A holland ellenállást okolják azért, hogy Bulgária és Románia nem léphet be az európai határellenőrzés-mentes övezetbe, annak ellenére hogy az EU intézményei elismerik, hogy „teljesen készen állnak a csatlakozásra”.
Az uniós intézmények évek óta hitegetik a 26 millió bolgárt és románt arról, hogy készen állnak a határok nélküli Európához való csatlakozásra, és legalább ugyanennyi ideje a holland kormányok csendben, de határozottan ragaszkodnak ahhoz, hogy Szófiának és Bukarestnek többet kell tennie azért, hogy polgáraik valóban hihessenek a biztosítékoknak.
Most, amikor a román és bolgár remények csúcsra vannak járatva, hogy az év végéig csatlakozhatnak a 26 országot magában foglaló schengeni térséghez, ahol eltörölték az útlevelél- és más határellenőrzéseket, egy holland vétó újabb elkeserítő csapást mérhet a fiatalabb EU-tagokra, egyben meghiúsíthatja a cseh EU-elnökség egyik deklarált prioritását, amelynek mandátuma januárban ér véget.
„A most tapasztalható konzervativizmus valójában azt tükrözi, hogy a holland jobbközép pártok elégedetlenek voltak azzal, hogy Románia és Bulgária milyen messze járt a reformok terén, amikor 2007-ben csatlakozott az unióhoz” – mondta a Szabad Európának Simon Otjes, a Leideni Egyetem docense, aki az európai és holland közvéleményre és pártpolitikára szakosodott.
Hágában kevés jele van az álláspont enyhülésének
A holland parlament múlt hónapban elfogadott egy indítványt, amelyben Mark Rutte miniszterelnök kormányát sürgeti, hogy „ne tegyen visszafordíthatatlan lépéseket” a schengeni kérdésben Románia vagy Bulgária esetében „a határőrizet további vizsgálata, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés visszaszorítása nélkül mindkét országban”.
A szöveg figyelmeztetett, hogy „a korrupció és a szervezett bűnözéssel kapcsolatos problémák egy schengeni országban komoly problémákat okozhatnak a határellenőrzés működésében az adott országban, így veszélyeztethetik Hollandia és az egész schengeni térség biztonságát”.
A holland külügyminisztérium a szóvivőjén keresztül közölte a Szabad Európa bolgár szolgálatával, hogy „a holland álláspont a schengeni bővítéssel kapcsolatban egyértelmű: ha a követelmények teljesülnek, a csatlakozás lehetséges”.
A minisztérium az úgynevezett schengeni vívmányok végrehajtására hivatkozott, amely a külső határok megerősítését és a belső határok megszüntetését célzó uniós szabályokat és jogszabályokat foglalja magában, valamint az EU együttműködési és ellenőrzési mechanizmusának (CVM) következtetéseire, amely a tagok előrehaladását ellenőrzi az olyan reformok terén, mint az igazságszolgáltatás és a bűnözés.
„Minden információt mérlegelnünk kell majd, politikai szinten is, beleértve a parlamenttel folytatott párbeszédet – áll a minisztérium közleményében. – Ehhez idő kell. Idővel látni fogjuk, hogy milyen lépésekre van szükség.”
Anitta Hipper, az Európai Bizottság szóvivője elmondta, hogy a bizottság és a tagállamok szakértői által októberben a schengeni vívmányok végrehajtásáról végzett ellenőrzés megállapításai biztatók voltak.
„Ez a misszió megerősítette, hogy Románia és Bulgária több mint készen áll a schengeni csatlakozásra – mondta Hipper. – Az eredmények nagyon pozitívak, nem találtak olyan problémát, amely további késedelmet indokolna.”
Ez reményt adhat az uniós igazságügyi miniszterek jövő hónapban tartandó találkozója előtt, amelyen Horvátország, Bulgária és Románia határellenőrzésének megszüntetését fontolgatják. (Horvátországot állítólag biztosították arról, hogy zöldutat kap Schengenbe.)
A CVM-kritérium azonban különösen Bulgária számára jelent nagyobb problémát.
Az Európai Bizottság 2019-ben arra a következtetésre jutott, hogy Szófia elegendő haladást ért el ahhoz, hogy a bizottság megszüntesse az országról szóló CVM-jelentéseket; ugyanakkor nem volt meg az egyhangúság ahhoz, hogy hivatalosan kivegye Bulgáriát a CVM-folyamatból.
Továbbra is fennáll a bizalmatlanság?
Juliana Nikolova, aki segített Bulgáriának az EU-csatlakozási tárgyalásokon, és most a bolgár nyelvű europe.bg portál EU-politika című oldalát vezeti, úgy véli: az, hogy Hága ragaszkodik a pozitív értékelések második fordulójához, összhangban van a 2019-es álláspontjával.
„Azt lehet mondani, hogy ez a bizalmatlanság jele” – mondta Nikolova a Szabad Európa bolgár szolgálatának.
Az akkori bolgár kormány nyomást gyakorolt az Európai Bizottságra, hogy hagyja abba az együttműködési és ellenőrzési jelentések kiadását, ami lehetővé tette, hogy Bojko Boriszov akkori miniszterelnök kormánya úgy állítsa be, mintha politikai mérföldkövet ért volna el.
„De a nagy győzelemről kiderült, hogy vereség” – mondta Nikolova.
Bulgáriát azóta is szinte állandó politikai válság sújtja.
A közelmúltban egy magánlaboratóriumnak a Törökország és Görögország közelében lévő, nagy forgalmú déli határátkelőhelyen végzett növényegészségügyi ellenőrzésekre vonatkozó monopóliuma, illetve a vele kapcsolatos botrány kétségbe vonta, hogy Szófia betartja-e a határellenőrzési rendszert.
A Kapitan Andrejevo átkelőnél tapasztalható állítólagos korrupcióról, a politikusokat érő fenyegetésekről, a csempészetről és eltűnt állami pénzeszközökről szóló leleplezésekre Kiril Petkov miniszterelnök nemrég leváltott kormányának tisztviselői derítettek fényt.
Románia is a várószobában rostokol
Románia is politikai instabilitással és tartós korrupcióval küzd. A Hága és Bukarest közötti kapcsolatokat tovább bonyolították az 1,6 milliárd dollár értékű, a holland Damen hajóépítő cég által a román haditengerészet számára négy hadihajó legyártására és szállítására irányuló megállapodással kapcsolatos problémák és jogi viták.
A csatlakozáskor minden uniós tagállam kötelezettséget vállal arra, hogy betartja a schengeni szabályokat, amelyek a szárazföldi, tengeri és légi határokat, a határőrizeti együttműködést és rendfenntartást, valamint a vízumrendszert érintik. A schengeni térség bővítéséhez azonban egyhangú egyetértés kell.
Bulgária, Horvátország és Románia három ama öt uniós tagállam közül, amely még mindig nem vesz részt a rendszerben. A többiek: Írország, amely továbbra is fenntartja az úgynevezett opt-outot, és Ciprus, amelyet az Európai Bizottság egyelőre kizárt a vitából.
A román és bolgár csatlakozással szembeni korábbi ellenállás a német, a francia és a dán fővárosban elolvadni látszik. Augusztusban Olaf Scholz német kancellár megengedte magának a megjegyzést, hogy „Bulgária, Románia és Horvátország megfelel minden követelménynek ahhoz, hogy teljes jogú tagságot kapjon” Schengenben.
„Hollandia az egyetlen kerékkötő”
Múlt hónapban Rumen Radev bolgár elnök azt mondta, hogy az uniós vezetőkkel folytatott beszélgetések alapján biztos abban, hogy Hollandia az egyetlen ellenzője a román és bolgár schengeni csatlakozásnak.
Azt állította, hogy Bulgária és Románia a belpolitika túszává vált Hollandiában, ahol hamarosan választások lesznek.
A márciusra tervezett szenátusi választások próbára teszik majd Rutte jobbközép kormányának népszerűségét, miközben a hollandok jelentős ellenállást tanúsítanak a vélt brüsszeli túlkapásokkal szemben, többek között az éghajlati célok és a bevándorlás terén.
A hollandok azonban régóta keményen fellépnek az európai integráció szigorúan politikai vonatkozású kérdéseiben, szemben a kereskedelemmel, a gazdasággal vagy akár a védelemmel.
Brüsszellel szembeni gyanakvásuk az elmúlt két évtizedben felerősödött, ahogy a bővítés átrendezte a tömbön belül a befolyást és a szavazati jogokat, és ahogy a közelmúltban felerősödött a bevándorlási vita.
Otjes emlékeztet arra, hogy a hollandok az Európai Unióra helyezték a hangsúlyt mint „olyan gazdasági területre, ahol vállalataink sok előnyhöz juthatnak”.
„De azok az elemek, ahol a munkaerő-migráció és a schengeni szabad migráció is jelen van, különösen Kelet-Európából, kevésbé tekinthetők pozitív előnynek Hollandia számára, különösen ha a munkaerő-migrációról van szó” – mondta.
Otjes megjegyezte, hogy az egy évtizeddel ezelőtti holland szociális támogatási botrány, amely „bolgár csalás” néven vált ismertté, még mindig tart. Egy 2013-as dokumentumfilmben bolgár állampolgárokat mutattak be, akik azzal kérkedtek, hogy hamis gyermekgondozási, lakhatási és egyéb juttatásokat csaltak ki Hollandiában, amelyek összegét később mintegy 120 millió dollárra becsülték.
Az epizód súlyos csapást mért a holland kormányra, és fokozta a feszültséget a bolgár migránsok és a bőkezű jóléti államukat védő hollandok között, éppen akkor, amikor más uniós országok korlátlan bolgár és román bevándorlást akartak engedélyezni.
Megerősítette továbbá a holland jobbközép pártok körében azt a felfogást, hogy a 2007-es román és bolgár csatlakozás „túl gyorsan történt, és túl keveset tettek akkoriban a reformok, a korrupció és a kormányzás minősége terén”.
Otjes szerint mivel a szociálliberálisok a 2021-es választásokon elért győzelmükkel második párti státuszt szereztek a kormánykoalícióban, a kormány pozitívabb erő lett az EU-n belül, annak ellenére hogy továbbra is a gazdasági kormányzásra helyezi a hangsúlyt.
Rutte koalíciója azonban migrációs válsággal is szembesül, amely a menekülteket befogadó központok előtt alvó menedékkérők jeleneteit idézte fel, és amelyet ő maga szégyenletesnek nevezett. Rutte a helyzetért saját kormányának 2015-ös, a menekültügyi kapacitás csökkentéséről szóló döntését és a lakáshiányt okolta.
Otjes szerint az, hogy a holland kormány képtelen megbirkózni a beáramlással, „sok tekintetben a jelenlegi holland kormánykoalíció legnagyobb konfliktusát tolta ki”.
