Július elején Vilniusban találkoznak a NATO-tagállamok vezetői, a fő téma a háború és Ukrajna lesz. Több kormányzati forrásunk biztosra veszi, hogy addig a török és a magyar parlament is ratifikálni fogja a svéd csatlakozást. A halogatás okáról egészen új verziót is hallottunk.
Nem kellett lázba hoznia a magyar médiát a május 30-án a Daily Sabah hírportálon megjelent hírnek arról, hogy a svéd külügyminiszter, Tobias Billström hamarosan találkozik török partnerével.
A közlés szerint Billström és Mevlüt Çavuşoğlu a NATO-külügyminiszterek oslói találkozójának farvizén beszélt volna négyszemközt, de az éppen zajló törökországi elnökválasztások második fordulója miatt a török diplomácia vezetője nem utazott el Norvégiába. Ezt kommentálta úgy Tobias Billström, hogy semmi gond, megállapodtak, hogy nagyon hamar összehozzák a találkát.
Figyelnek
A magyar kormányban ugyanakkor – nyilván a stockholmi magyar nagykövetségtől érkező jelzés hatására – nagyon is figyeltek a fejleményre. Svédország és Finnország már több mint egy éve, 2022. május 18-án nyújtotta be az Ukrajna elleni orosz agresszió hatására csatlakozási kérelmét a szövetséghez. Finnország azóta már – némi huzavona árán – tag, Svédország még mindig várja, hogy az ankarai és budapesti parlament jóváhagyja a felvételét.
Ehhez kapcsolódóan: korábban már több biztos ígérete volt a kormánynak a ratifikáció időpontját illetően, de mindig „közbejött valami”.
Törökország egészen konkrét feltételeket szabott: azt kérték, a tagságért cserébe a svéd kormány vonja szorosabb megfigyelés alá a Svédországban működő kurd szervezeteket és politikai aktivistákat (akiknek jelentős részét a törökök terroristagyanúsnak tartják), működjön jobban együtt a török igazságszolgáltatással, amibe beletartozik az is, hogy adja ki Ankarának az általuk terrorgyanúsnak tartott személyeket.
„Amennyire tudjuk, ez lényegében megvalósult. Sőt arról is van információnk, hogy már történt ilyen kiadatás” – mondta egy forrásunk, aki biztosra veszi, hogy a Tobias Billström és az új török külügyminiszter Hakan fidan közötti találkozó már szinte csak formalitás, Recep Tayyip Erdoğan újraválasztott török elnök rábólintott a ratifikációra, mivel pedig az elnökválasztással együtt tartott parlamenti választáson a pártja is kormányon maradt, a szavazás végeredménye is biztosra vehető.
Mehr luft!
Ezzel viszont több kormányzati forrásuk szerint is „teljesen elfogyhat a levegő Magyarország körül a vilniusi csúcson, ha addig nem mondunk igent”. A Népszava arról írt a múlt héten, hogy július 7-ig meghosszabbítják a parlament tavaszi ülésszakát, így akár a vilniusi találkozó előtt napokkal is megszülethet még a döntés. Júliusban ugyanakkor már nem Svédország, hanem (az éppen előrehozott választási lázban égő) Spanyolország lesz az EU soros elnöke. Egy forrásunk szerint a halogatásban ez is szempont volt, kvázi zsaroló pozíciónak használtuk, hogy „a svéd EU-elnökség ne kövessen el ellenünk valami galádságot”.
Ugyanakkor a múlt héten a parlament ülésrendjéről tartott házbizottsági ülésen információink szerint a jelen lévő kormánypárti honatyák semmit nem tudtak mondani a ratifikáció lehetséges időpontjáról.
Ehhez kapcsolódóan: minden, amit tudni kell Finnország és Svédország NATO-csatlakozásáról.
A magyar kormány korábban informálisan azt jelezte Stockholmnak, hogy elvárnának egy „gesztust”, például hogy a svéd külügyminiszter látogasson el Budapestre, de a jelek szerint erre már nem fog sor kerülni. Egy forrásunk azt mondta, már abban sem nagyon bízik, hogy bármilyen, akár minimális gesztust is kapunk. (Ebből a szempontból külön fájó Tobias Billström jövőbeni ankarai útja.)
Szijjártó Péter érdekes megjegyzéssel kommentálta James Cleverly brit külügyminiszterrel folytatott párizsi tárgyalásait közösségi oldalán. Megismételte, hogy „az alaptalan svéd vádaskodások, álhírek” miatt nem került sor a ratifikálásra, majd úgy fejezte be posztját, hogy „ez a téma minden bizonnyal a következő találkozásunk napirendjén is szerepelni fog majd”. Az persze nem zárható ki, hogy a következő egy hónapban még találkoznak valamilyen multilaterális eseményen.
Garanciák
A csúcs fő témái az Ukrajna elleni orosz agresszióra adott lehetséges válaszok lesznek. Forrásunk szerint ha addig nem történik meg a svéd tagfelvétel, az lehetetlen helyzetbe hozhatja az egész eseményt, elvonhatja a fókuszt a valóban fontos gyakorlati kérdésekről, ezt pedig a magyar kormányfő sem akarhatja megkockáztatni.
Főleg úgy, hogy – mint megtudtuk – a tervezett döntéseket támogatni fogjuk. Ezek közül az egyik legfontosabb várhatóan a katonai jelenlét további erősítése a NATO keleti szárnyán, így Magyarországon is, vagyis akár újabb NATO-csapatok érkezhetnek hozzánk. Ezenkívül a szövetség parancsnoki rendszerét is átalakíthatják valamennyire úgy, hogy szintén a keleti tagállamok jussanak nagyobb szerephez.
Ehhez kapcsolódóan: még több NATO, még több EU – összehangolt védelem.
Szó van egy NATO–Ukrajna Tanács megalakításáról, a Szabad Európához eljutó információk szerint a magyar kormány ezt is támogatni tudja. Ez azért tűnhet kisebb meglepetésnek, mert a magyar kisebbséget (is) hátrányosan érintő ukrán nyelvtörvény miatt a magyar kormány már régóta blokkol minden formális NATO–ukrán-párbeszédet, közeledést. (Igaz, egy NATO-tapasztalatokkal is rendelkező forrásunk szerint ez a gyakorlatban már többször azt jelentette, hogy egy-egy külügyminiszteri találkozó alkalmával például az ukrán külügyminiszter valóban nem volt bent a tárgyalóteremben, de az esti „kötetlen vacsorán” már jelen volt, így végül is mindenki mindent megbeszélhetett vele.)
Saját jogon?
Most jöjjön egy kis NATO-terminológiai kalandozás: a szövetségen belül eddig működött egy NATO–Ukrajna Bizottság és egy NATO–Oroszország Tanács. (Utóbbinak nyilván a végét jelentette a háború.) A szervezeti hierarcihában a tanács magasabban helyezkedik el a bizottságnál, így ez egy újabb gesztus lenne Kijev felé. Persze ennek önmagában csak szimbolikus jelentése lehet elsőre, a kérdés az lesz, milyen tartalommal sikerül megtölteni a testületet.
Kérdés az is, milyen döntések születnek még nagyobb horderejű ügyekben. A csúcs előtt ugyanis már tudható, hogy a tagállamok három témában nagyon megosztottak: az első az Ukrajnának szánt további fegyverszállítások ügye. Ebben minden bizonnyal marad az eddigi gyakorlat: aki akar, szállít, amit tud, kötelezettsége senkinek nincs.
A másik a kijevi vezetés által már régóta szorgalmazott biztonsági garanciák köre. A Politico szerint a tagállamok ebben rendkívül megosztottak, egy kelet-európai ország vezetője név nélkül azt mondta a lapnak: nem csodálkozik, hogy néha kívülről az sem látszik, gondolnak-e erről valamit egyáltalán. A brüsszeli lap azt írta: bár vannak támogatói, ezért valószínűleg nem születik döntés intézményes NATO-garanciákról, de a Népszava idézte Anders Fogh Rasmussen volt NATO-főtitkárt, aki szerint valószínűleg egyes tagállamok saját hatáskörben tehetnek konkrét vállalásokat. A jelenleg Volodimir Zelenszkij elnök tanácsadójaként dolgozó diplomata szerint „a lengyelek komolyan megfontolják, hogy a saját kezükbe veszik a kezdeményezést, és megalakítják a »készek koalícióját«, ha Ukrajna nem ér el semmit a vilniusi csúcstalálkozón”.
Végül a harmadik ügy az ukrán NATO-tagság. Ebben forrásaink szerint amíg tart a háború, szinte biztosan nem születik döntés, Vilniusban még csak konkrét ígéret sem várható, de ha a konfliktus legalább az orosz fél jelentős meggyengülésével és térvesztésével járna, „akkor könnyen előállhat olyan hangulat, hogy ez a lehető legjobb pillanat, hogy felvegyük Ukrajnát, és akkor nehéz lenne ennek ellenállni”.
