A GKI vezérigazgatója szerint Nagy Márton miniszter a környezetében lévő milliárdosokat ismeri, miközben a lakosság harminc százalékának hónap végére elfogy a pénze. Ezért nem is lehet középosztályról beszélni, mert az hosszú időn át fenn tudja tartani magát, a magyarok többsége viszont nem képes erre.
Az interjút itt hallgathatja meg:
A beszélgetés videós változata itt nézhető meg:
Öt fontos gondolat a beszélgetésből:
(1) A GKI friss kutatása alapján a dolgozók közel felének nem nőtt a reálbére az elmúlt négy évben. Erről Molnár László, a GKI vezérigazgatója azt mondja: ez az adat a teljes munkaidőben foglalkoztatottakra, azaz 3,1 millió munkavállalókra vonatkozik. Emellett van további másfél millió munkavállaló, akikről nincs ilyen típusú adatközlés. Ennek a rétegnek a jövedelmi szintje jóval alacsonyabb, ami lefelé húzza a számításokat. A szép növekedési számok mögött a valóság más, az átlag így nagyjából harminc százalékkal alacsonyabb. Nagy Márton miniszter csak azokban a statisztikákban akar hinni, amelyeket a minisztérium gyárt. Ezt látni a minimálbérek esetében is, ahol már az Eurostat adatait sem fogadja el.
(2) Az akkumulátorgyártás esetében sem jöttek be a kormány számításai. A valóság az, hogy az ágazat hozzáadott értéke mérhetetlenül alacsony, és alig van olyan erőforrásunk, amire támaszkodhat, miközben rendkívül magas az állami támogatás mértéke. A szakember szerint Nagy Márton miniszter úrnak több szakirodalmat kellene olvasnia, akkor nem mondana butaságokat ezzel kapcsolatban. Ráadásul közben jönnek-mennek a bőröndök, az EU-források elmaradása miatt ugyanis azt, ami a NER-oligarcháknak szóló beruházásokból kimaradt, most ezekkel az üzleti megoldásokkal pótolják.
(3) A magyar állam érdeke, hogy minél alacsonyabb inflációt mutasson ki, van statisztikai megoldás arra, hogy megtegye. Nagy Márton nem ismeri az embereket, csak a környezetében lévő milliárdosokat. Az átlagmagyar nagyon nehezen él, kénytelen spórolni; a lakosság harminc százalékának a hónap végére elfogy a pénze. Ezért nem is lehet magyar középosztályról beszélni, mert az a vagyonából hosszú időn át fenn tudja tartani magát, miközben a magyarok többsége egy-két hónapnál tovább nem képes erre.
(4) A nyugdíjasok egy részét megetették azzal, hogy értékálló a nyugdíj. Ha a KSH által számított inflációval meghatározott mértékben nő, akkor ez papíron rendben is lenne, csak épp minden arra utal, hogy a nyugdíjasok életszínvonala az elmúlt tíz évben folyamatosan süllyed, és egyre többen kerülnek a szegénységi küszöb alá. Miközben a kormány az értékállósággal hivalkodik, az emberek egyre szegényebbek, a nyugdíjasok legalább egyharmada 140 ezer forintnál alacsonyabb nyugdíjat kap. A politikát csak a választások idején érdekli a nyugdíjasok véleménye.
(5) Az uniós pénzek ügye várhatóan kampánytéma lehet. Nagy Mártont nyilván zavarja, hogy ezzel a kormányzati politikával nem fogja tudni hazahozni az EU-s pénzeket, a Tisza Párt viszont – győzelme esetén – megteheti, ha meglépi a szükséges törvénymódosításokat. A forint-euró árfolyam alakulásáról a szakember azt mondja: a gazdasági folyamatok miatt az árfolyamnak gyengülőnek kell lennie, ennek inkább a mértékéről lehet vitatkozni. Évi három százalék körüli leértékelődés várható, ami kell a gazdaságnak.
