Nem a kiskereskedők nyerészkedése miatt magasak az árak, hanem többek között azért, mert a kormány által megemelt adók – látványosan a jövedékiadó-emelés, de a tranzakciós illeték is – begyűrűztek a költségeikbe – mondja Madár István. A közgazdásszal beszéltünk az ígéretek áráról és fedezetéről, a béke hatásairól és arról, hogyan kellene átalakítani a magyar gazdaság szerkezetét.
A beszélgetést itt tudja megnézni:
A beszélgetést itt tudja meghallgatni:
A beszélgetés fontosabb gondolatai
- A szegények és a gyerektelenek túl vannak adóztatva, a családosok és a módosabbak pedig arányaiban kevésbé, mint az európai átlag.
- Az élelmiszerek ára mindig az egyik legfontosabb és legfájdalmasabb területe a jólétérzetnek, a politikai megítélés is nagyon gyakran ezen múlik, így nem meglepő, hogy a kormány próbálja lenyomni.
- Az első árstop tapasztalata az volt, hogy szinte teljes egészében átvetült más termékekre, ráadásul amikor megszűnt, és visszaemelkedett az árstopos termékek ára a piacgazdaságban diktált szintre, még egy egyszeri drágulást is okozott, így nem igazán tudta letörni az inflációt.
- Nem a kiskereskedelmi szektor mohósága az oka az áremelkedéseknek, inkább a termelő nagykereskedelmi szektorban kell keresni a magyarázatot, ahol akadálytalanul mennek át az árnyomások, amelyek a gyenge forintból, a gyenge versenyképességből, a nyersanyagár-emelkedésekből fakadnak; ezek álltak össze most kártékony eleggyé.
- A béke mint rövid távú gazdasági folyamatokat erősen meghatározó fogalom nyilvánvalóan inkább politikai kategória.
- A tervezett szja-mentességre nincs pénz, fedezete a hiánynövelés, vagyis az adósság.
- A közgazdász szerint mostantól egyre inkább a politikai népszerűség- és közvélemény-kutatások fogják meghatározni, még milyen költségvetési terhet vállal magára az állam annak érdekében, hogy a választási ciklikusság logikájának megfelelően további népszerűség-növekedést tudjon elérni.
- Az az általános probléma a magyar gazdasággal, hogy ebből a fajta extenzív növekedési modellből – hogy bevonunk munkaerőt, ahhoz szerzünk külső tőkét, az összerak a gyárban valamit, aztán exportáljuk, amiben rendkívül alacsony a magyar hozzáadott érték – már nagyon nehéz többet kipréselni.
