„Mielőbb beszélgetni akarunk a NATO-csatlakozás megszavazása előtt” – mondta a Szabad Európának egy magas rangú kormányzati forrás. Kevés az esély a magyar kérés teljesítésére.
Ha igaz, amit a Szabad Európának egy magas rangú kormányzati szereplő, valamint egy diplomáciai forrás állít, akkor nemhogy nem szavaz idén ősszel a magyar parlament Svédország NATO-tagságáról, de a ratifikáció távolabb van, mint valaha. Eddig ugyanis nagyjából biztosnak tűnt, hogy – ha több mint egyéves huzavona után is – a 2023-as őszi ülésszakban meglesz a jóváhagyás.
Recep Tayyip Erdoğan frissen újraválasztott török elnök a júliusi vilniusi NATO-csúcson közölte, hogy sikerült kompromisszumra jutnia a svéd kormánnyal a nyitott kérdésekben, ezért ősszel az ankarai törvényhozás elé terjeszti a csatlakozás megszavazását. Erre Szijjártó Péter is sietett közölni – szintén a csúcstalálkozón –, hogy magyar részről is „csak technikai kérdés a svéd NATO-csatlakozás ratifikációja”.
Mégsem „technikai”
Ehhez képest egy magas rangú kormányzati forrás most arról beszélt a Szabad Európának, hogy az ügy egyáltalán nem magától értetődő, ugyanis továbbra is azt várják, hogy vagy Ulf Kristersson svéd kormányfő, vagy Tobias Billström külügyminiszter Budapestre jöjjön, és találkozzon Orbán Viktorral vagy Szijjártó Péterrel. Kormányzati forrásunk nyilvánvalóvá tette, hogy egyfajta Canossa-járás jellegű utat várnak el, amelynek során a magyar fél elmondhatná, hogy idehaza az égvilágon semmi gond nincs a demokráciával és az emberi jogok érvényesülésével, a svéd partner pedig tudomásul venné.
Ehhez kapcsolódóan: Zárt körben az EU-ra tolta Szijjártó a svéd és finn NATO-csatlakozás magyar késleltetését.
„Minimummegoldásként” szóba jöhet esetleg egy kétoldalú találkozó hasonló tartalommal valahol máshol, például egy EU-csúcs vagy más bilaterális esemény keretében, de a magyar kormány egyértelműen a budapesti helyszínt preferálja.
Erre pedig a jelek szerint igen kevés az esély. „Aki ismeri a svédeket, a svéd diplomáciát, az pontosan tudhatja, hogy egy ilyen elvárásnak sosem fognak eleget tenni. Éppen azért, mert tisztában vannak vele, hogy ez elvárás velük szemben, aminek véleményük szerint semmi alapja, így üres gesztusokat nem tesznek” – mondta egy, az ügyre rálátó diplomata forrásunk.
Az az ironikus az egész történetben, hogy ezzel a svéd attitűddel magyar kormányzati forrásunk is tisztában van – aki egyébként maga is személyesen tárgyalt már svéd partnerrel –, de amikor szembesítettük az ellentmondással, csak annyit mondott, hogy „nem mi akarunk NATO-tagok lenni”.
Never ending…
A magyar kormány és a svéd NATO-csatlakozás ügye már rég egy abszurd színjátékhoz hasonlít. Mint ismert, Oroszország Ukrajna elleni agresszióját követően Svédország és Finnország 2022 decemberében jelezte, hogy csatlakozni szeretne a szövetséghez. Ez Finnország esetében sima volt, 2023 márciusában már az Országgyűlés is megszavazta, így az ország április 4-én csatlakozott hivatalosan is a NATO-hoz.
A svéd csatlakozással kapcsolatban ugyanakkor Törökországnak komoly feltételei voltak, elsősorban is a Svédországban élő és az ankarai kormány szerint terrortevékenységet támogató kurd emigránsok könnyített kiadatásával kapcsolatban.
A már említett vilniusi csúcson Recep Tayyip Erdoğannak és Ulf Kristerssonnak sikerült megegyeznie a kérdésben (a svéd kormányfő még azt is megígérte, hogy támogatja Törökország schengeni tagságát), így, mint írtuk, török részről elvileg elhárult az akadály.
Ehhez kapcsolódóan: Érdekes időbeli egybeesések a ratifikáció és az uniós pénzek késése között.
Nagyon leegyeztették
A magyar kormány hosszú huzavona után végül tavaly júliusban nyújtotta be a parlamentnek a ratifikációról szóló jogszabályt, csakhogy az Országgyűlés azóta sem vette napirendre. Bár az ellenzék többször megpróbálkozott vele, a kormánypárti többség rendre leszavazta az indítványt.
Októberben írtuk meg, hogy Szijjártó Péter zárt körben – egy, az uniós nagyköveteknek tartott munkareggelin – arra hivatkozott: éppen az Európai Bizottság várja el tőlük, hogy fontos törvényeket csak társadalmi egyeztetés után fogadjanak el, így most erre bocsátották a kérdést. Ennek eredményéről azóta sem árult el semmit a Külgazdasági és Külügyminisztérium, de tény, hogy az „egyeztetés” nyomán a törvényjavaslat szövege egy betűt sem változott.
Ehhez kapcsolódóan: Amiről nagyon szeret „társadalmilag” egyeztetni a kormány, és amiről nem.
November 21-én Harangozó Tamás, az MSZP képviselője mondta el lapunknak, hogy a NATO Madridban rendezett parlamenti közgyűlésén a magyar küldöttség kormánypárti tagjai ígéretet tettek arra, hogy december 7-én, a parlament utolsó 2022-es ülésén szavazzák meg a ratifikációt. Közben azt is kiderítettük: Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke és Kövér László házelnök személyesen is biztosított külföldi nagyköveteket arról, hogy meglesz a ratifikáció.
Ekkor már javában folyt a politikai csatározás a kormány és a bizottság között a Magyarországnak járó uniós forrásokról. Tudható volt, hogy november 24-én a bizottság állásfoglalást hoz nyilvánosságra az ügyben, így logikusnak tűnt, hogy a kormány zsarolásnak használja a ratifikációt. Végül órákkal azelőtt, hogy a brüsszeli – negatív tartalmú – nyilatkozat megszületett volna, Orbán Viktor a V4-ek Kassán megtartott csúcstalálkozóján már azt mondta: csak a 2023-as első parlamenti ülésen szavaznak majd.
Ekkor a kormánynak még komoly reményei voltak azzal kapcsolatban, hogy tavaszra összejöhet a megegyezés a bizottsággal, és zöld utat kapnak a magyar uniós források. Időközben azonban az elvileg támogató magyar retorika megváltozott, kormánypárti politikusok egyre többször hangoztatták, hogy „a svéd kormány megsértette Magyarországot az alaptalan kritikáival”.
Emiatt márciusban Hende Csaba vezetésével kormánypárti delegáció utazott Stockholmba, hogy tárgyaljon egy svéd parlamenti küldöttséggel. Az esemény után a volt honvédelmi miniszter azt mondta: sikerült a vitás kérdéseket megtárgyalni, továbbra is támogatjuk a svéd csatlakozást. Ekkor úgy tűnt, a parlament – július közepéig tartó – tavaszi ülésszaka valóban pontot tesz az ügy végére, de nem így lett.
Az utolsó kormányzati határidő, mint említettük, Erdoğan bejelentése után az idei ősz volt, egyelőre ez tolódott ki – immár meghatározatlan időre. Ráadásul néhány napja a kormánymédia felkapott egy, a svéd köztévében már 2019-ben bemutatott vizuális tananyagot, amelyben a magyar jogállamiság helyzetét kritizálták.
Ez négy évig láthatóan a kormánynak sem tűnt fel, de most válaszként Szijjártó Péter levelet írt svéd kollégájának. Ebben úgy fogalmazott: „a hamis vádak cseppet sem segítik elő” a svéd kérés teljesítését. Ezzel élesen szemben áll, hogy amikor kiderült, hogy az orosz állami történelemkönyvekben „fasiszta felkelésnek” titulálták az ’56-os forradalmat, a magyar külügyminiszter csak annyit reagált, hogy „erről a kérdésről nem nyitunk vitát”. Ennek fényében úgy tűnik, a svéd tananyag csak újabb ürügy a ratifikáció elhalasztására.
„Mielőbb beszélgetni akarunk a NATO-csatlakozás megszavazása előtt” – mondta ezzel kapcsolatban már idézett kormányzati forrásunk.
Cikkünk megjelenése után Menczer Tamás a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára "hírlapi kacsának" nevezte értesülésünket, igaz, azt nem mondta meg, milyen feltételhez kötné a kormány a ratifikációt.
