Hszi Csin-ping kínai vezető és Vlagyimir Putyin orosz elnök találkozójában kevés volt a tartalom és sok a szimbolika. A két vezető kijelölte a jövőbeli kapcsolatok irányát, amely egyre inkább Kína javára tolódik el.
Háromnapos állami vizitje befejeztével elhagyta Moszkvát Hszi Csin-ping kínai elnök, aki Vlagyimir Putyinnal egy új világrend kialakítását tűzte ki célul.
De milyen eredmények születtek valójában a találkozón?
Március 21-én este Hszi és Putyin közös nyilatkozatot írt alá, miután a Kremlben tárgyalt. A közös nyilatkozat Kína „pozitív szerepét” és „objektív, elfogulatlan álláspontját” méltatta Oroszország ukrajnai inváziójával kapcsolatban. A két vezető bemutatott egy megállapodáscsomagot, amely részletezi a jövőbeli gazdasági kapcsolatokra és az egyes országok állami médiumai közötti szorosabb együttműködésre vonatkozó terveket, miközben bírálták a Nyugatot, különösen az Egyesült Államokat, a NATO-t és az Ausztrália, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok közötti új AUKUS védelmi paktumot.
A megbeszélések azonban nem vezettek gazdasági kérdésekben olyan kulcsfontosságú alkukhoz, amilyenekre Moszkvának szüksége lenne ahhoz, hogy ellen tudjon állni a nyugati szankciók növekvő nyomásának. Mindez rávilágított a kínai támogatás korlátaira és arra, hogy a két ország között Peking javára billent a hatalmi egyensúly.
„Hszi célja ezen az utazáson a status quo megőrzése Oroszországgal, nem pedig az, hogy egy centiméterrel is közelebb kerüljön hozzá, vagy új együttműködéshez nyisson utat” – írta Yu Jie, a Chatham House, egy londoni agytröszt Kínával foglalkozó vezető kutatója.
Mi a hozadék?
A találkozó volt Hszi első oroszországi látogatása azóta, hogy Putyin 2022. február 24-én megtámadta Ukrajnát, és azt volt hivatott demonstrálni, hogy az ukrajnai háború okozta nemzetközi instabilitás és turbulencia ellenére Peking eltökélt szándéka, hogy Moszkva mellett álljon.
Hszi a moszkvai út során továbbra is hallgatólagosan támogatta Putyin álláspontját a háborúval kapcsolatban. A vezetők a kétoldalú kapcsolatok új korszakát hirdették meg, amely állításuk szerint megváltoztatja a geopolitikai térképet.
„Most olyan változások vannak, amilyeneket száz éve nem láttunk – mondta Hszi Putyinnak a március 21-i állami vacsora után. – Együtt vezetjük ezeket a változásokat.”
Hszi azonban nem tett közvetlen lépéseket az ukrajnai orosz háborús erőfeszítések támogatására, a látogatás nem váltotta be azokat a nagy reményeket, amelyeket Moszkva fűzött hozzá.
A legjelentősebb, hogy Peking visszatartotta a Szibéria Ereje 2 gázvezetékre vonatkozó tervek megerősítését. A tervek szerint Mongólián keresztül Kínáig nyúló vezeték központi eleme annak az orosz stratégiának, hogy Európából Ázsiába irányítsa át energiahordozó-exportját.
Március 21-i nyilvános nyilatkozataiban Putyin úgy beszélt, mintha már megszületett volna a megállapodás a kínai féllel, mondván, hogy „a megállapodásnak gyakorlatilag minden paraméterét véglegesítették”. A Hszi társaságában tett aznapi megjegyzéseiben Putyin hozzátette, hogy Mongólia már zöld utat adott a Szibéria Ereje 2-nek, és hogy Oroszország azt is megígérte, hogy idén legalább 98 milliárd köbméter földgázt szállít Kínának.
Ez a szám azonban csak akkor lenne elérhető, ha az új gázvezetéket meg is építenék, amiről Hszi feltűnően hallgatott a találkozó során.
A látogatásról szóló közös nyilatkozat csak annyit jegyzett meg, hogy mind Kína, mind Oroszország „erőfeszítéseket tesz a csővezeték építésére vonatkozó tervek tanulmányozásának és egyeztetésének előmozdítására”.
„A vállalatok utasítást kaptak arra, hogy részletesen dolgozzák ki a projekt részleteit és a lehető legrövidebb időn belül jussanak el az aláírásig. Utasítást kaptak, hogy biztosítsák a feltételek egyeztetését – mondta Alekszandr Novak orosz miniszterelnök-helyettes újságíróknak. – Reméljük, hogy ez még idén megtörténik.”
Történt előrelépés az ukrán béketervvel kapcsolatban?
A látogatás előtt a figyelem arra irányult, hogy Hszi nyomást gyakorol-e Putyinra az ukrajnai tűzszünet érdekében, és hogy Kína február végén nyilvánosságra hozott, az ellenségeskedések befejezésére vonatkozó javaslata alapul szolgálhat-e a háború befejezéséhez.
Közvetlenül a moszkvai találkozót követően a béke Ukrajnában ugyanolyan távolinak tűnik, mint előtte.
Putyin azt mondta, hogy nyitott a háború befejezésére vonatkozó kínai javaslatra, de a sikere attól függ, hogy a nyugati országok és Kijev is nyitott-e rá.
A 12 pontból álló kínai tervet Nyugaton elutasították, mert nem szólítja fel kifejezetten Oroszországot Ukrajna elhagyására, és úgy értelmezik, hogy az a konfliktus Moszkva feltételei alapján történő befagyasztására irányul.
Kína eddig vonakodott attól, hogy segítsen Oroszországnak a harctéren, annak ellenére hogy Washington figyelmeztetett: Peking fontolgatja, hogy halált okozó fegyvereket szállítson.
Közös sajtótájékoztatóján Hszi és Putyin többnyire az ismert beszédtémákat ismételte, és figyelmeztetett „bármely ország vagy országcsoport ama gyakorlata ellen, hogy katonai, politikai és egyéb területeken előnyökre törekedjen más országok jogos biztonsági érdekeinek rovására”. Ugyanezt a frazeológiát használta a Kreml a NATO további bővítése elleni figyelmeztetésében és amikor azt állította, hogy a Nyugat felelős a háború eszkalációjáért.
Kijev szkeptikusan áll a kínai javaslathoz, és ragaszkodik ahhoz, hogy Oroszország a tárgyalások feltételeként vonja ki csapatait a területéről, bár vezető tisztségviselők a háború alatt tartózkodtak Peking bírálatától.
Hszi az orosz invázió óta nem beszélt Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel, de a The Wall Street Journal Hszi látogatása előtt arról számolt be, hogy tervben van a két vezető közötti telefonbeszélgetés. Zelenszkij március 21-én azt mondta, hogy „egyelőre nincs megerősítés” arról, hogy Hszivel felhívnák egymást.
Változott-e Kína és Oroszország kapcsolata?
A vörös szőnyeges fogadtatáson túl Peking diplomáciai kötéltáncot jár Oroszország ukrajnai háborúja körül, amely a Nyugatot az elmúlt évek óta nem látott egységbe hozta, és megterhelte Peking kapcsolatait két fő kereskedelmi partnerével, az Egyesült Államokkal és az EU-val.
A látogatás fő tétje az volt, hogy megmutassa, Kína továbbra is fontosnak tartja az Oroszországhoz fűződő kapcsolatait, az ukrajnai háború nem változtatta meg a kapcsolat alapjait. A támogatás jeleként Hszi azt mondta, hogy meghívta Putyint, hogy még idén, „egy alkalmas időpontban” látogasson Kínába.
A vizit azonban rávilágított kapcsolatuk korlátaira is. Megmutatta, hogy Kína nem hajlandó olyan támogatást nyújtani Oroszországnak, amely veszélyeztetné saját érdekeit.
Peking az ukrajnai háború közepette létfontosságú gazdasági mentőövet nyújtott Oroszországnak, a kétoldalú kereskedelem 2022-ben rekordot jelentő 190 milliárd dollárt ért el. A kínai jüan emellett Oroszország fő devizája lesz, mivel Moszkva függővé válik Kínától mint fő energiapiactól.
Ez a dinamika Kína kezére játszhat.
2014-ben, amikor Moszkva a Krím annektálása miatt szankciókkal nézett szembe, Pekingnek sikerült kialkudnia egy olcsó gázügyletet az első Szibéria Ereje vezeték megépítésével, amely végül 2019-ben lépett működésbe. Oroszország jelenlegi szükséglete, hogy vevőket találjon energiahordozóira, hasonló forgatókönyvhöz vezethet az új vezeték esetében is; az eredmény egy Kína által diktált feltételekkel létrejövő megállapodás lehet.
A növekvő hatalmi egyensúlyhiány és a gazdasági függőség ellenére Hszi mindent megtett azért, hogy Putyint egyenrangú félként kezelje. Szakértők azt állítják, hogy a kínai vezető létfontosságú partnernek tekinti Oroszországot az Egyesült Államokkal való jövőbeli szembenállásban.
Ez azt jelenti, hogy kapcsolatukat inkább a Washingtonnal szembeni közös sértettség, mint bármilyen értékrend alakítja. Kína fő célja, hogy maga mellett tartsa Moszkvát, és megakadályozza, hogy annyira meggyengüljön az inváziótól, hogy képtelen legyen ellenállni a nyugati nyomásnak.
Úgy tűnik, ezt a nézetet a vezető kínai külpolitikai gondolkodók is visszhangozzák.
Jang Csie-mien befolyásos külpolitikai tudós, a Sanghaji Nemzetközi Tanulmányok Intézete tudományos tanácsadó testületének elnöke egy februári értékelésében úgy érvelt, hogy ha „Oroszország folyamatosan olyan mértékben meggyengül, hogy nem tud, nem akar vagy nem mer harcolni az Egyesült Államokkal és a Nyugattal szemben, akkor Kína végső soron teljesen kedvezőtlen stratégiai körülményekkel kerül szembe”.
