A Putyin-féle elnöki ciklusokat az alkotmányos előírások miatt egyszer megszakító Dmitrij Medvegyev volt orosz elnök tavaly októberben meglepő véleménycikket írt. A Kommerszant napilapban az ukrán határnál történt orosz csapatösszevonásról megjelent írás egyszerre volt szürreális és vitriolos. Ezzel színre lépett az új, nacionalista Medvegyev.
A volt miniszterelnök és elnök Medvegyev, aki politikai karrierjét és hatalmasnak tűnő vagyonát Vlagyimir Putyinnak köszönheti, kirohanást intézett az ukrán vezetők ellen, gyengének, függőnek és korruptnak nevezve őket, hozzátéve, hogy nincs értelme tárgyalni velük.
A nyugati elemzők által soviniszta hangvételűnek minősített cikkben Medvegyev a zsidó származású Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt a legvadabb nacionalista erők elkötelezettjének titulálta, és azzal vádolta, hogy teljesen megváltoztatta politikai és erkölcsi iránytűjét.
„Undorító erkölcsi hátraarc”
„El lehet képzelni, milyen undorító lehetett Zelenszkij számára egy ilyen erkölcsi hátraarcot végrehajtani” – írta az október 11-i kommentárban.
Sok Kreml-megfigyelő számára Medvegyev akár önmagáról is beszélhetett volna.
Az 56 éves volt ügyvéd egykor a demokratikus változásra törekvő orosz liberálisok reményeit képviselte. Amikor Putyin 2008-ban őt választotta elnöknek, sokan félretették a kormányzó tandem vezető partnerének indítékaival kapcsolatos kételyeiket abban a reményben, hogy reformok vannak készülőben.
Közel tizenöt évvel később azonban egy másik Medvegyev jelent meg a színen. Putyin 2012-ben tért vissza az elnöki székbe, és azóta is a Kremlben van, folyamatosan zárja be az ajtót az ellenvélemény előtt, és egyre nagyobb konfrontációba sodorja az országot Kijevvel és a Nyugattal.
Az elmúlt hónapokban Medvegyev – legalábbis verbálisan – hátraarcot hajtott végre, hogy mentora kegyeiben maradjon.
Az októberi kommentár egyike volt annak a sok, maró hangvételű cikknek, közösségimédia-posztnak vagy megjegyzésnek, amelyeket Medvegyev az elmúlt hónapokban tett közzé, és amelyek némelyikében visszaköszön az a fajta furcsa történelmi revizionizmus, amelyet Putyin a Nyugat becsmérlésére és Ukrajna inváziójának igazolására használt.
„Gyimon” már nem szelíd technokrata
Az Oroszországban jelenleg uralkodó mérges légkörben, ahol a tisztviselők, a törvényhozók és az állami televízió vendégei leüvöltik egymás fejét – versengve, ki a harciasabb –, a megjegyzések nem tűnnek furcsának, de éles ellentétben állnak Medvegyev korábbi, szelíd modorú, iPhonjával bíbelődő technokrataimázsával.
„Nem annyira a tartalomról van szó, hanem a hangnemről – a névmásokról. Nem emlékszem, hogy Medvegyev ilyen lett volna karrierje korábbi szakaszában” – mondta a Szabad Európának Brian Taylor, a Syracuse Egyetem politológiaprofesszora, aki az orosz politikával foglalkozik.
Szerinte Medvegyev – aki sok hatalmat és befolyást vesztett, amikor két évvel ezelőtt leváltották a miniszterelnöki posztról – megpróbál politikailag releváns maradni.
Egy márciusi közösségimédia-bejegyzésében Medvegyev a Kijevbe utazó és Zelenszkij támogatását kifejező lengyel, szlovák és cseh vezető vasúti utazását Leninnek a 1917-es bolsevik forradalom előtti, száműzetésből történő hazautazásához hasonlította.
Azt is megjegyezte, hogy a lengyel elit ruszofóbiában szenved, mert négyszáz éve elvesztette a moszkvai trónt, és ezért dühös – ám az állítás figyelmen kívül hagyja a sokkal nagyobb és újabb tényezőket, például a Lengyelország és szomszédai feletti több évtizedes elnyomó szovjet uralmat.
Timothy Snyder, a Yale Egyetem történészprofesszora, a régió szakértője groteszknek nevezte a posztot, és azt mondta, hogy Medvegyev úgy próbálja magát pozicionálni, mint egy populista, aki a közép- és kelet-európai átlagpolgárok nevében beszél.
A bebörtönzött ellenzéki vezető, Alekszej Navalnij és társai 2017-es nyomozása szerint Medvegyev jótékonysági és nonprofit szervezetek egész sorát használta arra, hogy 1,2 milliárd dollárnyi adományt gyűjtsön mágnásoktól és állami bankoktól, majd a pénzt drága vagyontárgyak, köztük luxuslakások vásárlására irányítsa át. Ő nektek nem Gyimon – szólt a leleplező film címe, a Dmitrijből szlengesített becenevet használva.
Ugrál a vezér előtt, hogy észrevegyék
Maria Snegovaya, a Center for a New American Security, egy washingtoni székhelyű agytröszt munkatársa szerint Medvegyev nyilvános harcias retorikájának felerősödése a Putyin iránti lojalitás demonstrálására tett kísérlet.
„Medvegyev talán azt akarja jelezni mindenkinek, hogy a rendszer része, hogy lényegében Putyin mellett áll” – mondta Snegovaya a Szabad Európának.
Medvegyev egykor egy befolyásos frakciót képviselt a versengő csoportok között – Putyin a köztük lévő feszültséget használta ki hatalma fenntartására. Az évek során azonban jelentős politikai súlyt vesztett, és néhány szövetségese – mint például Mihail Abizov volt nyílt kormányzat miniszter és az üzletember testvérpár Zijavudin és Magomed Magomedov – rács mögé került.
Kegyvesztett lett, ráadásul nem is ex-KGB-s
Elemzők szerint – részben a kínos korrupciós vádak miatt – Medvegyev maga is kiesett Putyin szűkülő belső köréből, amelyet ma már a sajátjához hasonló biztonsági szolgálati háttérrel rendelkező héják uralnak.
Mivel az ukrajnai háború beárnyékolja Oroszország jövőjét, a légkör a Putyint körülvevő hatalmi körökben feszültebb lehet, mint valaha.
Putyin keményen fellépett az ukrajnai háború bárminemű ellenzésével szemben. Március közepén egy dermesztő beszédében azt állította, hogy az országon belül létezik „a nemzeti árulók ötödik hadoszlopa”, és azt mondta, hogy az oroszok „mindig képesek lesznek megkülönböztetni az igazi hazafiakat a söpredéktől és az árulóktól”.
Az elmúlt hetekben, az Ukrajna elleni háború kezdeti kudarcai után olyan jelentések láttak napvilágot, amelyek szerint magas rangú orosz tisztviselőket helyeztek házi őrizetbe.
Mosolygósnak és modernnek tűnt, és Obamával burgerezett
Az 56 éves Medvegyev az elmúlt két évtizedben Putyin egyik leghűségesebb szövetségese volt. Putyin 2008-ban a volt ügyvédet jelölte ki utódjául az elnöki posztra, hogy ne sértse meg az akkori alkotmányos korlátot, amely csak két egymást követő négyéves elnöki ciklust tett lehetővé. (Medvegyev operettelnöksége után azonnal vissza is tért a posztra.)
De az, hogy Medvegyevet választotta az egykori KGB-tiszt, Szergej Ivanov helyett, „egy új, liberálisabb időszak lehetőségét jelezte az orosz politikában, legalábbis egyesek ezt remélték” – írta Michael McFaul, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete 2012–14-ben a Hidegháborútól a forró békéig című memoárjában.
Medvegyev „kifinomultabb stílusban beszélt oroszul, mint Putyin, és úgy tűnt, jobban orientálódik a nyugati eszmékhez, vagy legalábbis jobban ismeri azokat” – írta.
Medvegyev nem a KGB-ből érkezett. Az oroszok azon generációjához tartozik, akik általában pozitívabban tekintettek a Nyugatra és a Szovjetunió összeomlására – amely akkor következett be, amikor ő húszéves volt, Putyin pedig majdnem negyven –, mint az idősebbek.
Egy 2009 szeptemberében megjelent, politikai elképzeléseit ismertető cikkében Medvegyev az orosz demokráciát törékenynek és olyasvalaminek nevezte, amelyet meg kell védeni. Párbeszédre szólított fel a civil társadalommal, és a választási verseny javítása érdekében végrehajtott változtatásokat dicsérte.
„Putyin soha nem mondott ilyet” – írta McFaul.
Medvegyev elnöksége változást ígért mind otthon, mind a Nyugathoz fűződő kapcsolatokban.
Otthon reformokat hajtott végre, és elfogadta Barack Obama elnöktől az amerikai–orosz kapcsolatok újraindítását. 2010 áprilisában aláírta Obamával az új START nukleáris fegyverzetcsökkentési szerződést, majd 2010 júniusában, amerikai látogatása során együtt lakomáztak egy burgerbárban, ahol egy menő bombázó bőrdzsekiben feszített. A vizit során jókat mosolygott Obamával, és lelkesen járta be a Szilícium-völgyet.
„Nem illik hozzá a pimasz nacionalista imázs”
Medvegyev metamorfózisa, ha egyáltalán erről van szó, nem egyik napról a másikra ment végbe. Lassan követte az orosz–amerikai kapcsolatok éles és folyamatos elmérgesedését, amelynek kezdete 2011 végére tehető, amikor Putyin azzal vádolta meg az Egyesült Államokat, hogy tüntetéseket szított a parlamenti választásokon történt csalások miatt. Putyin ekkor döntött, és Medvegyevvel együtt bejelentette, hogy 2012-ben visszatér az elnöki székbe.
Putyin helyet cserélt Medvegyevvel, aki 2020 januárjáig a második ember, azaz miniszterelnök maradt. Elemzők szerint Putyin azt követően váltotta le Medvegyevet a kormány éléről, hogy nem teljesítette az elnök belpolitikai prioritásait, köztük az életszínvonal javítását.
Az átszervezésre azonban akkor került sor, amikor Putyin előkészítette a júliusban elfogadott alkotmánymódosításokat, amelyek lehetővé teszik számára, hogy 2024-ben és 2030-ban ismét indulhasson az elnökválasztáson.
Jelek szerint mindez arra irányult, hogy elfojtsa a „Putyin utáni Oroszországról” szóló elképzeléseket, és biztosítsa, hogy még évekig hatalmon maradhasson. Medvegyevet és embereit megalázó módon rúgták ki a kormányépületekből – este már taxival vagy tömegközlekedéssel kellett hazamenniük, mert még a szolgálati autót is megvonták tőlük.
Putyin új szerepet adott Medvegyevnek a Biztonsági Tanács elnökhelyetteseként, amely a stratégiai kérdésekben való döntéshozatal egyik fő helyszíne, de tisztán tanácsadó testület.
Medvegyev a közvélemény-kutatások szerint az oroszok által legkevésbé megbízhatónak tartott politikusok közé tartozik. Putyin eltiltotta attól, hogy a 2021 szeptemberi parlamenti választásokon az Egységes Oroszország párt listájának élére álljon.
A pimasz orosz nacionalista új imázsa nem igazán illik hozzá, de lehet, hogy része egy stratégiának, hogy később ismét hatalmi pozícióba kerüljön – mondta Taylor.
„Úgy gondolom, hogy – talán irreálisan – még mindig vannak politikai ambíciói, és nem tudja, hogyan alakul a rendszer a következő néhány évben, ezért inkább a hatalomban szeretne lenni, mint kikerülni onnan – mondta. – Talán még mindig úgy gondolja, hogy újra megkaphatja a vezetői posztot.”