Évente kirgizek százezrei mennek külföldre dolgozni, ugyanakkor egyre több az országban a dél-ázsiai vendégmunkás. A külföldiek beáramlása miatti harag is tényező lehet az előző heti biskeki tömeges erőszakcselekményekben.
Ha az ember pizzát rendel Moszkvában, elég jó esély van arra, hogy egy kirgiz futár fogja kiszállítani. Ha ugyanezt teszi Biskekben, valószínűleg egy pakisztáni fiatal fog megjelenni az ajtaja előtt, aki ezzel próbálja finanszírozni a tanulmányait.
Május 17-én este számos dél-ázsiai diákot megtámadtak a kirgiz fővárosban, ami jól mutatta, hogy a bevándorlók Kirgizisztánban is épp annyira sérülékeny helyzetben lehetnek az idegengyűlölet fűtötte erőszakkal szemben, mint közép-ázsiai sorstársaik Oroszországban.
A Moszkva közelében március végén elkövetett brutális terrortámadás óta az orosz városokban számos kirgiz, tádzsik és üzbég vált erőszakos kitelepítés áldozatává, miközben a kirgiz hatóságok már az előző heti rajtaütések előtt határozottabb fellépésbe kezdtek az „illegális migráció” ellen.
A helyiek közül sokan elítélték a támadásokat, amelyek következtében számos külföldi megsebesült, és több mint ezer pakisztáni döntött úgy, hogy elhagyja Kirgizisztánt, ahol az etnikai feszültségek már korábban is többször halálos áldozatokat követeltek.
Egyes biskekiek önkénteskedésbe fogtak, és élelemmel látják el azokat a diákokat, akik a történtek óta nem merik elhagyni a hálótermüket.
A tömeg haragját helyi beszámolók szerint egy online terjedő felvétel váltotta ki, amelyen állítólag egy verekedés látható kirgizek és külföldiek egy-egy csoportja között.
Tény ugyanakkor, hogy a hatóságok egyre gyakrabban lépnek fel a bevándorlókkal szemben, ami azt jelzi, hogy tisztában vannak a külföldiekkel kapcsolatban erősödő feszültséggel, amely egyre jobban érezhető a fővárosban.
A kérdés az, hogy miért most történik ez.
Megemelt vendégmunkáskvóták
Kamcsibek Tasijev, a kirgiz állami nemzetbiztonsági bizottság vezetője közel sem ítélte el egyértelműen a dél-ázsiai diákokat elszállásoló kollégiumok elleni rajtaütéseket. Úgy vélekedett, hogy a tömeg követelései „bizonyos mértékben helyénvalók” voltak.
Tasijev nem a biztonsági szolgálatok felől érkezett. Régóta közeli szövetségese Szadir Zsaparov kirgiz elnöknek, így de facto az ország másik legfőbb urának számít, és hozzá hasonlóan leginkább azzal foglalkozik, hogy mit akar hallani a politikai bázisa.
Videóüzenetében arról is beszélt, hogy a rendőrség által sikertelenül feloszlatni próbált, zömében fiatal férfiakból álló tömeget „a Bangladesből, Pakisztánból, Indiából, Egyiptomból és egyéb országokból érkező diákok és munkások növekvő száma” izgatta fel.
Arra is kitért, hogy miután az államfő tavasszal utasítást adott az illegális bevándorlók elleni fellépésre, mindennap húsz, harminc, akár ötven ilyen migránst fogtak el.
Hozzátette: noha ezer bangladesit és ezerötszáz pakisztánit már kitoloncoltak, számításaik szerint nagyjából ötezer illegális bevándorló még mindig az országban van.
Aligha ez az a fajta beszéd, ami segíthet az idegengyűlölet csillapításában.
Amit azonban Tasijev nem említett, az az, hogy a kormány aktívan toborozza a vendégmunkásokat Dél-Ázsiából.
A munkaügyi minisztérium októberben közölte, hogy ötven százalékkal megemelik a 2024-es kvótákat, így az előző évi 16.600 helyett idén mintegy 25 ezer külföldi dolgozó kaphat munkavállalási engedélyt.
E helyek körülbelül kétharmada az ipari, építőipari és közlekedési ágazatnak van fenntartva, míg további 13 százalék a bányászat, másik 14 százalék a szolgáltatások és a kereskedelem számára.
Az ily módon eddig betöltött csaknem 17 ezer álláshely közel felét bangladesiek kapták, negyedét pakisztániak, 16 százalékát kínaiak.
A munkaügyi miniszter, Gulnara Batirova kevésbé populista módon próbálta elmagyarázni mindennek az okát május 18-án: „A magánvállalkozások vezetői szerint a külföldiek rendszeresen és időben jelennek meg a munkahelyükön, egyes esetekben a munkaidőn túl is készek dolgozni. Állampolgáraink többsége Oroszországba, illetve más szomszédos országokba ment dolgozni, ahol állandó tartózkodási engedélyt szereztek. Az ajánlataink, hogy térjenek vissza, és dolgozzanak Kirgizisztánban, süket fülekre találnak.”
A tárcavezető szerint a helyi alkalmazottak közül „sokan nem jelennek meg időben dolgozni, két-három napra eltűnnek fizetés után, szabadnapot kérnek az ünnepekre és a születésnapokra”.
Májusi állás szerint mintegy 6500 munkahely betöltetlen Kirgizisztánban.
Több emberre van szükség a ruhaiparban
Batirova kiemelte, hogy az igen fontos gazdasági ágazatnak számító, hagyományosan kirgizek tízezreit foglalkoztató ruhaiparban különösen nagy a munkaerőhiány.
Ez magyarázza, hogy miért van különösen nagy kereslet a bangladesi munkaerő iránt, olyannyira, hogy Avazbek Atahanov kirgiz külügyminiszter-helyettes áprilisban Dakkába is ellátogatott, hogy további vendégmunkásokat csábítson az országba.
Egy biskeki üzlettulajdonos ennek kapcsán azt mondta, hogy a bangladesiek „jól és magas minőségben varrnak”, az indiaiak pedig „szorgalmasak és gyorsan tanulnak”.
Természetesen az újabb vendégmunkásoknál jó esély van arra, hogy a helyieknél alacsonyabb bérért is elvállalják ugyanazt a munkát.
Egy másik szektor, ahol egyre nagyobb szükség van migráns munkásokra, az építőipar, ahol mára a szomszédos Üzbegisztánból érkező dolgozók száma meghaladja a dél-ázsiaiakét.
Kaotikus intézkedések, korrupció, de facto rabszolgaság
A hónap elején – még a május 17-i zavargások előtt – a munkaügyi minisztérium illetékesei közölték, hogy a vártnál jelentősebb bevándorlóáradat miatt felfüggesztették a vendégmunkáskvótákat.
Ezek a formális kvóták ugyanakkor csak részei az egyenletnek.
A Kirgizisztánban tanuló nagyjából hatvanezer külföldi diák között több mint 24 ezer az indiai és pakisztáni, a legtöbbjük orvosnak készül.
Ahogy a világon bárhol máshol, a hallgatók egy része munkát vállal, hogy finanszírozni tudja a tanulmányait.
Márpedig ez a kormány szerint tilos, mivel a vízumuk nem teszi lehetővé. Áprilisban a rendőrség Biskekben őrizetbe is vett mintegy négyszáz, futárként dolgozó külföldi diákot.
Csolpon Dzsakupova, egy jogsegélyszolgálat vezetője aláhúzta, hogy a bevándorláspolitika kaotikus. „A külföldi munkások számának megugrása igen szembetűnő az utóbbi két évben. Úgy vélem, ez nem lenne lehetséges anélkül, hogy bizonyos tisztségviselőknek érdekük fűződne ehhez. Ez pedig korrupció” – fogalmazott.
Kirgizisztánban az embercsempészet is nagy üzlet. A Szabad Európa helyi szerkesztősége által készített interjúk tanúsították, hogy sok dél-ázsiait munkavállalói vízum ígéretével csábítottak az országba sima turistavízummal, de soha nem kapták meg.
„Egyik műhelyből a másikba települnek, nem kapnak fizetést, és azt mondják, hogy rabszolgává váltak. Sokuknak elveszik az útlevelét, és nem tehetnek semmit” – mondta Nuriszlam Kambarov, akinek a cége munkaerő-közvetítéssel foglalkozik Banglades és Kirgizisztán között.
Megkésett reakció
Szadir Zsaparov egészen május 20-ig nem szólalt meg a biskeki támadások ügyében, amikor is azt írta a honlapjára feltöltött üzenetében, hogy „bizonyosan helyénvalók a hazafias fiatalság arra vonatkozó követelései, hogy állítsuk meg a külföldiek illegális migrációját, és hozzunk szigorú intézkedéseket az ezt lehetővé tévő személyek ellen”.
Az elnök a felbujtásért a bebörtönzött ellenzéki politikusok által összehangolt „provokatív” üzeneteket tette felelőssé, és figyelmen kívül hagyott minden bizonyítékot arra nézve, hogy a külföldi hallgatókat a hálótermükben támadták meg.
„Ha történt volna fosztogatás, rendőrök elleni vagy diákok elleni támadás a hálótermekben, akkor kemény intézkedéseket hoztunk volna. Szerencsére ilyenekre nem került sor” – mondta, felszólalva a xenofóbia ellen.
„Több mint egymillió állampolgárunk dolgozik és tanul külföldön. Hozzájuk hasonlóan vannak olyanok, akik külföldről jönnek hozzánk tanulni és dolgozni. Örülnünk kellene ennek” – jelentette ki.
