Sok másként gondolkodónak és újságírónak kellett elmenekülnie Oroszországból az ukrajnai invázió 2022-es megindítása után, ezzel a karrierjüket is feladni kényszerültek. Sokan azóta fizikai munkát végeznek új hazájukban.

Az ismert ügyvéd-aktivista Mihail Benyasz hétköznap reggelente fél hétkor kel Litvániában, majd sisakot vesz és kalapácsot ragad. „Lyukakat verek a vilniusi lakóházak mennyezetébe, hatalmas csőkulccsal tépem ki a rozsdás csöveket, és műanyagra cserélem őket” – írta vízvezeték-szerelőként végzett, új munkájáról.

A férfi felszólalt az ukrajnai háború ellen, majd a másként gondolkodókkal szemben fokozódó elnyomás közepette távozni kényszerült Oroszországból. A disszidensek közül sokan pályaváltásra kényszerültek, miután hátra kellett hagyniuk karrierjüket a médiában, a civil szervezetekben vagy máshol.

Benyasz, aki a jogi egyetem alatt egy ideig vízvezeték-szerelőként dolgozott, három napon belül munkát talált régi szakmájában, miután regisztrált egy munkaügyi központban. „Azt mondták, hogy ez nehéz munka, de legalább a fizetések normálisak Litvániában – mondta, beszámolva arról, hogy havonta 3000-3500 eurót keres. – Amit csinálok, az valódi munka, eltart engem és a családomat. Biciklizhetek az erdőben, írhatok csúnya dolgokat az internetre, és indíthatok pereket, ha kedvem tartja, de ez nem munka – ez hobbi. Ez a szabadság” – tette hozzá.

A jogász Krasznodarban dolgozott, ahol többek között tüntetőket és aktivistákat képviselt, majd 2022-től olyan katonákat is, akik megtagadták a részvételt az Ukrajna elleni háborúban. Többször a rendőrség célkeresztjébe került, 2018-ban őrizetbe vették. Később az orosz hadsereg lejáratásával vádolták, 2022 októberében pedig külföldi ügynöknek nyilvánították. A következő évben a közösségi médiában közzétett háborúellenes bejegyzései miatt eltiltották az ügyvédi hivatástól. Ezután az ország elhagyása mellett döntött.

„Ügyvédnek lenni rendkívül boldogtalan munka lett. Kínzással ért fel: házkutatások, letartóztatások” – emlékezett vissza, rámutatva, hogy Litvániában békére és függetlenségre lelt, és végre van lehetősége kimondani, amit gondol.

Az Egyesült Államok támogatásának jelentős csökkentése miatt sok civil szervezet és külföldön működő orosz nyelvű médium elbocsátásokra kényszerült.

Benyasznak megvan a véleménye a nyugati segélyek elapadásáról. „Az egész támogatási rendszer feldühít. Ez gonosz pénz. Egy civil társadalom nem fejlődhet egy másik költségén. Amikor elkezdődött ez a nyavalygás Trump megszorításai miatt, először nevettem, de aztán sajnálni kezdtem a barátaimat, akik pénz nélkül maradtak. – Azt tanácsolta volt kollégáinak, hogy kövessék James Braddock amerikai bokszbajnok példáját, aki építőmunkásként kezdett dolgozni. – Van kiút: ne legyetek úgy eltelve magatoktól! Ahogy James Braddock elment a munkaügyi hivatalhoz, úgy nektek is el kellene mennetek – javasolta. Hozzátette, hogy nincsenek szégyenletes szakmák. – Nem szégyen a kétkezi munka, egyedül pénzt kérni szégyen. Akinek van feje és keze, annak meg kell keresnie a kenyerét.”

Újságíróból lett hegesztő

Julija Dalidovics újságíróként, illetve sminkesként dolgozott Moszkvában, mielőtt 2022-ben Litvániába emigrált. Most hegesztőként keresi a kenyerét egy vilniusi gyárban. Először egy oroszországi forgatáson találkozott fémmunkásokkal, ahol kellékeket készítettek. Azonnal megtetszettek neki a fiatal hegesztők, akik „koszosak voltak, és volt egyféle gyári hangulatuk (…) Annyira menőnek tűnt” – idézte fel.

Miután Litvániába érkezett, egy barátja javasolta neki, hogy nézzen utána a hegesztői munkának. „Azt gondoltam: mit veszíthetek? – Talált is egy tanfolyamot. – Csak később jöttem rá, milyen nehéz ez” – mondta. Az sem volt egyszerű, hogy nőként helyezkedjen el a szakmában. Egyes helyeken azt a választ kapta, hogy nincs női öltözőjük, és volt, ahol havi hétszáz euróért takarítói állást ajánlottak neki.

Végül azonban talált egy üzemet, ahol egy sorsfordító találkozásra is sor került, amikor egy új hegesztő, Gitis megérkezett a műhelybe. A férfi később azzal viccelődött, hogy amikor hallotta, hogy egy orosz hegesztőnővel fog együtt dolgozni, elképzelte őt egy sarlóval az egyik kezében, kalapáccsal a másikban. „De kiderült, hogy teljesen más” – mondta. Egymásba szerettek, ma már házasok. „Néha beszélünk arról, hogy mennyi mindennek kellett összeállnia ahhoz, hogy találkozzunk, valahogy mégis megtörtént” – nevet Dalidovics.

„Nem érdekel, ha fát kell vágnom”

Szergej Beszpalov a tavaly meggyilkolt ellenzéki vezető, Alekszej Navalnij hálózatának irodáját vezette az oroszországi Irkutszkban. Miután 2021-ben büntetőeljárást indítottak ellene, Törökországba menekült, ma pedig már ő is Litvániában él. „2022-ben, amikor elkezdődött a háború, fát vágtam Finnországban, de nem sokat kerestünk. Aztán három hónapig vízvezeték-szerelőként dolgoztam, csöveket fektettem, illetve radiátorokat szereltem. Nem igazán tetszett, ezért kipróbáltam valami mást. Létrehoztam egy céget, de nem indult be, aztán visszatértem a favágáshoz” – sorolta. Jelenleg egy közlekedési cégnél dolgozik projektmenedzserként, hétvégenként pedig sofőrködik.

„Lettországba megyek, utasokat veszek fel, elviszem őket a Pszkov melletti orosz határra. A cég nagyon jól fizet, napi száz eurót – emelte ki, néhány utasa homofóbiájára is kitérve. – Az utasok fele, akiket a határra viszek, azt mondja: Végre, vissza Oroszországba, egy kis szünetre a »meleg Európából«.”

Beszpalov szerint jól demonstrálja némely menekült szörnyű helyzetét, ami nemrég történt Lettországban. „Egy rigai médiaközpontban voltam, és bejött egy ukrán lány. Elmondta, hogy már több munkahelyről elküldték, és most nincs mit ennie. (…) Lettországban nincs munka a nőknek. A férfiak bármelyik építkezésre besétálhatnak, de a nőknek sokkal nehezebb.”

Az ötvenéves férfinak még mindig hiányzik a szülőhazája, de mivel több jogi ügy is folyamatban van ellene, Putyin uralma alatt lehetetlen a visszatérés. „Nem érzem a társadalmi státuszom zuhanását. Engem nem érdekel, ha fát kell vágnom, de sokaknak ez óriási probléma” – fogalmazott.