Elhunyt Kornai János közgazdász, máig a legnagyobb hatású magyar szakember a tudományágban. Pongyolán fogalmazva általa értette meg a világ mélyen, hogy a tervgazdaság és a kommunizmus szükségszerűen kevésbé hatékony és innovatív, mint a kapitalizmus.
94 éves korában, október 18-án meghalt Kornai János közgazdász, Széchenyi-díjas akadémikus, a Harvard, a Stanford, a Princeton és még vagy egy tucatnyi élvonalbeli egyetem egykori professzora, eddig messze a legnagyobb hatású magyar közgazdász.
Kornhauser Jánosként született 1928-ban, budapesti zsidó családba. Apját Auschwitzban vesztette el, őt munkaszolgálatra vitték 16 évesen a háború utolsó éveiben, de meg tudott szökni.
A háború után egy ideig a kommunistákhoz csatlakozott, de kritikái miatt 1955-ben több társával együtt eltávolították munkahelyéről, a Szabad Néptől. Rá egy évre szakított a marxizmussal, az 1956-os forradalom során egy ideig a Magyar Szabadság munkatársa is volt.
Az abban az évben megvédett, A gazdasági vezetés túlzott központosítása című közgazdasági kandidátusi értekezését ideológiai árulásnak minősítették, és kitették az MTA intézményrendszeréből is. Több mint egy évtizeddel később került csak vissza az MTA Közgazdaságtudományi Intézetébe, miután a hazai közgazdasági színvonalat messze meghaladó írásai már külföldön is ismertté tették.
Kornai János szakított a Magyarországon megszokott, ideológiai alapú, véleményszerű megállapításokkal, és a formális logikára épülő levezetések alapján mutatta be a szocialista tervgazdaság tényleges működését. Ismerte a nyugati tudományos módszertant és eredményeket, Lipták Tamás szerzőtársával együtt a matematikai közgazdaságtan területén is maradandót alkotott.
Leghíresebb műve, A hiány 1980-ban jelent meg, itt vezette le talán a legszemléletesebben, hogy a tervgazdaság nem azért nem fog működni, mert nem elég okos emberek terveznek benne, hanem szükségszerűen fog félremenni ez a társadalmi tervezés. Bizonyos dolgokat ugyanis lényegesen jobban old meg a piaci koordináció. Egy lebutított példával élve: ma nem tudják az emberek pontosan, mit és hol szeretnének ebédelni egy év múlva, jobb lesz nekik, ha aznap dönthetik el több lehetőség közül.
Kornai mutatta be többek között a puha költségvetési korlát fogalmát is. Ezt leegyszerűsítve úgy lehet megérteni, hogy soha nem fog becsődölni egy olyan vállalat, amelyet az állam mindig kisegít, ha megszorul, mivel így nem kell hatékony döntéseket hoznia, működhet pazarlóbban, mint versenytársai. Gondolatai ma sem vesztettek aktualitásukból.
Kornai János a tervgazdaság működése mellett a posztszocialista átmenet kérdéseivel foglalkozott a legtöbbet, ezekért a közgazdasági Nobel-díj közelébe is került. A hiány című könyve többek közt a mostani kínai gazdasági rendszer egyik alapműve lett. A megállapításai ilyen irányú felhasználása ellen viszont Kornai ki is kelt:
„Mi, Kínával foglalkozó nyugati értelmiségiek – talán néhány kivételtől eltekintve – magunk is korunk Frankensteinjei vagyunk. Már azzal is erkölcsi felelősség hárul sokunkra, hogy nem tiltakoztunk a rém feltámasztása ellen. Ám van, akinek felelőssége ennél sokkal nagyobb, mert aktív tanácsadói szerepet vállalt. Magamat ide sorolom. Könyvemet, A hiányt saját tankönyvüknek tekintették a kínai reformerek” – írta két éve az Élet és Irodalomba.
A rendszerváltás közben és utána aktívan hozzászólt a régiós változásokhoz, így a magyarországihoz is. Lesújtó véleménye volt a 2010 után gyorsan átalakított magyarországi rendszerről. 2011-ben például Számvetés című munkájában így írt az azóta felvásárolt és megszüntetett Népszabadságba:
„A demokrácia több fontos alapintézményét szétrombolták; Magyarország autokrácia lett. Az a veszély fenyeget bennünket, hogy a magyarországi politikai rezsim hasonlóvá válik Putyin uralmához. A változások irányzata egyértelmű: rövid idő alatt olyan mélyreható változások történtek, amelyek irreverzibilisek (vagy legyünk optimisták: majdnem irreverzibilisek), és garantálják (vagy legyünk optimisták: szinte garantálják) a hatalomra került csoport tartós uralmát.”
