A NATO vezetői július 11–12-én találkoznak Vilniusban. A napirenden számos téma szerepel, Ukrajna tagsági kérelmétől kezdve a svéd csatlakozással kapcsolatos megosztottságon át a lőszerkészletek növeléséig és az elmúlt évtizedek óta első védelmi tervek áttekintéséig.
Az Ukrajna elleni orosz támadás kezdete óta ez lesz a negyedik NATO-csúcs: az elsőt virtuálisan tartották 2022. február 25-én, a támadás másnapján, később pedig Brüsszelben és Madridban le is ültek egymással a tagországok vezetői.
Ez a rendkívüli gyakoriság élesen eltér az éves NATO-csúcstalálkozók korábbi ritmusától, és azt mutatja, hogy a küszöbén folyó háború hogyan helyezte vissza a szövetséget a középpontba.
Vilniusban a biztonsági intézkedések szigorúak lesznek, három német Patriot légvédelmi egység védi majd a helyszíneket – most először a NATO-csúcstalálkozók történetében.
További vadászgépek járőröznek majd az orosz exklávé, Kalinyingrád és Belarusz közé beékelődött Litvánia égboltján. Az országot emiatt a földrajzi adottsága miatt régóta a NATO keleti szárnyának sebezhető pontjaként tartják számon.
Az alábbiakban felsoroljuk a Vilniusban megvitatásra kerülő főbb kérdéseket.
Az ukrán tagság
A csúcstalálkozó domináns témája a jelek szerint az lesz, hogy a NATO hogyan határozza meg jövőbeni kapcsolatát Ukrajnával, miközben Volodimir Zelenszkij elnök ismét kérte, hogy Kijev kapjon meghívást a szövetségbe Vilniusban.
Jens Stoltenberg NATO-főtitkár egyértelművé tette, hogy Ukrajna nem lesz tag addig, amíg a háború tart, és a vilniusi csúcstalálkozón sem adnak át hivatalos meghívót.
Ehhez kapcsolódóan: Mit jelentene, ha Ukrajna csatlakozna a NATO-hoz?
A szövetségesek azonban megosztottak abban, hogy milyen gyorsan engedjék Ukrajna csatlakozását a harcok befejezése után.
Míg a kelet-európai országok szerint ütemtervet kellene felajánlani Kijevnek a csúcstalálkozón, az Egyesült Államok és Németország óvakodik minden olyan lépéstől, amely közelebb viszi a szövetséget a háborúhoz Oroszországgal.
Vilniusra készülve több ország támogatta azt a brit javaslatot, amely lehetővé tenné Kijevnek, hogy kihagyja az úgynevezett Tagsági Akcióterv (MAP) programot, amely olyan politikai, gazdasági és katonai célokat határoz meg, amelyeket a jelölteknek teljesíteniük kell, és amelyeket más kelet-európai országoknak le is kellett tudniuk, mielőtt csatlakoztak a NATO-hoz.
Egy ilyen lépéssel a szövetség megválaszolhatja azokat a követeléseket, amelyek túlmutatnak a 2008-as bukaresti csúcstalálkozón elfogadott nyilatkozaton, amely kijelentette: Ukrajna egyszer majd NATO-tag lesz, ám tényleges meghívást vagy menetrendet nem ajánlott fel Kijevnek.
A NATO valószínűleg erősebb megfogalmazást is talál majd a 2008-asnál, hogy éreztesse Kijev perspektíváját a csatlakozásra.
A vezetők megállapodhatnak például olyasmiben, hogy „Ukrajna jogos helye a NATO-ban van”, visszhangozva Stoltenberg áprilisban Kijevben tett megjegyzéseit, vagy hangsúlyozhatják, hogy „Ukrajna nélkül a transzatlanti biztonság nem lenne teljes”.
Biztonsági garanciák Ukrajnának
A csúcstalálkozón a várakozások szerint megvitatják, milyen biztonsági garanciákat kapjon Kijev a háború utáni időszakra, jóllehet ezek az ígéretek kétoldalúak, és nem maga a szövetség adja őket.
De valószínűleg magukban foglalják majd a folytatódó katonai és pénzügyi támogatás ígéretét Kijevnek, hogy elrettentsék Oroszországot egy újabb támadástól, miután a háború véget ér.
Stoltenberg kiemelte, hogy a NATO – a washingtoni szerződés 5. cikkelye értelmében – csak a szövetség teljes jogú tagjainak nyújt teljes körű biztonsági garanciákat.
A NATO keleti szárnyának megerősítése
A vezetők áttekintik a szövetség hidegháború óta első védelmi terveit, amelyek azt részletezik, hogyan reagálna a NATO egy orosz támadásra.
Az úgynevezett regionális tervek felélesztése alapvető váltást jelent. A tervekkel a szövetség útmutatást is ad az országoknak haderőik és logisztikájuk fejlesztéséhez.
A NATO-nak évtizedek óta nem volt szüksége nagyszabású védelmi tervekre, de Európa 1945 óta legvéresebb háborúja határai túloldalán most felhívta a figyelmet arra: minden tervvel készen kell állnia még jóval azelőtt, hogy konfliktusba keveredne egy olyan, hasonlóan erős ellenféllel, mint például Moszkva.
A tervek jóváhagyását Törökország akadályozza olyan kérdések miatt, mint például a ciprusi. A kérdés megoldását a vezetőkre bízzák, hacsak a szövetségesek nem jutnak megegyezésre a csúcstalálkozó előtt.
Ehhez kapcsolódóan: Jóváhagyták: az EU felpörgeti a lőszergyártását, hogy segíthessen Ukrajnának és önmagának
A NATO a lőszerkészletek célszámait is megemeli, mivel Kijev sokkal gyorsabban használja el a lövedékeket, mint ahogy a nyugati országok elő tudják állítani, és az ukrajnai konfliktus több mint egy éve alatt a szövetségesek készletei súlyosan kimerültek.
Ugyanakkor a NATO-tagok bemutatják, hogyan kívánják megvalósítani a tavalyi madridi csúcstalálkozón elfogadott célt, miszerint több mint háromszázezer katonát helyeznek fokozott készültségbe Oroszország ellen, szemben a korábbi negyvenezerrel.
Svédország
A NATO a szövetség 32. tagjaként készült üdvözölni Vilniusban Svédországot, de Törökország továbbra is akadályozza Stockholm csatlakozását.
A szövetségesek remélik, hogy Tayyip Erdoğan török elnök feladja ellenkezését a csúcson, de nem világos, hogy megtörténik-e.
Ankara azzal vádolja Svédországot, hogy militáns csoportok tagjait rejtegeti területén, és azt mondja, hogy Stockholmnak fel kell lépnie ellenük, mielőtt csatlakozhatna a NATO-hoz.
Ehhez kapcsolódóan: A NATO főhadiszállásán próbál egymással dűlőre jutni Törökország és Svédország
A NATO kétszázalékos katonai kiadási céljának frissítése
Stoltenberg azt szeretné elérni, hogy a NATO egyes országokat illető jelenlegi, az éves nemzeti GDP két százalékát kitevő katonai kiadási célja inkább minimumkövetelmény legyen, mintsem kitűzött cél.
Ám a NATO márciusban közzétett becslései szerint 2022-ben még a régi célt is a szövetség akkori harminc tagjának mindössze kevesebb mint negyede érte el. A célt 2014-ben tűzték ki, a NATO-vezetők akkor abban állapodtak meg, hogy egy évtizeden belül GDP-jük két százalékára növelik védelmi kiadásaikat.
A NATO éves jelentése szerint Görögország, az Egyesült Államok, Litvánia, Lengyelország, Nagy-Britannia, Észtország és Lettország teljesítette a célt. A sor végén Belgium, Spanyolország és Luxemburg kullog, az ő védelmi kiadásaik a GDP 1,2 százaléka alatt voltak.
