A fiatal orvosok migrációs szándékait vizsgálta a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének két kutatója 2018-ban négy magyarországi orvosegyetem hallgatóinak körében. 530 embert kérdeztek meg. Közülük a 165 V. és VI. éves hallgató közel 40%-ának tervei között szerepelt a külföldi munkavállalás. A motivációk között az egészségügyben uralkodó munkafeltételek, a nem megfelelő bérek és a magyarországi általános életkörülmények a legmeghatározóbbak.
A pénz nem minden – bár fontos
A “mi tartaná itthon” helyett a kutatók a “mitől térne vissza” kérdést tették föl. Eszerint a hazai munkavállalást leginkább családi indokok motiválják, illetve az objektív munkakörülmények (infrastruktúra, fizetések, hálapénzrendszer megszüntetése). „A kizsigerelés megszüntetése, tisztaság a kórházakban, a saját egészségem megtartásának lehetősége” – olvasható az egyik válaszban. „Úgy gondolom, hogy az orvosok még kevesebb fizetés ellenére is szívesebben dolgoznának itthon, ha nem lenne hihetetlenül nagy a stressz, ha nem kellene rengeteget túlórázni, főként rezidensként, szakorvosi segítség nélkül.” – így a másik.
De persze a fizetés is fontos: „135 000 ezer helyett 500 000- es kezdő fizetés.” (Ennél többet kínál most a kormány.) „Ha az orvosok bére legalább elérné a végzett mérnökökét!” „Ha már rezidensként havonta nettó 400–500 ezret lehetne keresni, tisztán napi nyolc óra munkaidővel, megkapnánk ügyeletek esetén a bérpótlékot, ügyeleti díjat.”
Sokan említették a magyarországi gazdasági, politikai helyzet változásának igényét is: „Általános demokratikus viszonyok javulása, szólásszabadság, véleményszabadság visszaállítása.” „A gazdasági helyzet javulása, a korrupció jelentős csökkenése.” „A magyar politikai rendszer demokratizálódása, ideológiai, társadalmi feszültségek csökkenése. Józan gondolkodás és kommunikációs kultúra visszatérése a közéletbe.”
És végül a fiatal orvosok nagy része szeretne nemet mondani a hálapénzre is. (A kormány javaslata erre is kitér: krimininalizálná.) „Nem szeretnék kényszerből sem hálapénzt elfogadni.” „Ha Magyarországon biztosítanák a megfelelő munkakörülményeket, megfelelő fizetéssel. Ha a magyar emberek nem éreznék azt, hogy kötelességük valamilyen paraszolvenciával támogatni a végsőkig dolgoztatott és nem megfelelően jutalmazott magyar orvost.”
Más kutatások
Még riasztóbb képet festett az orvostanhallgatók külföldi munkavállalási szándékairól a Szinapszis Kft. és a Magyar Rezidensszövetség 2014-ben végzett közös kutatása. Ekkor a VI. éves hallgatók mintegy 45%-a más pályát választott volna, ha most kerülne sor a pályaválasztási döntésre, és a hallgatók közel 70%-a (!) tervezte a külföldi munkavállalást.
A magyarországi orvosok elvándorlási szándékait rendszeresen monitorozza a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központja is. Több kérdőíves felmérésük szerint a magyar rezidens orvosok közel kétharmada (65%) tervezett külföldi munkavállalást. Hiányszakmák esetében (aneszteziológus, radiológus, sebész, háziorvos) ez az arány még magasabb. A migrációt tervezők körében a legfontosabb motivációk között a magasabb bérek, a jobb szakmai lehetőségek és munkakörülmények szerepeltek. Hasonló megállapításra jut egy OTKA kutatás is: “a bérek önmagukban nem elegendők a migrációs döntéshez és a bérek emelése önmagában a megállításához sem”.
A fiatal orvosok külföldi munkavállalása tehát nem választható el más „rendszerszintű problémáktól”, többek között a finanszírozástól, az infrastrukturális kérdésektől, a hierarchikus viszonyoktól. A 2018-as kutatás záró mondatait idézve: “ Fontos szem előtt tartanunk, hogy ezeket a kihívásokat egységben érdemes elemeznünk, és a megoldási kísérletek is a rendszer minden aspektusát szükséges, hogy érintsék.”
