Utolsó 2021-es hírlevelünkben a legfontosabb cikkeinket idézzük fel az év második feléből.
Már a nyár derekán jelentkeztek az elszabaduló infláció és az áremelkedés első jelei. Surányi György volt jegybankelnök azt mondta a Szabad Európának, hogy az uniós források „betonba öntése”, az állami presztízsberuházások és az ésszerűtlenül adagolt családtámogatási rendszer túlfűtötte a hazai építőipart, emiatt drágulnak az építőanyagok. Olyan ütemben drágul az élet, hogy eljött az ideje fizetésemelést kérni a főnöktől. A kormány az év végén rögzítette az alap üzemanyagok kiskereskedelmi árát, ami leginkább a kis- és nagykereskedőket és a kormány saját olajcégét, a Molt hozta lehetetlen helyzetbe.
Az utolsó negyedév elejét az ellenzéki előválasztás tematizálta. Helyzetértékeléseinkben foglalkoztunk a legendás „bizonytalan szavazókkal”, akik közül százezreket kéne urnához vinnie az ellenzéknek, hogy győzhessen 2022-ben. Miközben egy adatelemző azt is kiszámolta, hogy 150 ezer Fidesz-szavazót kellene átfordítania az ellenzéknek a stabil többségért. Kétrészes cikkünkből megtudhatja, mi a választási csalások legveszélyesebb eszköze. A politika és a jövő kérdésében a magyar fiatalok végtelenül megosztottak, emellett elégedetlenek, passzívak és konformisták, viszont nagyon Európa-pártiak – derült ki egy felmérésből.
Az év utolsó hónapjában robbant a többek között hivatali vesztegetéssel gyanúsított igazságügyminiszter-helyettes ügye, cikkünkben feszegettük a hátteret, bemutattuk, kik azok a bírósági végrehajtók, és mit csinálnak. Magyarország tizenkettedik leggazdagabb embere, Bige László a nekünk adott interjújában elmondta: szerinte Orbán sem miniszterelnökként megy majd nyugdíjba. Minden bizonnyal más jövőkép él Jászai Gellértben, aki a kormányzati távközlési infrastruktúra bekebelezésére készül. Minden üzletember karrierjében a legkényesebb kérdés az első milliója története, Jászai esetében mi megtaláltuk, mi, pontosabban ki adta a kezdő lökést.
A magyar sajtó helyzetét értékelő cikkeink sorában a köztévé, az MTI vagy a KESMA alá tartozó megyei napilapok helyzete után az ellenzéki pártokhoz köthető hír- és véleményoldalak elemzésébe vágtunk, és elemeztük négy, központi kézben lévő megyei napilap tartalmát is. Az ábrák tényszerűnek, objektívnek és logikusnak tűnnek, éppen ezért lehetnek különösen megtévesztők, ha rosszul használják őket. Torzított arányok, túlzó grafikonok: sorra vettük ezek típusait. Kevés szó esik róla, de a Facebook algoritmusának hiányosságai nem csak a politikai térben okozhatnak károkat. Novemberben nagyszabású kísérletbe kezdtünk, azt elemeztük, hova viszi, merre tereli a platform a felhasználókat. Röviden: látókhoz, spiritisztákhoz, angyalokhoz.
Több mint egy év távlatából még fájdalmasabb és tanulságosabb felidézni a Pesti úti idősotthon tragédiáját. A koronavírus 55 lakó életét követelte a járvány első hónapjaiban, és már akkor felmerült, hogy megfontoltabb hozzáállással és a politika kiiktatásával máshogy alakult volna a sorsuk. Négyrészes cikksorozatunkban követtük végig a tavaly tavaszi történéseket.
Orbán Viktor miniszterelnök Szamizdat címen jelenteti meg saját elemző írásait, innen jött az ötlet, hogy keressünk négy, a 80-as években aktív ellenzékit, akik valóban szamizdatoztak. Minden bizonnyal az akkori Orbán Viktor megrökönyödve fogadta volna, ha valaki azt mondja, harmincvalahány évvel később a pártja minden közintézményt kötelez az egypárti Alaptörvény kezdő szakaszainak kifüggesztésére. Cikkünkben elolvashatja, mire jó ez az egész, és hogyan viszonyul egyébként a Fidesz az alkotmányhoz.
Idén robbant a Pegasus-ügy: kémszoftverrel figyeltek meg több magyar újságírót, vállalkozót és egy volt minisztert is. Az első reakciókban még tagadta a kormány, hogy bármit tudna kritikusainak és újságíróknak a lehallgatásáról. Azóta árnyaltabb lett a kép, mi pedig összegyűjtöttük a 2010 előtti hasonló megfigyelési botrányokat. Ha már kémkedés, a Stasi a szocializmusban megszállta a magyar tengert, és még lakóhajókból is kémkedett volna, hogy lefülelje a magyar tengernél nyaraló és esetleg a Nyugatra szökést tervező keletnémeteket.
Hetek alatt eszkalálódott idén az afganisztáni helyzet, az amerikai csapatkivonások nyomán az országot gyakorlatilag visszafoglalták a tálibok. Példátlan kimenekítési akcióról érkeztek képek, és ebből a magyar kormánynak is ki kellett vennie a részét, mert bár először egyetlen magyarról sem tudtak a válságövezetben, később kiderült, hogy egy privát biztonsági cég 26 embere biztosan ott rekedt.
A nyáron merült fel a tanárképzés jelentős átalakításának terve is. Az elképzelések szerint a tanároknak elegendő lenne annyit megtanulniuk az egyetemen, főiskolán, amennyit a középszintű érettségihez elegendő tudni, ezekről kérdeztük Nahalka István oktatáskutatót. Érdekes elolvasni utána Jukka Sinnemäki finn oktatási szakemberrel készült interjúnkat. Szerinte ha egy tanár nem tud tisztességesen megélni a fizetéséből, az azt mutatja, hogy az ország vezetői nem értékelik nemzetüket és a gyerekek oktatását.
Első uniós kormányfőként a magyar miniszterelnök is felkerült a sajtószabadság ellenségeit összegyűjtő, 37 vezetőt tartalmazó listára a Riporterek Határok Nélkül nemzetközi szervezetnél. Látványos kártyákon mutatjuk be, mennyire hasonló a listán szereplő politikusok észjárása, a módszereik és kik a kedvenc célpontjaik.
Az év áttekintését egy meghökkentő történelmi leckével zárom: Mária Terézia idejében eljárás nélkül fejbe is lőhették az aktív járványtagadókat. A határozott hozzáállás meg is hozta az eredményét, uralkodása alatt volt az utolsó nagy pestisjárvány Magyarországon, noha a XX. századig nem volt érdemi gyógyszer a betegségre.
Az egész szerkesztőség nevében köszönöm egész éves figyelmét, és igyekszünk rászolgálni érdeklődésére 2022-ben is. Boldog és sikeres új évet kívánok,
Vovesz Tibor
