Míg a MOHU megszüntetné a lomtalanítást, egy kutatás szerint a Budapesten lomizók kifejezetten hasznos munkát végeznek környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi szempontból is. Egy-egy lomtalanítás alkalmával több tízezer tonna olyan hulladékot hasznosítanak újra, amely a munkájuk nélkül a szemétégetőben végezné. A kutatók becslése szerint a lomtalanítás 18–35 ezer ember számára jelent rendszeres jövedelemkiegészítést. Ha a lomizással együtt megszűnne, lényegesen nagyobb hulladékmennyiséget kellene kezelni.
A Szabad Európa írta meg elsőként, hogy a MOHU megszüntetné a budapesti lomtalanítást. A Mol hulladékos cége cikkünk megjelenése után közleményben ismerte el, hogy valóban véget vetnének az 1972 óta bevett gyakorlatnak, és 2025-től már kerületenként csak néhány gyűjtőponton folyna a hulladék begyűjtése, ide pedig a lakóknak maguknak kellene valahogy elszállítaniuk a kidobni kívánt lomot. A lapunk által megkérdezett szakemberek és polgármesterek mind ellenzik a MOHU lomtalanítást megszüntetni kívánó terveit, mert attól tartanak, hogy így nehezebbé válik a lomok legális lerakása, és több lesz az illegális szemétkupac a közterületeken. Az aggodalmakat valószínűleg az is táplálja, hogy amióta a MOHU megkapta a hulladékgyűjtés koncesszióját, nem csak a fémhulladékok vagy a roncsautók begyűjtésének lett annyi, lényegében az egész magyarországi hulladékpiac bedőlt. A Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) közlése szerint a gazdasági fejlődés következtében egyre nő a lomtalanításokon kirakott hulladék mennyisége, 2012 és 2022 között egyenesen megduplázódott. 2021-ben 42 ezer tonna hulladékot gyűjtöttek be – ez már az, amit a lomisok nem vittek el.
Szemét vagy kincs?
A budapesti lomtalanításnak sok pozitív társadalmi, gazdasági és fenntarthatósági haszna van – derül ki Tim Gittins és Letenyei László, a Budapesti Corvinus Egyetem docenseinek kutatásából, amely idén jelent meg (Trash or Treasure: Entrepreneurial Opportunities in Waste Management; Szemét vagy kincs: vállalkozási lehetőségek a hulladékgazdálkodásban). A lomtalanítások során ugyanis több ezer tonna olyan hulladékot hasznosítanak újra, amely amúgy szemétégetőben vagy illegális lerakóban végezné. Ráadásul a lomokat informális vállalkozások formájában újrahasznosító lomisok több ezren vannak, nekik és családjuknak fontos jövedelemkiegészítést jelent a lomizás.
Hasznos a lakosság számára
A lakosság számára kifejezetten előnyös a lomtalanítás intézménye, így ugyanis könnyen meg lehet szabadulni a háztartási szemétbe nem dobható, nagy méretű hulladéktól. Nincs szükség autóra, akár teherautóra, mert elég a ház elé letenni a szemetet. Ha kerületenként csak néhány gyűjtőpont lenne, odáig valahogy el kellene vinni a lomot – és ez pont azokat érintené a leghátrányosabban, akiknek nincs szállításra alkalmas autójuk, és nem is tudnak bérelni. Az évi egyszeri lomtalanításnak ráadásul nincs pluszköltsége, ami szintén arra ösztönzi az embereket, hogy lomtalanításkor szabaduljanak meg a már nem szükséges tárgyaiktól.
Fenntarthatóság
Jelentős mennyiségű olyan hulladékot dobnak ilyenkor utcára, ami újrahasznosítható lenne, és csak azért nem az égetőkbe kerülnek, mert a lomisok elviszik és hasznosítják – a kutatás szerint kifejezetten hatékonyan. Az FKF kutatókkal közölt becslése szerint a teljes budapesti hulladék jelentős részét teszi ki a lomtalanításkor begyűjtött hulladék. 2021-ben mintegy hatszázezer tonna volt az összes, Budapesten begyűjtött hulladék, ebből 42 ezer tonnát szállítottak el lomtalanítás után. Ez a 42 ezer tonna már csak az, amit a lomisok otthagytak: az FKF szerint tíz és negyven százalék lehet az a mennyiség, amennyit az informális gyűjtők visznek el és hasznosítanak újra. Ez azt jelenti, hogy 2021-ben hét- és 28 ezer tonna közötti mennyiséget, a teljes éves budapesti hulladék egy–öt százalékát hasznosíthatták újra a lomisok. Amit nem visznek el, azt az FKF gyűjti be és égeti el.
A lomtalanítás hozzájárul a fenntarthatósági célok eléréséhez és az Európa Unióban egyre nagyobb szerepet kapó körforgásos gazdaság (lényegében a hulladék minimalizálása és a keletkező hulladék minél nagyobb arányú újrafelhasználása) megvalósításához.
Informális hulladékgyűjtő vállalkozók
A kutatók kifejezetten vállalkozóként tekintenek a lomizókra. Noha a szürkegazdaság részei, számos olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek miatt vállalkozásként érdemes vizsgálni a tevékenységüket. Egyrészt anyagi haszonszerzés motiválja őket; ahhoz pedig, hogy jövedelmük legyen a lomokból, jól szervezett logisztikára, valamint megfelelő szaktudásra is szükség van. A lomis vállalkozók többnyire romák, a kutatók az előadáson számszerűsítették is, hogy egy-egy lomtalanításon mintegy hétszáz, saját autóval is rendelkező csoport gyűjt, ami 3500–5000 embert jelent. Ha a családtagjaikat is számításba vesszük, akkor a lomtalanítás nagyjából 18–35 ezer rászoruló emberen segít.
A lomisok családi alapon szervezik a munkát, ami már a lomtalanítás előtt megkezdődik. A hulladék kirakására kijelölt területeket még a lerakási idő előtt lefoglalják. A hulladékgyűjtők többnyire Budapesten kívülről érkeznek. A kutatás arra is említ példát, hogy bizonyos kelet-magyarországi falvak önkormányzatai megszervezik a helyi romák szállítását Budapestre, hogy részt vehessenek a lomtalanításon. Voltak olyanok, akik a járműben aludtak, hogy minél jobb helyet tudjanak lefoglalni. A lomisok munkája kifejezetten jól szervezett a kutatás szerint. Van egy vezető, aki irányítja a hulladék válogatását, szétszerelését és a szállítást. A fiatalabbak általában a nehéz fizikai munkát, a pakolást végzik, az idősebbek pedig őrzik a szeméthalmokat, és tárgyalnak az árról az amatőr gyűjtőkkel – azaz a halmokhoz odatévedő érdeklődők már csak némi pénzért juthatnak hozzá a kiszemelt kincshez.
A legértékesebb anyagok a fémhulladékok: főleg a vas, a réz és az alumínium. A régebbi és nem működő hűtőszekrények, tűzhelyek, mosógépek mellett értékes fémet rejtenek a különböző elektronikai eszközök is, amelyeket szét kell szerelni. Ezeket a lomisok vasudvaroknak adják el, ahonnan a fémhulladék MÉH-telepekre kerül, amelyek nagyobb mennyiségben kereskednek.
A még használható tárgyak, elektronikai eszközök, könyvek, CD-k, személyes emléktárgyak, fényképek és régiségek bolhapiacokon kötnek ki. A jobb minőségű ruhákat szintén begyűjtik továbbértékesítésre, a bútorokat és egyéb faanyagokat pedig tüzelőnek viszik el – de csak a téli időszakban.
Társadalmilag hasznos a lomtalanítás
Máshol nincs Európában a budapestihez hasonló lomtalanítás. Bécsben, Berlinben kijelölt hulladékudvarokban lehet leadni a nagy méretű hulladékot, házhoz csak kérésre mennek. Ehhez hasonló rendszert vezetne be Budapesten is a MOHU. A kutatók szerint azonban a magyar lakosság nem annyira környezettudatos, kevésbé vigyáznak a káros anyagokkal, mint Bécsben vagy Berlinben. Ezt bizonyítja, hogy a lomtalanításkor kitett hulladék között jócskán van olyan is, amelyet nem lenne szabad kitenni: sokan kidobnak elektronikai eszközöket vagy veszélyes hulladéknak minősülő anyagokat is.
Noha vannak a környezetre káros hatásai is a lomtalanításnak (elsősorban a kábelvezetékek leégetésekor keletkező káros anyagok), a pozitív hatások jelentősen felülmúlják. Akár több ezer tonna olyan hulladék hasznosulhat újra, amely lomtalanítás nélkül az égetőbe kerülne. Mivel ezt az újrahasznosítást a magasabb jövedelmű és presztízsű lakosság és az FKF, illetve a MOHU helyett az alacsonyabb jövedelműek végzik el – kifejezetten hatékonyan, vállalkozóként –, a társadalmi jövedelemelosztás szempontjából is pozitív hatása van.
A kutatók szerint a hulladékot hivatalosan begyűjtő szerveknek együtt kellene működniük az informális begyűjtőkkel, azaz akár fizethetnének is a lomisoknak, akik szakismeretükkel és fizikai munkájukkal járulnak hozzá a fenntarthatósági célok megvalósulásához. Ha pedig sikerülne átemelni a lomizást a fehérgazdaságba, több ezer rászoruló család jövedelmi helyzete és életkörülményei javulnának.
A MOHU szerint minden jobb lesz
A lomtalanítás megszüntetését elismerő közleményében a MOHU arra hivatkozik, hogy a jelenlegi rendszer „rendetlenséget eredményez a közterületeken, fennakadásokkal járhat, zavarja a lakókat, több napra megnehezíti a parkolást, és a városképet, tisztaságot is jelentősen rontja” (a lomtalanítás egy-egy helyszínen legfeljebb 24 órán át tart). Az új rendszerben kerületenként legfeljebb tíz őrzött gyűjtőpont lesz, ingyenesen csak a rászorulók kérhetik a házhoz menő lomtalanítást. A MOHU szerint csak az új rendszerben biztosított a lomok újrafelhasználása, ami összhangban van a körforgásos gazdaság elveivel.
