Az Izrael elleni október 1-jei iráni rakétatámadásokkal fokozódott a totális háború kirobbanásának kockázata a Közel-Keleten.
Izrael megtorlást helyezett kilátásba, ami tovább erősítette az aggodalmakat azzal kapcsolatban, hogy zavar keletkezhet az energiában gazdag régióból származó kőolaj és földgáz szállításában. A kőolaj világpiaci ára máris kilenc százalékkal emelkedett az iráni támadás óta, amelyre Izrael egy éve tartó gázai háborúja és a hónap elején megindított dél-libanoni offenzíva közepette került sor.
Szakértők arra figyelmeztettek, hogy egy totális izraeli–iráni háború komoly fennakadásokat okozhat a globális energiaellátásban, illetve hullámokat vethetne a világgazdaságban. „A regionális olaj- és gázexport nagyobb mértékű megszakadása valószínűleg jelentős hatással lenne a világgazdaságra” – mondta Farzan Sabet kutató.
„Agresszív cselekmény”
Helyi médiajelentések szerint Izrael Irán nukleáris vagy olaj- és gázipari létesítményeit is célba veheti.
Joe Biden amerikai elnök óva intette a zsidó államot attól, hogy a világ egyik legnagyobb kitermelőjének számító iszlám köztársaság kőolaj-létesítményeit támadja. Irán azonnal arra figyelmeztetett, hogy az infrastruktúráját érő bármilyen támadásra „még erősebb ellencsapásokkal” fog válaszolni.
Sabet hangsúlyozta, hogy ha Jeruzsálem jelentősebb támadást hajt végre iráni kőolaj- vagy földgázipari létesítmények ellen, akkor Teherán akár olyan stratégiai fontosságú szállítási útvonalakra is nyomást gyakorolhat, mint például a Hormuzi-szoros, amelynek elzárásával már évek óta fenyegetőzik.
„A Hormuzi-szoros létfontosságú a világgazdaság számára” – mondta Neil Quilliam, a Chatham House energia- és geopolitikai szakértője. A Hormuzi-szoroson halad át a globális kőolajellátás nagyjából ötöde, például a világ egyik legnagyobb földgáztermelőjének számító Katar exportja.
Vannak, akik attól tartanak, hogy Irán a szomszédos országok kőolaj-létesítményeit is célba veheti, ha Izrael megtámadja. A környező Szaúd-Arábia, Irak, Kuvait és az Egyesült Arab Emírségek a világ legfőbb olajtermelő országai közé tartozik. Maszúd Peszeskján iráni elnök előző héten Katarban tárgyalt az öböl menti arab államok képviselőivel, akik jelentések szerint igyekeztek biztosítani őt a semlegességükről az Izrael–Irán-konfliktusban.
Sabet úgy vélekedett, hogy ha egy esetleges izraeli támadásra adott iráni megtorlás hatással lenne a globális kereskedelemre vagy az energiaárakra, akkor „agressziónak minősülne, és további nyomást eredményezne Iránon”.
Quilliam szerint Izrael valószínűleg olyan célpontokat támad majd, amelyek „inkább az iráni rezsimnek ártanak és az ország gazdaságára vannak hatással”, mint a globális olajpiacokra.
Megérezni az áremelkedést
Az elmúlt évtizedekben többször volt példa az energiaárak jelentős megugrására, például az 1973-as arab olajembargó és az 1979-es iráni iszlám forradalom után. Ezek az események egyes államokban jelentős üzemanyaghiányt eredményeztek.
Szakemberek szerint azonban napjainkban nem okozna ekkora problémát a közel-keleti kőolaj- és földgázszállítás zavara, nagyrészt azért, mert mára az Egyesült Államok is fontos exportőrré vált, a világ pedig valamivel kevésbé függ a fosszilis tüzelőanyagoktól. „A nyugati fogyasztók a benzinkutaknál éreznék meg az áremelkedést – mondta Sabet. – De sokkal kisebb lenne, mint amekkora korábban lehetett volna.” Rámutatott, hogy az iráni támogatású jemeni húszi lázadók a Vörös-tengeren megzavarták az ott vezető szállítási útvonalakat, azonban ez sem okozott komoly inflációt Nyugaton. Ugyanakkor a közel-keleti kőolaj- és földgázszállítások megszakadása súlyos hatással lehetne a kínai gazdaságra – figyelmeztetett. Peking a becslések szerint naponta másfél millió hordó kőolajat importál Iránból, ami a térségből származó teljes importja 15 százalékát teszi ki.
Sabet szerint a megemelkedett energiaárak Kínából átszivárognának az ott gyártott árukon keresztül a világ számos pontjára, így az Egyesült Államokba és Európába is, ami viszont meglökné az inflációt.
