A nemzetépítés fáradságos munka. A mikroállam-építés talán kevésbé.
De ezt ne mondják annak a libertariánus ötletgazdának, aki hét éve dolgozik azon, hogy a viharos Balkánt tovább osztva Liberland Szabad Köztársasággá kiáltson ki egy apró, elhanyagolt dunai erdőrészt.
„Már a kezdetektől fogva tudtam, hogy egy ország felépítése nem nyári munka” – mondja a 38 éves cseh Vit Jedlička.
Ő és liberlandi társai nemrégiben újra nekiláttak az Egyesült Államokban folytatott lobbitevékenységüknek, hogy nemzetközileg elismerjék köztársaságukat, így állami státuszú szabadkereskedelmi övezetet alakíthassanak ki.
Az amerikai igazságügyi minisztériumhoz július 9-én benyújtott beadvány megerősíti, hogy Liberland az amerikai Foreign Agents Registration Act (FARA) – azaz az idegenügynök-törvény – értelmében együttműködik egy New York-i lobbistával, egy „globális politikai és üzleti nagykövettel”.
Egy olyan régióban, ahol a nemzetek közötti kapcsolatok gyakran feszültek, beleértve a közelmúltban Szerbia és Horvátország között a háborús emlékművek miatt kialakult diplomáciai összetűzést, Liberland szomszédai, úgy tűnik, hozzászoktak az ötlethez.
Szerbia „komolytalan cselekedetnek” tartja a projektet, de nem fenyegetőzik, amíg a Duna nyugati partján marad – a folyó a Horvátországgal közös határt jelöli.
„Szerbiával való kapcsolataink kezdettől fogva nagyon barátiak” – mondta nemrég a Szabad Európa balkáni szolgálatának Jedlička, aki a cseh fővárosban, Prágában él.
Hozzátette: Liberland legszorosabb partnere az észak-szerbiai Vajdaság.
Horvátország kezdetben kevésbé volt elfogadó, rendszeresen megakadályozta a bejutást, sőt állítólagos határsértés miatt őrizetbe vette a látogatókat, köztük Jedličkát is.
Jedlička azonban – látszólag irónia nélkül – elmondta, hogy azóta szoros kapcsolatokat építettek ki a horvát titkosszolgálattal, mivel néhány liberlandi állampolgár „gyakran tart velük kapcsolatot”.
„Úgy tűnik, idővel egyre nagyobb az érdeklődésük Liberland iránt” – mondta a horvát hatóságokról.
Nevezd, aminek akarod
Jedlička, aki egy cseh libertariánus civil szervezet elnöke, és felesége, Jana Markovičová, korábban profi masszőr, aki Liberland first ladyjének nevezte magát, 2015 áprilisában kiáltotta ki a feltörekvő állam megalakítását.
A területet hét négyzetkilométernyi senkiföldje, amelyet sem Horvátország, sem Szerbia nem követelt magának azóta, hogy Jugoszlávia 1991-ben szétesett.
Van zászlaja, címere, amelyen egy fa, a nap és egy folyó felett szárnyaló madár látható. Jedlička, aki idegenkedik mindenféle kormányzati beavatkozástól, reméli, hogy gazdaságát egy kriptovalutára, a meritre alapozhatja.
Jedlička eddig is aktívan részt vett virtuális és kriptoprojektekben, beleértve a futurisztikus kinézetű Liberland Metaversét, amely bevallottan „folyamatban lévő munka”.
Honlapján azt állítja, hogy több mint ötszázezer állampolgársági kérelmet nyújtottak be hozzájuk, bár a Szabad Európa nem tudta megerősíteni ezt a számot.
Emellett ezer „állampolgárról” és tíz „diaszpórafaluról” is beszámol.
Azt állítja, hogy hat ENSZ-tagállammal, köztük Haitivel is „diplomáciai kapcsolatot” tart fenn, és állítólag 74 helyen van képviselete a világon, köztük olyan helyeken, mint Svájc, Venezuela és Afganisztán.
De hiányzik a XX. század egyik leggyakrabban idézett függetlenségi próbaköve a meghatározott terület, a kormány és a más államokkal való kapcsolattartás képessége mellett: az állandó lakosság.
Liberland lakatlan, és egyetlen ország sem ismerte el hivatalosan.
A mikroállamok tényleg léteznek?
Jelenleg hét mikroállam létezik Európa-szerte különböző hírnévvel, a legtöbbjük gazdag, és évszázadokkal ezelőtt jött létre.
Négy közülük monarchia, egy másik pedig a római katolikus egyház fennhatósága alá tartozik, így történelmük nem feltétlenül a demokrácia jegyében telt.
Ezek a következők: Vatikánváros, Andorra, Liechtenstein, Monaco, Málta, San Marino és a Szuverén Szent János rend.
A mikroállamokat elsősorban a méretük, illetve annak hiánya különbözteti meg a nagyobb államoktól. P. Christiaan Klieger 2012-ben megjelent, The Microstates of Europe című könyvében azonban tágan „tervező nemzetekként” írja le őket, amelyeket „a nemzeti törekvések és az etnikai szolidaritás szívóssága” jellemez.
Liberland, az „új libertárius ország” inkább a tervezőkhöz hasonlít.
„Célunk egy kritikus üzleti központ és egy szabad kikötő kialakítása a Dunán” – mondta Michal Ptáčník, akit nemrég neveztek ki Liberland „igazságügyi miniszterévé” egy tavalyi prágai libertariánus konferencián.
Szerinte a kormányzási elvnek „a svájci demokrácia és a vállalatirányítás keverékének” kellene lennie.
A középpontban az áll, hogy „szabadkereskedelmi övezet legyen, ahol az egyéni szabadság a legfőbb”.
„A világ legszabadabb és legvirágzóbb országát kívánjuk felépíteni” – mondta Ptáčník.
Rögös az államiság felé vezető út
Liberland az amerikai lobbistát, Steven Melniket említi „utazó nagyköveteként”.
Az Egyesült Államokba bevándorolt Melnik a jelek szerint megpróbálja az amerikai és más befolyásos személyeket egy nyolcadik európai mikroállam elismerése felé terelni.
Az igazságügyi minisztérium dokumentumában Melnik azt állította, hogy továbbra is képviseli a Szabad Liberland Köztársaságot egy olyan megállapodás alapján, amely „nem tartalmaz díjazást a szolgáltatásokért”.
Melnik, aki 2019 óta képviseli Jedlička csoportját, azt mondta, hogy az előző féléves jelentési időszakban „nem kértek tőle semmilyen szolgáltatást”, és hogy „minden tevékenységem önkéntes volt, és nem díjazásért történt”.
Jedlička számára a végcél még mindig távoli álomnak tűnik, de továbbra is optimista.
Azt mondta, hogy Horvátország most már „komoly nemzeti mozgalomként ismer el minket”, és azt sugallta, hogy Zágráb belenyugodott, hogy nem követeli magának a Jedlička által kijelölt hét kilométeres területet.
„Hisszük, hogy a közeljövőben felismerik azt a nagy gazdasági hasznot, amelyet Liberland létrehozása jelentene” – mondta Jedlička.
Az esetleges szuverenitásból származó előnyök egy olyan alapító atya és euroszkeptikus számára, mint ő, és Liberland „kormányának” mind az öt tagja számára egyértelműnek tűnhetnek.
Elmondta, hogy jelenlegi céljaik között szerepel „a liberlandi állampolgárság további előnyeinek” megteremtése.
„Célunk, hogy ragyogó példája legyünk annak, hogyan lehet megszervezni az ország kormányzását az új évezredben erős ideológiai elvek, valamint a legújabb decentralizált blokklánc-technológiák felhasználásával” – mondta Jedlička.
Nem úgy tűnik, hogy különösebben sietne ráerőltetni a modelljét bárkire is.
„Jó, ha más országok hivatalosan is elismerik – mondta a Szabad Európának –, de annak is örülünk, ha informális barátok vagyunk, és ha elismerik a mottónkat: Élni és élni hagyni.”
