A szuverenistáknak ugyan nem sikerült kiforgatniuk a sarkából Brüsszelt, de létszámbeli gyarapodásuk hatására az Európa-párti, progresszív centrum még jobban összezárhatja sorait, aminek első gyümölcse a váratlanul gyors és sima megállapodás lehet az uniós intézmények új vezetőiről.
„Langyos teadélutánra emlékeztetett” – ezzel a mondattal jellemezte egy bennfentes parlamenti forrás a Szabad Európának az EP-elnökök konferenciájának (az intézmény kvázi politikai vezetésének) vasárnapi európai választások utáni első, kedd délutáni ülését. Úgy tudjuk, hogy a találkozón nyoma sem volt az öt évvel ezelőtti szavazást követő ideges hangulatnak és megosztottságnak. A résztvevők, a hangadó pártcsoportok vezetői kedélyesen gratuláltak egymásnak, majd lényegében egyetértettek abban, hogy a választásokon legtöbb képviselői mandátumot szerző Európai Néppárt jelöltje, Ursula von der Leyen szerzett jogot arra, hogy újabb öt évre a bizottság elnöke legyen.
Látszólag ki van kövezve az út Von der Leyen előtt
Parlamenti forrásaink szerint a három centrista frakció – az Európai Néppárt, a Szocialisták és Demokraták és a centrista-liberális Renew – már egyeztetett a jövőbeni együttműködésről, és „a következő hetekben nagyobb pofozkodás helyett inkább kedélyes alkukötésekre kell számítani”.
Ahhoz, hogy az Európai Parlament – miként a hangadó pártcsoportok tervezik – július 18-án, az új képviselő-testület alakuló ülésén megválaszthassa a bizottság következő elnökét, az Európai Tanácsnak a tagállami szavazatok minősített többségével (legalább 15 állam- és kormányfő jóváhagyásával) jelölnie kell a posztra Von der Leyent (vagy mást). A vezetők már június 17-én tárgyalóasztalhoz ülnek Brüsszelben egy informális vacsora keretében, hogy előkészítsék a döntést, amelyre a június 27–28-i hivatalos európai tanácsülésen üthetik rá a pecsétet. „Arra számítok, hogy június 17-re összeáll egy indikatív csomag, amely a négy megüresedő tisztségre fókuszál, de nem lesz benne például a NATO következő főtitkára vagy az Európa Tanács főtitkára” – fejtette ki tudósítóknak egy nevének mellőzését kérő, magas rangú brüsszeli intézményi forrás.
A Politico szerdán több uniós forrásra hivatkozva arról írt, hogy papíron már majdnem készen áll a vezetők nevét tartalmazó csomag. E szerint Ursula von der Leyen (néppárti) lenne a bizottság elnöke egy második mandátumra is, António Costa korábbi portugál szocialista párti kormányfő az Európai Tanács elnöke, a jelenlegi észt miniszterelnök, Kaja Kallas az új kül- és biztonságpolitikai főképviselő, és Roberta Metsola maradna a következő két és fél évben az Európai Parlament (néppárti) elnöke. Metsola sorsa hivatalosan nem lehet a csomag része, hiszen elnöke megválasztásáról egyedül a parlament hivatott dönteni.
A felvázolt négyes a választási eredmények alapján – politikailag, földrajzilag és nemek közötti egyenlőség szempontjából is – eléggé kiegyensúlyozottnak és logikusnak tűnik, de azért mérget még nem lehet venni rá. A tagállami vezetők közül ugyanis előzetes várakozások szerint lehetnek többen – nem csak a biztosra vett magyar miniszterelnök –, akiknek nem elfogadható vagy legalábbis nem feltétlenül prioritás a jelenlegi bizottsági elnök személye. Egy ideig a kétkedők közé tartozott a királycsinálásban mindig központi szerepet játszó Emmanuel Macron francia köztársasági elnök, aki, ha hinni lehet a híreknek, egészen komolyan fontolóra vette Mario Draghinak, a korábbi Európai Központi Bank elnökének és olasz miniszterelnöknek a jelölését, annál is inkább, mert éppen Draghit bízták meg a versenyképességi jelentés elkészítésével, amely a következő öt év prioritása lehet, átvéve a stafétabotot a zöldmegállapodástól.
Macron gyengült, Meloni továbbra is kulcspozícióban
Macron alkupozícióját és főként a figyelmét azonban meggyengítette az a politikai földindulás, amellyel odahaza kell szembenéznie, és amelyre válaszul – nem kis kockázatot vállalva – előrehozott választásokat írt ki június 30-ra. A legtöbb brüsszeli megfigyelő és intézményi forrás arra számít, hogy Von der Leyen megkapja a szükséges támogatást a tagállamok vezetőitől. A bizottsági elnök figyelme ettől kezdve a parlamentre irányul, ahol – bár a három nagy frakció és potenciálisan a zöldek támogatásával megvan a szükséges szavazatarány az újraválasztásához (361 voks kell ehhez, a politikai centrumban lévő négy párt a nem végleges állás szerint 453 képviselőt küldhet az EP-be) – könnyen bajba kerülhet, ha a tagok tíz vagy húsz százaléka kiszavaz.
Von der Leyen – aki az EPP bábáskodása mellett először a három nagy pártot próbálja összekovácsolni egy Európa-, ukrán- és jogállampárti platform körül – ezért rá lehet utalva az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) között a vezetőülésbe került Olaszország Fivérei párt szavazataira. Mivel titkos a szavazás, ezért nem is kellene feltétlenül felfedni egy esetleges háttéralkut közte és Giorgia Meloni, a királycsináló olasz miniszterelnök között, annál is inkább, mert szavakban a szocialisták és a zöldek is támogatásuk feltételéül szabták, hogy ne működjön együtt a szerintük túlságosan euroszkeptikus ECR-rel.
Orbánnak nem sikerült bevennie Brüsszelt, és udvarolnia kell az ECR-nek is
Az eredmények alapján megállapítható, hogy a progresszív centrum az előre jelzettnél talán kevesebb szavazatot veszített, a jobbközép EPP sikere részben kompenzálja a Renew 23-24 fős mandátumvesztését, miközben a szociáldemokraták, úgy tűnik, tartották a frontot. A radikálisnak és populistának tekintett jobboldal megerősödött, de nem olyan mértékben, hogy át tudja venni a hatalmat, és egy másik, nemzeti szuverenista irányba terelje Európát. Orbán Viktor meghirdetett célja Brüsszel elfoglalására és a brüsszeli bürokraták leváltására kudarcot vallott, de – hacsak a politikai centrum nem embereli meg magát, és nem talál működő válaszokat a számtalan gazdasági, társadalmi és politikai problémára – könnyen a franciák sorsára juthat.
A „béketábor” valamelyest erősödött, Németországban például az Ukrajna támogatását ellenző politikai erők közel 25 százalékot szereztek, de éppen ez a kérdés az, amelyik leginkább megosztja a szélsőjobboldali-keményvonalas konzervatív tábort. A Fidesz helykeresése az új parlamenti felállásban még nyitott kérdés, különösen abban az esetben, ha Orbán vágya (vagy inkább vágyálma) a két nagy választási győztes Marine Le Pen és Giorgia Meloni pártjának összeboronálására nem jön be. Bár Meloni inkább a centrum és az EPP-vel való jövőbeni együttműködés felé kacsingat, úgy tűnik, még nem égetett fel minden hidat a francia szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés előtt.
Úgy tudjuk, hogy az ECR-en belül több nemzeti delegáció jelezte (a csehek, a svédek és a hat-hét képviselővel éppen oda tartó romániai AUR párt), hogy nem kérnek a magyar kormánypártból. Egyelőre az sem világos, hogy Meloni akarja-e egyáltalán a fideszeseket, akik megnehezíthetik kapcsolatát a néppárttal. Úgy tűnik, hogy biztosan csak az ellenzékbe szorult lengyel Jog és Igazságosság (PiS) vonná be a magyar kormánypártot a frakcióba, amelynek létszáma jelenleg 73, de a végelszámolásnál (értsd: a pártcsoportok megalakulásánál) akár megelőzheti és letaszíthatja a képzeletbeli dobogó harmadik fokáról a Renew-t. A radikális jobboldalnak valószínűleg még vannak tartalékai, tekintettel arra, hogy a függetlenek és az újonnan felbukkant pártok (egyéb) soraiban az aktuális állás szerint 110 képviselő van.
Ha az Identitás és Demokrácia (ID) és az ECR nem áll össze (vagy legalább Le Penék nem igazolnak át a konzervatívokhoz), és a Fidesz felvételére nem lesz készség, akkor a magyar kormánypártnak két választása lesz. Egyik sem túl kedvező. Vagy függetlenek maradnak, és tovább tart az elszigeteltségük, vagy a szélsőjobboldali ID-hez igazolnak le, ami ugyan valamivel nagyobb befolyást és több megszólalási lehetőséget jelent, de aligha venné jól ki magát.
Magyar érdek is lehet az új bizottság gyors megalakulása
Manfred Weber a szavazás után megerősítette, hogy nyitva áll az ajtó a Tisza Párt előtt, és úgy tűnik, hogy Magyar Péterrel hamar formalizálhatják is ezt a szövetséget (a Népszava értesülései szerint a bajor politikus pénteken Budapestre utazik), főleg annak fényében, hogy az EPP igen korán, már június 18-án meg szeretné alakítani parlamenti pártcsoportját, amelyben a Tisza hét képviselőjének is helye lesz. Megfigyelők szerint egyáltalán nem lenne meglepő, ha az új magyar néppárti kontingens bátorításként egy-két fontos posztot is megkapna. Hölvényi Györgynek, az EPP-ben mostanáig helyet foglaló egyetlen magyar képviselőnek nincs vétójoga a frakció bővítését illetően, csupán a párthoz való csatlakozás kérdésében, ami jelenleg nincs napirenden.
A DK-sok két főre csökkent csapata továbbra is a Szocialisták és Demokraták sorai között politizál, a létszámcsökkenéssel arányosan várhatóan kevesebb befolyással. A Mi Hazánk egy képviselőjének – a Jobbik korábbi képviselőjéhez hasonlóan – a függetlenek közé ülnie, vagy felül a német szélsőjobboldali Alternatíva Németországért farvizére. Az önálló frakcióalakításhoz ugyanakkor minimum hét országból 23 képviselő kell, és erősen kérdéses, hogy ezt az akadályt sikerülne-e átugrani. Ráadásul az AfD – teherré vált listavezetőjétől megszabadulva – megpróbál visszatérni az ID-be, ahová esetleg a Mi Hazánk is beléphetne, bár ez bizonytalan.
Legközelebb június 20-án ül össze az elnökök értekezlete abban a reményben, hogy addigra már világosabb lesz a helyzet a személyi kinevezéseket illetően. A frakciók megalakulásának határideje július 16., addig még sok víz lefolyhat a Tiszán.
Egy lapunknak nyilatkozó EU-diplomata szerint a magyar miniszterelnöknek is érdeke, hogy minél hamarabb megszűnjön a bizonytalanság, és felálljon az új bizottság – fonák módon akkor is, ha az új elnököt Ursula von der Leyennek hívják. Ha ugyanis túlságosan elhúzódik a folyamat, akkor a kormány kifuthat az időből, és december 15-én forrásokat veszíthet. A jogállami mechanizmus keretében megindított eljárás során felfüggesztett, 6,3 milliárd euró összegű kohéziós politikai pénzügyi kötelezettségvállalás arányos, 2022-re jutó része (és információink szerint nem a teljes összeg), becslések szerint valamivel több mint egymilliárd euró végleg elveszhet, ha két évvel a tanácsi döntés után sem sikerül Magyarországnak kijönnie az eljárásból. Brüsszeli forrásaink szerint így elég szűk a mezsgye, amelyen az Orbán-kormány egyensúlyoz a bennragadt uniós forrásokat illetően.
