Nagy felháborodást keltett Üzbegisztánban Szergej Mironov orosz törvényhozó tavalyi nyilatkozata, amelyben vízumkorlátozást sürgetett az Oroszországban munkát vállaló üzbégek millióival szemben.
A fenyegetésnek az volt az oka, hogy Üzbegisztán kazanyi konzulátusa közleményt adott ki, amelyben óva intette az állampolgárokat attól, hogy külföldi háborúkban vegyenek részt, egyben emlékeztetett arra, hogy az erről szóló törvények megsértése akár tíz év szabadságvesztéssel is büntethető. Mironov javaslatai heves tiltakozást váltottak ki legalább két üzbég parlamenti képviselő – és a közösségi médiában sokak – részéről, akik megelégelték az orosz politikusok beavatkozását és megfélemlítéseit. Az üzbegisztáni bíróságok friss döntései ugyanakkor azt mutatják, hogy az Oroszország oldalán harcoló állampolgárok okkal bízhatnak jóval enyhébb ítéletben.
Miután tavaly a szomszédos Kirgizisztán is engedni kényszerült Oroszországnak egy katona ügyében, a harcokhoz csatlakozás jogi akadályai jóval gyengébbnek tűnnek, mint a háború kezdetén.
Kirgizisztáni előzmények
Nincsenek hiteles adatok arról, hogy mennyi kazah, türkmén, kirgiz, tádzsik és üzbég állampolgár harcol Oroszország oldalán jelenleg Ukrajnában, arra azonban utalnak bizonyítékok, hogy sokkal több az orosz hadsereg mellett szolgáló közép-ázsiaiak száma, mint a szemben álló ukrán felet támogatóké. A kirgizek, a tádzsikok és az üzbégek kifejezetten célpontjai a Kreml toborzási törekvéseinek, ugyanis a munkaerőpiacon nagy számban vannak jelen. Ez kellemetlen helyzetbe hozta Oroszország régióbeli partnereit, amelyek próbálják eltántorítani állampolgáraikat attól, hogy az ígért előnyökért cserébe olyan háborúban vegyenek részt, amelyet egyikük sem biztosított a támogatásáról nyilvánosan.
A kirgiz Aszkar Kubanycsbek-uulut 2023 májusában tíz év börtönre ítélték hazájában, amiért csatlakozott az orosz hadsereghez. A helyi törvények értelmében tilos a részvétel külföldi fegyveres konfliktusokban, ez akár tizenöt évnyi szabadságvesztéssel is büntethető.
Több orosz tisztségviselő nem is rejtette véka alá a nemtetszését. Kirill Kabanov, a Vlagyimir Putyinnak felelős emberi jogi tanács egyik tagja például kijelentette, hogy „minden lehetséges nyomásgyakorlási mechanizmust be kell vetni a kirgiz hatóságok egyértelműen barátságtalan intézkedéseire válaszul”.
A férfi végül tavaly januárban szabadult, hét év feltételes szabadságvesztésre enyhítették a büntetését.
A kiszabott próbaidő azonban soha nem kezdődött meg, ugyanis az illetékes szervek azt állították, hogy nem kapták meg a papírokat a legfelsőbb bíróságtól, április végére pedig az elítélt Oroszországban volt, ahol új szerződést írt alá a hadsereggel, és meg is kapta az orosz útlevelét. Kubanycsbek-uulu az orosz állami RT-nek adott interjúban később köszönetet mondott azért, hogy a média foglalkozott a helyzetével, és megígérte, hogy „elmegy védeni a hazát, Oroszország érdekeit”.
Júliusban elnöki amnesztiával szabadult egy másik kirgiz állampolgár, Beknazar Borugul-uulu, akit szintén azért ítéltek el, mert Oroszország oldalán harcolt. A férfi ezt megelőzően egy orosz börtönben raboskodott, a Wagner-csoport ott toborozta. Kevesebb mint egy évet töltött rács mögött.
„Értékesítési kampány”
Míg a kirgizisztáni ügyek a nyilvánosság előtt zajlottak, a háborúban való részvételük miatt elítélt üzbég állampolgárok neve nem ismert, ahogy az sem világos, hogy az orosz nyomásgyakorlás milyen szerepet játszott az eljárásban, ha játszott egyáltalán.
A helyi média viszont beszámolt a részletekről, ahogy a különböző eljáró üzbég bíróságok nyilvánosságra hozták.
Tavaly a délkeleti Kaskadarja tartomány egyik bírósága hat év börtönbüntetésre ítélt egy férfit, amiért az ukrajnai háborúban Oroszország oldalán harcolt. A vádlott mindössze pár napot töltött a fronton, mielőtt egy dróntámadásban megsebesült és kórházba került Oroszországban. Később visszatért Üzbegisztánba, ahol beismerte tettét.
A fellebbviteli bíróság nemrég hatéves feltételes szabadságvesztésre változtatta a kiszabott ítéletet. Az elítélt ügyvédei fellebbezésükben arra hivatkoztak, hogy ügyfelüknél rákos daganatot diagnosztizáltak, az ilyesmit azonban a közép-ázsiai országban nem mindig veszik figyelembe a törvényszéken.
A Szabad Európa helyi szolgálata szerint a tavalyi év második felében legalább négy másik állampolgárt ítéltek hasonló ügyben felfüggesztett börtönbüntetésre Üzbegisztánban.
Egy férfi az Andizsán városi bíróságon zajló eljárás során elismerte, hogy több mint tíz ukrán katonát ölt meg a harcokban. Azzal védekezett, hogy az ígért 4500 dollár körüli fizetés motiválta – ami több mint a háromszorosa annak, amit végül kapott –, és hogy ő volt az egyetlen kenyérkereső háromgyermekes családjában. Végül négy év és két hónap felfüggesztett szabadságvesztést róttak ki rá.
Az enyhe büntetések nem maradtak észrevétlenek Ukrajnában.
A korábban a Szabad Európának is dolgozó Hrihorij Pirlik újságíró például rámutatott, hogy a bíró ennek az ügynek a során „az elítélt gyermekeit az ukránok gyermekei fölé helyezte”, továbbá leszögezte, hogy a háború következtében már tizenháromezer ukrán gyermek vesztette el az egyik szülőjét, több mint ezer pedig teljesen árván maradt.
Muhrrim Azamhojajev üzbég újságíró szintén nem volt elragadtatva a döntés miatt. „Ez olyan, mint egy értékesítési kampány, amely azt mondja: Csatlakozz az orosz hadsereghez, harcolj Ukrajna ellen, és a megkeresett pénzből élj boldogan Üzbegisztánban.”
