A Mészáros Lőrinc és Szíjj László kormányközeli üzletember érdekeltségeihez tartozó cég mindent megtesz azért, hogy megvédje az üzleti titkait még akkor is, amikor az állammal üzletel. Az Alkotmánybíróság viszont másképp látja.
Precedensértékű döntést hozott az Alkotmánybíróság (AB), miután a testület visszautasította a Mészáros Lőrinc és Szíjj László érdekeltségébe tartozó Magyar Koncessziós Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (MKIF) indítványát. A cég mindent megtett annak érdekében, hogy ne kelljen nyilvánosságra hoznia, hogy mennyit keres az autópálya-üzleten. A kormány sem szerette volna, ha nyilvánosságra kerülnek az autópálya-koncessziós szerződés mellékletei.
Szerkesztőségünk megnyerte a 2023-ban indított adatigénylési pert első-, másod- és harmadfokon is, a magyar állam nevében eljáró Nemzeti Koncessziós Iroda (NKOI) kiadta az ítéletben érintett adatokat. Ebből derült ki, hogy alsó hangon 15 ezer milliárd forint folyhat be az adófizetőktől a 35 éves szerződés értelmében. Ha a jelenleg külföldi cégek által kezelt autópálya-szakaszok is bekerülnek a koncesszió hatálya alá, 17 ezer milliárd forintos bevételre tehetnek szert Mészáros Lőrinc és Szíjj László kormányközeli üzletember érdekeltségei.
Ehhez kapcsolódóan: Tizenötezermilliárd forintos üzletet kötöttek Mészáros Lőrincék az állammal
Miután idén tavasszal a Kúria előtt is lezárult a per, az MKIF nem nyugodott, és az Alkotmánybírósághoz fordult. Többek között azt kifogásolta, hogy a közérdekűadat-igénylési perben a bíróság nem engedte meg, hogy szakértő foglaljon állást abban a kérdésben, hogy milyen nagyságú sérelem (gazdasági hátrány, az adatkiadás várható piactorzító hatása) érné az MKIF-et az adatok nyilvánosságra kerülése esetén. Emiatt Mészárosék szerint az ítélet sérti a tisztességes eljáráshoz, a törvény előtti egyenlőséghez, a pártatlan bíráskodáshoz fűződő alapvető jogaikat.
Az AB szerint azonban ha a bíróság mérlegelési jogkörében nem teljesít egy bizonyítási indítványt, még nem teszi az egész eljárást tisztességtelenné, ezáltal Alaptörvény-ellenessé. Vagyis attól, hogy a bíróság nem rendelte el, hogy szakértő foglaljon állást az MKIF üzleti titkainak terjedelméről és az adatnyilvánosság folytán előálló esetleges hátrányokról, minden tekintetben teljesültek a fair eljárás követelményei.
Ez a döntés azért fontos, mert az uniós pénzek felszabadítása érdekében a kormány 2022 decemberétől, illetve 2023 januárjától több ponton egyszerűsítette a közérdekű adatokhoz való hozzáférést. Belecsempészett a törvénycsomagba ugyanakkor egy olyan jogot is, amely a közérdekűadat-igénylők dolgát nehezíthette meg: az üzleti titok jogosultjaként beavatkozhatnak a perbe azok a szervezetek, amelyek gazdasági érdekét érinti az adatkérés.
Miközben a legtöbb esetben állami, önkormányzati, vagyis köztulajdonban álló szervezet ellen irányulnak a közérdekű adat kiadásáért zajló perek, a beavatkozás lehetőségével az alperesek mellett megjelentek a tőkeerős magáncégek is a bíróságokon.
Ez történt a Szabad Európa esetében is. Nemcsak a Rogán Antal minisztériuma alá tartozó NKOI jogászai ültek szemben a bíróságon, hanem az autópálya-kezelő cég ügyvédei is. Az is változás, hogy az állam nem fordulhatott volna az Alkotmánybírósághoz az elvesztett per után, az MKIK viszont igen.
Ehhez kapcsolódóan: A Kúria szerint is nyilvánosak az autópálya-koncessziós szerződések mellékletei
„A kormány szándékosan állított rafinált csapdát a közérdekű adatok iránt érdeklődő polgároknak, újságíróknak és civil szervezeteknek akkor, amikor megengedte, hogy az információszabadság-perekbe belépjenek azok a cégek, amelyek féltik az üzleti titkaikat a nyilvánosságtól” – mondta a Szabad Európának Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója.
A korrupcióellenes civil szervezet szakértője szerint az eljárásjog nyelvén perbeli beavatkozásnak nevezett megoldás lényege az, hogy olyan cégek is felléphetnek a bíróság előtt, amelyek csak áttételesen, üzleti érdekeik révén kapcsolódnak az ügyhöz. Ligeti Miklós szerint a módszer eredményeként az adatok kiadásáért indított, eleve költséges és sok esetben elhúzódó eljárások még nehezebbé váltak az adatigénylők számára, hiszen újabb ellenfelekkel kerültek szembe a bíróságon, ráadásul a cégek gyakran drága ügyvédekkel képviseltetik magukat, ami miatt az adatigénylő pervesztése esetén az egekbe szökhet a megfizetendő perköltség is.
„Ennél is kockázatosabb következmény azonban, hogy a nyilvánosságtól féltett üzleti titok megítélése szakértői kérdésnek minősül-e, vagy sem. Az adatkezelők és az érdekükben beavatkozó cégek rendre azzal érvelnek, hogy igen, és kérik a rendkívül drága és az eljárást a végtelenségig elhúzó szakértők kirendelését” – tette hozzá.
Ligeti Miklós szerint a bíróságok – ideértve a Kúriát is – eddig ellenálltak a kísérletnek, hiszen sem a hulladékkoncesszió, sem a sztrádakoncesszió adataiért, így a koncessziós szerződések mellékleteiért indított perekben nem tették lehetővé a szakértői bizonyítást.
A korrupció ellen küzdő civil szervezet által közérdekű adatok megismeréséért indított perekben maguk is tapasztalták az üzleti titok és az ennek érdekében beavatkozó cégek ténykedésének hátrányait. Emlékeztetett arra, hogy ebben az ügyben a sztrádakoncessziós megállapodás mellékleteiért indított pert elvesztő beavatkozó az Alkotmánybíróságtól kérte annak kimondását, hogy az üzleti titok megítélése mégis szakértői bizonyítást igényel. „Az Alkotmánybíróság azonban nemet mondott erre az indítványra, ami reménykeltően azt vetíti előre, hogy ez a perelhúzó és a közérdekű adatok titokban maradását szolgáló taktika a jövőben sem lesz sikeres” – tette hozzá.
Ehhez kapcsolódóan: Brüsszel megtámadta az autópálya-koncessziós szerződést
Ahogy korábban beszámoltunk róla, idén áprilisban az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország (és Spanyolország) ellen az autópálya-koncessziós szerződésekre vonatkozó uniós szabályok megszegése miatt.
Brüsszel az autópálya-koncessziós szerződések kapcsán különböző problémákat tárt fel. Álláspontja szerint a Magyarország által odaítélt, 35 évre szóló koncesszió nem volt átlátható a becsült szerződéses érték tekintetében, nem hárítja át kellő mértékben a működési kockázatot, és indokolatlanul hosszú időre szól, ami sérti az uniós jogot.
