Egy franciaországi tölgy-, nyír- és fenyőerdő mélyén a teherautók folyamatos jövés-menése emlékeztet az atomenergia gyakran láthatatlan árára: a radioaktív hulladékkal teli ládákra, amelyek a következő háromszáz évre raktárba kerülnek.
Miközben a skóciai klímatárgyalások résztvevői azt próbálják kitalálni, hogyan lássák el a világot energiával úgy, hogy közben csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást, az atomenergia központi kérdés. Bírálói helytelenítik azt az aránytalanul óriási árat, amelyet a nukleáris balesetek és az évezredekig halálosan mérgező radioaktív hulladék jelent.
De az atomenergia egyre hangosabb és erőteljesebb támogatói – köztük néhány klímatudós és környezetvédelmi szakértő – azzal érvelnek, hogy az atomenergia a világ legnagyobb reménye a klímaváltozás kordában tartására, mivel nagyon kevés olyan anyagot bocsát ki, amely károsítja a bolygót, és átlagban biztonságosabb, mint szinte bármely egyéb energiaforrás. A nukleáris balesetek ijesztőek, de rendkívül ritkák – miközben a szénből és más fosszilis tüzelőanyagokból származó szennyezés nap mint nap halált és betegséget okoz, mondják a tudósok.
Nélkülük iszonytató mennyiségű káros anyag jutna a légkörbe
„Elképesztő, hogy az emberi civilizáció mit próbál tenni az elkövetkező harminc évben az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében – mondja Matt Bowen, a Columbia Egyetem Globális Energiapolitikai Központjának munkatársa. – Mindez sokkal ijesztőbb lesz, ha kizárjuk az új atomerőműveket – vagy még annál is ijesztőbb, ha úgy döntünk, hogy leállítjuk az összes nukleáris erőművet.”
Sok kormány szorgalmazza, hogy a nukleáris energiát illesszék be előkelő helyen azokba a klímatervekbe, amelyeket a glasgow-i konferencián, a COP26-on kidolgoznak. Az Európai Unió eközben azon vitázik, hogy az atomenergiát hivatalosan zöldnek minősítsék-e – ez a döntés több milliárd euró beruházásának sorsát dönti majd el az elkövetkező években. Ennek világszerte van hatása, mivel az EU politikája olyan példát mutathat, amelyet más gazdaságok is követhetnek.
Több ezer tonna évente
De mi van ezzel a rengeteg hulladékkal? A reaktorok világszerte több ezer tonna erősen radioaktív törmeléket termelnek évente amellé, ami visszamaradt azokban az évtizedekben, amikor az otthonok és gyárak villamosítására használták a nukleáris energiát szerte a világon.
Németország jár az élen azon országok között, főként az EU-n belül, amelyek határozottan kiállnak a nukleáris energia zöld jelölése ellen. Eközben a Biden-adminisztráció támogatja az atomenergiát, Kínában egy tucat reaktor épül – és még Japán is újra népszerűsíti a nukleáris erőműveket, tíz évvel a fukusimai erőmű katasztrófája után.
Franciaország az élen
Sehol a világon nem támaszkodnak annyira az atomreaktorokra, mint Franciaországban, amely európai és globális szinten is élen jár a nyomásgyakorlásban az atomerőművek érdekében. A vezető szereplők között van a nukleárishulladék-iparban is, újrahasznosít vagy feldolgoz ilyen anyagokat az egész világból.
Az első világháborús verduni csatatértől délre radioaktivitásra figyelmeztető matricákkal ellátott teherautók futnak be egy hulladéktárolóba Soulaines-Dhuys falu közelében. Többször ellenőrzik, letörölgetik és átvizsgálják, hogy nem szivárognak-e. Rakományukat – a beton- vagy acélhengerekbe tömörített hulladékot – robotdaruk rakják a raktárakba, amelyeket aztán kaviccsal töltenek fel, és még több betonnal zárnak le légmentesen.
Háromszáz évig ott marad
A hulladékot kezelő ügynökség, az Andra tudja, hogy ez ijesztő a környékbelieknek. „Nem tudok harcolni az emberek félelmei ellen. A mi feladatunk az, hogy garantáljuk az emberek és a környezet, valamint a helyszínen dolgozók biztonságát” – mondta Thierry Pochot szóvivő.
Ebben a raktárban van Franciaország alacsony és közepes aktivitású radioaktív hulladékának kilencven százaléka, beleértve a szerszámokat, ruházatot és a reaktorok üzemeltetéséhez és karbantartásához kapcsolódó egyéb anyagokat. A helyszínt úgy tervezték meg, hogy az utolsó szállítmány megérkezése után legalább háromszáz évig fennmaradjon – ennyi idő után az ott tárolt anyagok radioaktivitása az előrejelzések szerint nem haladja meg a természetben található szintet.
Készül a föld alatti szupertároló
A hosszabb élettartamú hulladékok – főként a használt nukleáris üzemanyagok, amelyek több tízezer évig potenciálisan halálosak maradnak – tekintetében Franciaország egy állandó, mélyen a föld alatt fekvő tárolónak rakja le az alapjait a kukorica- és búzamezők alatt, a kőházakból épült közeli Bure falucska mellett.
Mintegy ötszáz méterrel a felszín alatt a munkások agyag- és gránitvizsgálatot végeznek, alagutakat fúrnak, és igyekeznek bebizonyítani, hogy a hosszú távú tárolási terv a legbiztonságosabb megoldás a jövő generációi számára. Hasonló helyeket építenek vagy tanulmányoznak más országokban is.
Ha a tároló megkapja a francia hatósági engedélyt, körülbelül 94 000 tonnát tárol majd a leginkább radioaktív hulladékból „a nukleáris korszak kezdetétől a meglévő nukleáris létesítmények bezárásáig” – mondta Audrey Guillemenet, a föld alatti laboratórium geológusa és szóvivője.
Döbbenetes pénzek
„Nem hagyhatjuk ezt a hulladékot felszíni tárolóhelyeken”, ott, ahol most van, mondta. „Ez biztonságos, de nem fenntartható.”
Guillemenet azt mondja, a tervezett tároló 25 milliárd eurós költségét már tartalmazza a francia közművek költségvetése. De ez csak egy része annak a döbbenetes pénzmennyiségnek, amennyibe az atomerőművek építése és üzemeltetése kerül, és az egyik oka annak, hogy nagy az ellenállás velük szemben.
Bure környékén az utcatáblákat „Az atomnak vége” feliratú graffiti váltotta fel, és az aktivisták letáboroztak a város fő útkereszteződésében.
A Greenpeace szerint rátukmálják
A Greenpeace azzal vádolja a francia nukleáris ipart, hogy rátukmálja más országokra a hulladékot, és eltitkolja az atomlétesítmények problémáit. Ezt az iparág tisztviselői tagadják. Az aktivisták a múlt héten tüntetést szerveztek Dunkerque kikötőjében, amikor újrafeldolgozott uránt raktak egy Szentpétervárra tartó hajóra. A nukleáris energia leállítását követelték, és több kutatást a már meglévő hulladék problémájának megoldására.
„A nukleáris hulladékkal (…) foglalkozni kell – mondja Bowen. – De a fosszilis tüzelőanyagok hulladékát a légkörünkbe pumpálják, ami az éghajlatváltozás kockázataitól kezdve a levegőszennyezés közegészségügyi hatásáig sok mindennel fenyeget minket.”
Néhány kiváló tudós ma már az atomenergiára szavaz. Azzal érvelnek, hogy az elmúlt fél évszázad során az atomerőművek becslések szerint hatvanmilliárd tonna szén-dioxid kibocsátását tették elkerülhetővé azzal, hogy olyan energiát szolgáltattak, amely egyébként fosszilis tüzelőanyagokból származott volna.
Damaszkuszi utak
John Kerry, az Egyesült Államok klímamegbízottja közölte: változtatott korábbi ellenállásán a nukleáris energiával szemben, mert a kibocsátás csökkentésére most nagyobb szükség van.
„Az emberek kezdik megérteni, milyen következményei lehetnek, ha nem alkalmazzuk az atomenergiát – mondja Kerry Emanuel, az MIT légkörtudományi professzora. – A világszerte növekvő éghajlati kockázatok tudomásul vételével az emberek kezdik azt mondani, hogy ez egy kicsit ijesztőbb, mint az atomerőművek.”
Egyes aktivisták még ma szeretnének leszámolni az atomenergiával, míg mások fokozatosan szüntetnék meg. Emanuel azonban olyan országok vagy államok példáját hozza fel, amelyek bezárták az atomerőműveket, mielőtt a megújuló energiaforrások készen álltak volna arra, hogy betöltsék az így keletkezett vákuumot – és vissza kellett térniük a szénhez vagy más, a bolygót fojtogató energiaforráshoz.
Európai megújulók és európai atom
A mostani energiaválság újabb érvet ad a nukleáris energia szószólóinak kezébe. Mivel az olaj- és gázárak Európa-szerte és azon túl is válságot okoznak, Emmanuel Macron francia elnök azt kürtöli világgá, hogy „európai megújulók és természetesen európai atomenergia”.
A hulladék eközben nem tűnik el.
Forradalom, szélsőséges időjárás, jégkorszak
Az Andra iskolalátogatásokat szervez annak érdekében, hogy a radioaktív szeméttelepek kevésbé aggasszák a helyi lakosokat; az egyik ilyen helyen még szabadulójáték is van. Guillemenet szerint a hulladéktárolókat kutatók mindenféle potenciális jövőbeli fenyegetésre – forradalomra, szélsőséges időjárásra, akár a következő jégkorszakra is – felkészülnek.
Bármi is történik Glasgow-ban, „akár úgy döntünk, hogy tovább alkalmazzuk az atomenergiát, akár úgy, hogy nem, megoldást kell találnunk az emberiség által már megtermelt nukleáris hulladék kezelésére” – mondta.
