Ali Sahvari hagyományos és vallásos muszlim családban nőtt fel Iránban. Olyannyira elkötelezett volt hazája iránt, hogy kétszer is önként jelentkezett frontszolgálatra a pusztító iráni–iraki háború idején. De miután egyik testvére meghalt, egy másik pedig megsebesült az 1980–88-as konfliktusban, drogozni kezdett.
Két évtizeddel később egy műholdas tévécsatorna hozta el neki a megváltást. Szinte szó szerint. Miután kezdetben megkérdőjelezte a külföldről perzsa nyelven sugárzott keresztény üzeneteket, Sahvari végül új nevet választott – az Imant, amely annyit tesz: hit – és áttért az evangéliumi kereszténységre.
Útja azonban többszöri letartóztatáshoz, egy év fogsághoz vezetett. Istenkáromlás, nemzetbiztonság elleni tevékenység, valamint „evangéliumi tevékenység folytatása mások deviáns gondolatokra való csábításával” volt ellene a vád.
Ez azért van, mert Iránban, ahol az el nem ismert vallási kisebbségek számára tilos a gyülekezés, a muszlimok számára illegális más hitre térni.
Az Article 18, azaz a 18. Cikkely nevű londoni székhelyű nonprofit szervezet, amely az iráni vallásszabadság előmozdításáért és a vallási kisebbségek védelméért száll síkra, dokumentálta sok olyan ember tapasztalatait, akik vagy Sahvarihoz hasonlóan külföldre menekültek, hogy szabadon gyakorolhassák vallásukat, vagy Iránban maradtak, és üldözik őket.
A szervezet legutóbbi éves jelentése, amelyet más vallási érdekvédelmi csoportokkal közösen készített, több mint 120 olyan esetről számolt be, amikor letartóztatták, őrizetbe vették vagy bebörtönözték a keresztény hitre áttérteket, akik a legnagyobb iráni keresztény közösség többségét alkotják.
A közös jelentés szerint az egyik legszembetűnőbb tendencia 2021-ben az volt, hogy Irán nagyhatalmú Iszlám Forradalmi Gárdája (IRGC) egyre inkább részt vesz a perzsa ajkú keresztények elleni fellépésben. Az IRCG volt felelős a harmincnyolc dokumentált esetből tizenkét alkalommal, amikor keresztényeket tartóztattak le, vagy rajtaütöttek otthonukon vagy házukban létrehozott templomukon 2021-ben.
A 2020–2021-es jelentés azt is megjegyezte, hogy az iráni hatóságok egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az evangelizáció elleni kemény online fellépésre. Ali Hámenei legfelsőbb vezető egy úgynevezett kiberhadsereget hoz létre az Iszlám Köztársaság „védelmére” a vélt fenyegetésekkel szemben.
Az 1979-es iszlám forradalmat követően a síita iszlám Tizenkettes Sía (tizenkét imámot elismerő) ágát nevezték meg Irán hivatalos vallásának az alkotmány értelmében, amely azt is kimondja, hogy minden iráni törvénynek az iszlám tanításból kell erednie és azzal összhangban kell lennie.
Három kisebbségi vallás – a zoroasztrizmus, a judaizmus és a kereszténység – alkotmányosan elismert, a többi viszont nem. Követőiknek tilos perzsa nyelvű istentiszteletet tartaniuk vagy perzsa nyelvű vallási anyagokat birtokolniuk. Idetartoznak az kikeresztelkedettek is, akik nem számítanak őshonos kereszténynek.
„Az őshonos keresztények többnyire az örmény, az asszír és a katolikus egyházhoz tartoznak, néhányan pedig az Isten Gyülekezetei felekezethez – mondta Kiri Kankhwende az Egyesült Királyságban működő Christian Solidarity Worldwide (CSW) vallási érdekvédelmi szervezettől, amely közreműködött a jelentés elkészítésében. – Míg több áttérő csatlakozott az Isten Gyülekezetei felekezethez, mások különböző evangélikus házi gyülekezeti hálózatokhoz tartoznak.”
Nemzetbiztonság elleni tevékenység
2021 februárjában az iráni törvényhozók módosították a büntető törvénykönyv 499. és 500. cikkelyét, megnyitva az utat az előtt, hogy öt év börtönre ítélhessék az áttérteket „az iszlám szent vallásával ellentétes, deviáns viselkedésre nevelő propagandában való részvételért”.
A CSW munkatársa, Kankhwende a Szabad Európának elmondta, hogy a „helyzet továbbra is rossz és aggasztó” az iráni áttért keresztények számára, és hogy folytatódnak a letartóztatások.
Csak a múlt hónapban egy sor ügy folyt kikeresztelkedett irániak ellen.
Ezek között volt három keresztény iráni férfi esete, akiket ötéves börtönbüntetésre ítélt a rasti Forradalmi Gárda a „deviáns szekta” állítólagos tanításával kapcsolatos „propagandatevékenységéért”.
A három nem trinitárius iráni egyháztag közül kettőt – Adzsub Purrezazadehet és Ahmad Szarparaszt – szeptemberben tartóztatta le a Forradalmi Gárda a házi templomukban tartott razzia során. A harmadikat, Morteza Masúdkarit ugyanabban a hónapban tartóztatták le otthonában.
A 18. cikk szerint az ügyészek azon törekvése, hogy a három személyt sátánimádónak állítsák be a Szentháromság sajátos értelmezése nyomán, „nyilvánvaló kísérlet a csoport lejáratására és arra, hogy csökkentsék az irántuk érzett szimpátiát”.
Az 51 éves, keresztény hitre tért Fariba Dalirt 2021 nyarán hat másik társával együtt tartóztatták le, április 16-án kezdte meg kétéves büntetésének letöltését, mivel bűnösnek találták „evangélikus keresztény gyülekezet alapítása, vezetése és a nemzetbiztonság elleni fellépés” vádjában.
Dalir épp húsvét előtt került a hírhedt teheráni Evin börtönbe. A többiek közül négyen, köztük a férje tíz hónap börtönbüntetést kapott a tiltott egyházhoz való tartozás miatt.
Egy másik nőt, Szakineh (Mehri) Behzsatit ugyanezen a napon kétéves börtönbüntetésre küldtek szintén az Evin börtönbe egy házi gyülekezetben való részvétele miatt, amelyet nemzetbiztonság elleni tevékenységnek minősítettek. Később állítólag engedélyezték, hogy átszállítsák egy másik börtönbe, az északi Rast városába, hogy közelebb lehessen kisgyermekéhez.
Néha elnézők a hatóságok... ha az jót tesz az országimázsnak
Az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportja bírálta az Iráni Evangélikus Egyház tagja, Juszef Nadarhani bebörtönzését. A bizottság szerint Nadarhani jogszerűen gyakorolta vallását, de hátrányos megkülönböztetésben részesült, és nem biztosítottak számára tisztességes tárgyalást vagy megfelelő eljárást.
A CRW-t képviselő Kankhwende szerint a felülvizsgált büntető törvénykönyv rendelkezései alapján a megvádolt keresztény áttérteknek korlátozott jogorvoslati lehetőségük van.
„Számos körülménytől függően, beleértve az anyagi forrásokat is, egyesek megengedhetik maguknak, hogy ügyvédet fogadjanak – mondta. – De az ügyvédek nem mindig tudják megfelelően képviselni őket.”
Voltak olyan esetek, amikor a hatóságok látszólag engedékenyek voltak. Pozitív fejleménynek tekinthető, hogy a legfelsőbb bíróság tavaly úgy döntött, hogy kilenc kikeresztelkedett börtönbüntetését felül kell vizsgálni, mert a kereszténység otthoni templomban való gyakorlása nem felelt meg annak a vádnak, hogy ártottak a nemzetbiztonságnak.
Néhány áttértet tavaly karácsonykor ideiglenesen kiengedtek a börtönből, másokat, mint például Nadarhani lelkészt pedig az iráni börtönöket súlyosan érintő és jelenleg is tartó koronavírus-járvány miatt szabadlábra helyeztek.
Az ilyen esetek azonban Kankhwende szerint „nagyrészt a titkosrendőrség és a legfelsőbb vezető belátásától függnek, és néha Irán nemzetközi közösséggel való kapcsolatai és az az országimázs befolyásolja őket, amelyet Irán mutatni kíván”.
Javaid Rehman, az ENSZ iráni emberi jogokkal foglalkozó különmegbízottja legutóbbi jelentésében aggodalmát fejezte ki „a vallási kisebbségek folyamatos elnyomása miatt, ami többek között az imaházak nemzetbiztonsági okokból történő erőszakos bezárása révén nyilvánul meg”.
Amíg az iráni áttértek nem gyakorolhatják szabadon vallásukat hazájukban, sokan várhatóan külföldön keresnek menedéket.
Atena Fúladi Helabad, akinek tapasztalatait az 18. Cikkely márciusban dokumentálta, elmondta a szervezetnek, hogy miután őt és felekezeti társait egy év börtönbüntetésre ítélték, nem volt más választása, mint a menekülés.
Hét év külföldön töltött idő után azt mondta: „Úgy érzem magam, mint egy gyerek, akit elválasztottak az anyjától, miután elszakítottak Irántól.”
