalán nincs pénzünk. Nem mehetünk Iránba. Nem mehetünk Pakisztánba – mondta. – Itt ragadtunk a mi Afganisztánunkban, mit tehetnénk?”
A Momin megélhetésére is kiható fejlemény akkor következett be, amikor a tálibok rendeletet hoztak a szakállborotválás betiltásáról a szomszédos Helmand tartományban, a szélsőséges csoport egyik hagyományos fellegvárában.
A rendelet értelmében a tartományi fővárosban, Leskár Gában figyelmeztették a borbélyüzleteket: következményei lesznek, ha kiderül, hogy leborotválták vagy levágták valakinek a szakállát, mert értelmezésük szerint ez az iszlám saríjatörvény megsértését jelenti.
„Ha valaki megszegi a szabályt, megbüntetik, és senkinek sincs joga panaszt tenni” – áll a rendeletben.
A tálibok információs és kulturális igazgatója, Hafiz Rased Helmand az Etilaatroz napilapnak elmondta, hogy a rendeletet a tálibok vallási rendőrsége hozta.
A közösségi médiában széles körben terjesztett rendeleten hivatalos tálib pecsét áll. Helmand szerint a tilalom egész Afganisztánban érvényes.
A tálibok más tisztségviselői azonban – akik ígéretet tettek arra, hogy második kormányzásuk mérsékeltebb lesz – megpróbálták visszavonni a rendeletet.
A hirdetmény hírére Ahmadullah Vaszik, a tálibok ügyvezető kulturális bizottságának helyettes vezetője (aki nemrégiben azt mondta, hogy nincs szükség a női sportra) szeptember 26-án hivatalos levelet tett közzé Twitteren. Ebben azt írta, hogy a rendelet kiadói nem voltak felhatalmazva a döntésre.
Azok a beszámolók azonban, amelyek szerint a rendeletet betartatják, és olyan hírek, amelyek szerint a nyugati Herát tartományban köztereken akasztották fel az állítólagos emberrablók holttesteit, kérdésessé tették, hogy a tálibok valóban fel akarják-e adni régi gyakorlatukat.
A kilencvenes évek végén a fundamentalisták hírhedtté váltak azokról a brutális büntetésekről, amelyeket az állítólagos jogsértők ellen alkalmaztak. Ezek között szerepelt az amputálás, a nyilvános korbácsolás, a halálra kövezés vagy a géppisztolyos kivégzés.
Szeptember végén Núruddin Turabi molla – a tálibok egyik alapítója és az iszlám törvények betartatásának fő felelőse – azt mondta, hogy felújítják a kivégzést és az amputálást, bár valószínűleg nem nyilvánosan.
Azok számára, akik a 2001-es amerikai vezetésű invázió óta, a Nyugat befolyása alatt nőttek fel Afganisztánban, nehezen felfogható, hogy húsz évvel vissza akarják forgatni az idő kerekét.
Lehet, hogy változik a divat, de a modern frizurákhoz és elegánsan rendben tartott szakállhoz szokott fiatal afgán férfiak nem számítottak a tálib stílusra.
„Régebben félelem nélkül mentünk fodrászhoz. Jó érzés volt elegánsnak lenni – mondta Hekmatullah. – De most, az új kormány alatt semmit sem élvezhetünk.”
