A közép-koszovói Poklek faluban egy romos házból rendhagyó múzeum lett, hogy szembesítse a látogatókat a huszonöt évvel ezelőtti tragikus eseményekkel, amikor ötvenhárom albánt öltek meg, és a szerb rendőrök elégették a holttestüket.
Főként gyerekektől, asszonyoktól és idősektől származó ruhák, jegyzetfüzetek és családi emlékek sorakoznak kísérteties csendben: mind a negyedszázaddal ezelőtti, az 1998–99-es koszovói háború idején történt mészárlás maradványai.
Fadil Muqolli még mindig nehezen lép be abba a házba, amely egykor az otthona volt, egy olyan házba, amelyben más családok is menedéket kerestek azon a tavaszi napon. Az elmúlt két évtizedben több százszor járt ott.
„Olyan érzés ez, amelyet nehéz szavakba önteni” – mondta, mielőtt felidézte volna, hogyan ment el a házhoz, hogy összeszedje az összes gyermek és családtagja csontjait.
„Ma is érzem a gyerekek csontjainak szagát, amikor a fejemet a tenyerembe hajtom” – folytatja.
Az 1999. április 17-én meggyilkolt, majd felgyújtott huszonnégy gyermek között volt tizennégy éves lánya, Shehidja, valamint fiai, a tizenkét éves Naseri, a tízéves Ylberi és a négyéves Egzoni.
Muqolli, aki a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) tagja volt, nem volt otthon a támadás idején, amelyben a feleségét is megölték. A mészárlás megégett áldozatait egy nappal később fedezték fel.
Huszonöt évvel a tragédia után a ház múzeum lett.
„Nekünk, családtagoknak nagyon nehéz idelátogatni, nemhogy fenntartani” – magyarázza.
„Soha nem gondoltam volna, hogy múzeum lesz belőle – mondja, majd hozzáteszi: – Ezeket a személyes tárgyakat azért őriztem meg, hogy emlékeztessenek a megölt családtagjaimra.”
Mivel nincs idegenvezető, aki tájékoztatná a látogatókat az ott történt kegyetlenségekről, az ajtók egyelőre zárva maradnak.
A ház falán az áldozatok képei láthatók.
A mészárlás után nem sokkal készült fényképeket is kiállítják.
Nem a Muqolli volt az egyetlen család, amelyet a házban meggyilkoltak; a Cerraku, az Elshani és a Hoxha családot is itt végezték ki. A ház azon ritka épületek egyike, amely megmaradt. Több száz hasonló házat buldózerrel tüntettek el, vagy egyszerűen leromboltak.
A túlélők közül sokan remélik, hogy egy napon megbüntetik az elkövetőket, mások viszont már elvesztették a reményt az igazságszolgáltatásra.
Koszovó függetlenségi háborúja során – amely 1998. február 28-tól 1999. június 11-ig tartott – valamennyi fél számos háborús bűnt követett el. Több mint tizenháromezer ember – akiknek hetvenhat százaléka feltehetően civil volt – halt meg Szerbia egykori déli tartományában. Az áldozatok többsége albán nemzetiségű. A harcok 1999-ben értek véget, miután a NATO légicsapásokat mért a ma már nem létező Jugoszláviára.
Továbbra is keresnek a háborúban eltűnt több mint ezerhatszáz embert.