Az AP fotósának tudósítása Izjumból a háború kitörése után egy évvel.
Még a város felszabadítása után is civilek fizetik a háború árát
Az aknák miatt minden lépést meg kell fontolnia annak, aki Ukrajna északkeleti részén, a háború sújtotta Izjumban az utcára merészkedik. Bent, a négy fal között pedig akármikor megcsörrenhet a telefon, hogy közöljék a lehető legrosszabb hírt: azonosították szeretteik holttestét.
1
Ebben a városban mindenkinek van története az aknákról. Vagy ráléptek és elvesztették egy végtagjukat, vagy ismernek valakit, aki így járt. A helyiek naponta találnak aknát a folyóparton, az úton, a mezőn, tetőkön, fákon. A 66 éves Olekszandr Rabenko a házától kétszáz méterre lépett aknára, amikor vízért ment a folyóhoz a megszokott ösvényen
2
Pedig a fia, Eduard korábban aknátlanította a keskeny ösvényt, és Rabenko is már többször végigsétált rajta baj nélkül, egészen december 4-ig, amikor egy akna leszakította a jobb lábát. „Még mindig nem tudom, hogyan került oda, talán a hóolvadás miatt, vagy a folyó hozta magával – mondja az AP-nek a férfi, aki még mindig gyötrő fájdalmat érez a lába helyén: – Az orvos azt mondta, hónapokba telik, amíg az agyam felfogja, mi történt” – teszi hozzá
3
„Hetente aknára lép valaki – magyarázza dr. Jurij Kuznecov. – Nem tudom, mikor merek újra lemenni a folyóhoz vagy az erdőbe, mert orvosként láttam a következményeket”
4
Az egyik beteg kétszer lépett aknára: először júniusban, amikor elvesztette a sarka egy részét, másodszor pedig októberben, amikor az egész lábfejét. Az orvosnak a legtöbb beteg azt mondja, óvatos volt, mégis bekövetkezett a baj. „Biztosak voltak benne, hogy ez velük soha történhet meg” – magyarázza