A Magyar Lovassport Szövetség tulajdonában álló Lovassport Nonprofit Kft. saját szerződésében ismerte el, hogy teljes mértékben közpénzből finanszírozzák az olimpiai lovasprogramot, miközben a nyilvánosság előtt arra hivatkoztak a Szabad Európának, hogy az állami támogatás „elvesztette közpénzjellegét”. Hab a tortán, hogy mint megtudtuk, a szövetség hétmillió forintos kötbér megfizettetésével fenyegeti azokat, akik bármilyen gazdálkodási adatot (így közérdekből nyilvánosat is) nyilvánosságra hoznának a szervezettel kapcsolatban.
Október elején másodfokon is pert nyert az Átlátszó a Magyar Lovassport Szövetség (MLSZ) százszázalékos tulajdonában álló Lovassport Nonprofit Kft. ellen, így nyilvánosságra kell hoznia, mire költötték el a Csekonics programra fordított hárommilliárd forint állami támogatást, azon belül is a díjugratókra szánt 2,8 milliárdot. Most a Szabad Európa birtokába jutott a Lovassport Nonprofit Kft. és a német partner, a Paul Schockemöhle Pferdehaltung GmbH közötti szerződés.
A Nemzeti Lovassport és Sportló tenyésztést Fejlesztő Program (NLSF) szerződéseit mi is kértük a lovas szövetségtől, de csak a Lovas Nonprofit Kft.-vel kötött támogatási megállapodást küldték át, amely a már említett 2,8 milliárd forintról szólt, majd a kft.-hez irányítottak minket a további adatközléssel kapcsolatban. A kft. ügyvezetője, Bazsó Gergely András megkeresésünkre ugyanakkor azt írta: „Tájékoztatom, hogy a társaság nem köteles és nem is kötelezhető az önök által kért további adatszolgáltatásra, figyelemmel arra, hogy az átadott összeg – az Alaptörvény 39. cikkének (3) bekezdése alapján – nem minősül közpénznek.”
Az üggyel és a szerződéssel a 24.hu is foglakozott, azt írják: már Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter figyelmét is felkeltették a lovas szövetség pénzfelhasználásai. A sport egyrészt a Honvédelmi Minisztérium alá tartozik a 2022-es kormányátalakítást követően, másrészt a miniszter fiatal korában maga is versenyzett a Budapesti Lovas Klub színeiben.
Titkolnak és titkoltatnak
A Magyar Lovassport Szövetség egyébként információink szerint csak úgy teszi lehetővé, hogy bárki betekintsen a szervezet által kezelt iratokba, hogy titoktartási nyilatkozatot íratnak alá az illetővel, amelyben az szerepel, hogy bármely megismert adat (vagyis a közérdekből nyilvános adatok is – a szerk.) öt éven belüli nyilvánosságra hozatala hétmillió forintos kötbér megfizetését vonja maga után a betekintő részéről a szövetség részére. Ráadásul a nyilatkozat aláírója azt is vállalja, hogy az adatok bármilyen úton történő nyilvánosságra kerülése esetén őt terheli a bizonyítási kötelezettség, hogy adott esetben nem sértette meg a titoktartási nyilatkozatot.
Ehhez kapcsolódóan: Cikksorozatunk első része: majdnem hárommilliárd forintba került, mégsem lesz magyar díjugrató lovas az olimpián
2021 novemberétől az NLSF, más néven a Csekonics program kiemelt erőforrásokkal fókuszált az esélyes sportolók támogatására a 2024-es párizsi olimpiai szereplés elősegítése jegyében. A célra az 1,2 milliárdos rendes éves költségvetés mellé további hárommilliárdot kapott a lovas szövetség az államtól, amiből, mint láttuk, 2,8 milliárdot egyből továbbutaltak a Lovassport Kft.-nek. Lázár Vilmos, a szövetség elnöke akkor elmondta: ebből mindhárom olimpiai lovas szakág, azaz a lovastusa, a díjlovaglás és a díjugratás részesülni fog, az „elmúlt időszak eredményeit figyelembe véve” azonban utóbbi jelenti a prioritást, ugyanis ott tűnik legreálisabbnak a kvótaszerzés.
A német kapcsolat
Nem sokkal később bejelentették, hogy együttműködésre lépnek a világ egyik vezető sportlótenyésztőjével, a német Paul Schockemöhlével, akitől egyrészt ugrólovakat vásárolnak és bérelnek, másrészt pedig Németországban Norbert Nuxoll elismert edző is segíti a magyar lovasok felkészülését. Négy plusz egy felnőtt lovas ki is utazott Steinfeld-Mühlenbe, a program gyakorlati megvalósítása azonban számos akadályba ütközött, és – mint ma már megállapíthatjuk – nem is lett sikeres.
Díjugratásban sem csapatban, sem egyéniben nem lesz magyar lovas Párizsban, a program töredékéből támogatott lovastusában azonban Kaizinger Balázs vezeti a csoportját, azaz jelenleg kijutó pozícióban van. Információink szerint ugyanakkor sem ő, sem az általa lovagolt ló nem része a német–magyar olimpiai együttműködésnek.
Amikor már látszott, hogy kevés esély van a díjugratók olimpiai szereplésére, a szövetség vezetése bejelentette, hogy valójában már nem is Párizs, hanem a 2028-as Los Angeles-i olimpia a cél. Arról, hogy ebben ki és milyen szempontok alapján döntött, kötnek-e új megállapodásokat a módosított cél érdekében akár az állammal, akár a német lovas egyesülettel, korábban már megkérdeztük a szövetséget, de nem válaszoltak.
Az átláthatatlan és szakmailag is megkérdőjelezhető döntések heves reakciókat váltottak ki a magyar lovas társadalomban. Az Átlátszó mellett több civil szereplő (lovas egyesületek vezetői) is nehezményezte a transzparencia hiányát, és indított közérdekű adatigénylést, majd az elutasítás után jogi útra terelte az ügyet. Információink szerint jelenleg is folyik egy per.
Olimpiáról nincs szó
Október elején aztán másodfokon is az Átlátszónak ítélt a bíróság, így a szövetség és a Lovassport Nonprofit Kft. köteles volt nyilvánosságra hozni a szerződést a német partnerrel, amelynek tartalma – a programhoz hasonlóan – szintén rengeteg kérdést felvet.
A társaság állítását, miszerint az átadott összeg nem minősül közpénznek, nemcsak a bíróság találta valótlannak, de maga a szerződés is világosan kimondja ezt. A megállapodás V. fejezetének 1-es pontja ugyanis úgy szól, hogy „A szerződés teljes egészében a 340640 azonosítószámú, 18. sorszámú ktötelezettség vállalás (sic.) szerinti központi költségvetési támogatásból (lásd: IX/7429-2/2020 ikt. számú támogatói okirat) kerül finanszírozásra”. A szóban forgó, 5,5 millió eurós összköltség 2021 végén nagyjából közel kétmilliárd forintnak felelt meg.
Ehhez kapcsolódóan: Elveszítené közpénzjellegét? Egy furcsa mondat az alkotmánymódosításban.
Az is szembetűnő a dokumentum fényében, hogy noha Lázár Vilmos és az egyéb, szakágon belüli vezetők rendre az olimpiai minősülésről, a 2024-es párizsi játékokról beszéltek (még Lovasaink útja az olimpiára nevű Facebook-oldalt is alapított a szövetség), a szerződésben ez egyáltalán nem szerepel. A kizárólagos említést a világjátékokról a megállapodás legvégén, a Vegyes és záró rendelkezések pont alatt találjuk: „IX.1. Felek a szerződést a magyar lovassport és lótenyésztés fejlődésének érdekében kötik 2023. augusztus 31. napjáig, de legalább az olimpiai kvalifikációs időszak végéig azzal, hogy közös megegyezéssel a fenti határidőt a Felek meghosszabbíthatják.”
Mi húsz? Mi mennyi?
De nemcsak az olimpiáról nem esik konkrét szó, hanem a sikeresség követelményeiről sem. Mindössze annyit foglaltak szerződésbe, hogy a német partner választja ki a felkészülés állomásait szakmai tudásával, legjobb belátása szerint, illetve ő gondoskodik a programban részt vevő lovasok és lovak felkészítéséről. Arról azonban, hogy ezt a feladatát mikor látja el megfelelően és sikeresen, nincs egzakt megkötés.
Ugyanúgy hiányoznak a pontos követelmények a kiválasztott lovak esetében is. A Magyar Lovassport Szövetség tíz lovat vásárolt a német tenyésztőtől összesen kétmillió euró értékben, és további ötöt bérel 2,5 millióért, amelyeket a szerződésben foglaltak szerint a német tenyésztő választ ki saját állományából, a magyar vevő pedig kérheti a kicserélésüket, ha egészségügyi állapotuk vagy képességük szempontjából alkalmatlannak találja őket az ilyen színvonalú versenyzésre. Felmerül a kérdés: honnantól minősülnek alkalmasnak a lovak? Az olimpiai minősítő versenyeket 155-160 centiméter magas akadályokkal rendezik, 2021-ben pedig öt-hat éves lovakról állapodtak meg, amelyek akkor még csak nemrég kezdték sportkarrierjüket, és még biztosan nem versenyeztek ilyen magasságon.
Ehhez kapcsolódóan: Három éve nem sikerül kideríteni, hová tűnt 2,2 milliárd forint közpénz.
A lovak korával kapcsolatban vetődik fel az egész együttműködés talán legégetőbb kérdése. Paul Schockemöhle egy nemzetközileg elismert lótenyésztő és lókereskedő, akitől világszerte vásárolnak a legnagyobb versenyzők és istállók. A legjobb lovakat jellemzően egy-két éves koruk körül már értékesítik, egy öt-hat éves vagy még idősebb állat megítélése a szakmában – egy magyar lovasklub vezetője szerint – jellemzően az, hogy „a tenyésztő nyakán maradt”.
Persze egy ilyen színvonalú ménesben aligha születnek rossz lovak, de felmerül a kérdés: tényleg megérte (2021. novemberi árfolyam alapján) 1,6 milliárd forintot költeni a német lovak B kategóriájára, ahelyett hogy a már 160 cm-en is eredményes magyar lovakat állították volna a válogatott szolgálatába?
Mint azóta kiderült, nem. Az Európa-bajnokság ötfős magyar keretéből mindössze ketten versenyeztek német lóval, és azok sem a Schockemöhle-tenyészetből kerültek ki. Eközben a program keretei közt vásárolt lovak jelenleg is maximum 130-140 cm magas akadályokon gyűjtenek rutint.
Hiányzó bizalom
Ráadásul az sem a szövetségtől derült ki, melyik az a tíz plusz öt ló, akiket megvásároltak, illetve béreltek. Ehelyett Kádár Attila volt amatőr országos bajnok díjugrató (a jelenlegi vezetőség egyik legnagyobb nyilvános kritikusa) derítette ki, amit a hazai díjugratás „ellenzéki fórumán”, a dijugratas.eu-n közzé is tett. Ez tovább növelte a magyar lovas közösség fenntartásait a programmal szemben. (A szövetség, illetve a lovassport kft. által titkolni kívánt szerződésben a mellékletek között szerepel e lovak listája.)
A lovak mellett a lovasok kiválasztásának szempontjai sem nevezhetők transzparensnek. A program indulása előtt a szakági vezetőség választotta ki a jelölteket, akik közül aztán a német partner állította össze a végleges csapatot. A szelekció a hivatalos álláspont szerint mindkét esetben az alapján történt, hogy kiket tartanak a legjobbnak és legérdemesebbnek, kiknek lehet a legtöbb esélyük kijutni az olimpiára, ezt azonban nem az addig elért eredmények alapján ítélték meg. Így történt például, hogy a szeptemberi, milánói díjugrató Eb-re önerőből kijutó Mráz Tamás nem is került képbe, miközben a 160-as magasságon rutintalan ifj. Lázár Zoltán – két eredeti tag távozása után – bejutott. (Ő egyébként Lázár Vilmosnak, a szövetség elnökének unokaöccse.)
Ehhez kapcsolódóan: 1,45 milliárd közpénz ment el a nyelvtanulási programra, amely valójában el sem indult
A kiválasztott kerettel sem működtek olajozottan a dolgok. Erre utal, hogy az eredeti négy plusz egy fős válogatottból mostanra hárman kiszálltak: Horváth Balázs már egy éven belül, Jármy Vince 2023 tavaszán, ifj. Szabó Gábor pedig a kontinensviadal után hagyta ott a programot. De amíg kerettagok voltak, addig sem koncentráltak százszázalékosan Németországra.
Fontos tudni, hogy Magyarországon a profi lovasok az alacsony díjazás miatt nem a versenyzésből élnek, hanem a tenyésztőkből, akik felbérlik őket lovaik kiképzésére és felfuttatására, hogy utána jó áron eladhassák őket – általában külföldre. A közös felkészülés kezdetén a magyar lovasok hátrahagyták ezt a munkát, de rövidesen többen elkezdtek kétlaki életet élni. Nehéz lenne megítélni, ebben mennyire hibásak a lovasok, és mennyire a szervezés hiányossága, hiszen például ifj. Kövy András a válogatott-tagság mellett az utánpótláscsapat kapitánya is, valamint egy hatalmas versenykomplexumot üzemeltet Balatonvilágoson. (Ő egyébként bevitte az egyik lovát, Faquitol-S-t a programba, majd információnk szerint menet közben eladta.)
Igaz, a szerződésben a lovak költségei mellett további egymillió eurót szánnak a lovasok elszállásolására, felkészítésére és bérezésére az együttműködés ideje alatt, viszont látható, hogy nem sikerült érdemlegesen kárpótolni a lovasokat a Németországba költözés hátrányaiért.
A szerződés mostanra lejárt, a szövetség viszont már 2028-ról beszél mint olimpiai cél – csak az a kérdés, hogyan tovább. A folytatással és az eddigi eredmények értékelésével kapcsolatban megkerestük a szövetséget, de nem kaptunk választ. A hivatalos nyilatkozatok alapján a Paul Schockemöhle Pferdehaltung GmbH anno az MLSZ tenderén nyerte el a szerződéskötés lehetőségét, viszont se a felhívást, se a győztes ajánlatot nem látta senki. (Igaz, elvileg ez is szerepel a szerződés mellékletei között.) Az anyagi erőforrások elfogytak, az eredeti válogatott széthullott, a megvásárolt lovak pedig még nem mutatnak fel olyan eredményeket, hogy egyértelműen alkalmasak legyenek egy olimpiai nehézségű pálya teljesítésére.
