Furcsa cégháló övezi Horváth Bencét, akit nemrég tartóztattak le Amerikában katonai/rendvédelmi célokra használható Motorola rádiótelefonok Oroszországot célzó csempészete miatt. Horváth anyja vezette a Magyar Exportfejlesztési Ügynökség moszkvai partnerirodáját, amelyet egy gyaníthatóan az orosz titkosszolgálat felügyelte nemzetközi cégháló vesz körül. A külügy nem törődött ezzel, hasonlóan a pár éve elhíresült, szintén az orosz szolgálatokkal kapcsolatba hozott moszkvai vízumgyárhoz.
Az amerikai hatóságok nemrég letartóztatták a régóta főleg Spanyolországban élő Horváth Bencét, aki közvetítőcégeken keresztül embargós terméknek számító Motorola rádiótelefonokat akart eljuttatni az USA-ból Oroszországba.
Évtizedes kereskedelmi hagyományok
A sajtó kiderítette, hogy Horváth Bence anyja, Horváthné Ficzere Margarita egy olyan orosz cég képviselője volt, amely a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium által felügyelt, a magyar export támogatására létrejött HEPA Magyar Exportfejlesztési Ügynökség moszkvai partnerirodája volt 2019-től 2023-ig; ez igazából egy oroszországi partnervállalatot jelentett. A magyar állam a sajtó szerint négy év alatt több száz millió forintot fizetett a cégnek, amelynek maga Horváth Bence is az alkalmazottja volt. Bár a dokumentumban az érintett szervezetek és a letartóztatott neve kivételével a szereplők neve anonimizált, az amerikai nyomozást vezető ügynök eskü alatt tett írásbeli nyilatkozata is ezt valószínűsíti.
A Torgoviy Dom Venrus Trade-ről (magyarosan Torgovijról van szó), amelyet 2018. szeptember 4-én jegyeztek be, mindössze pár hónappal azelőtt, hogy a magyar állam leszerződött vele a magyar cégek oroszországi kereskedelmének támogatására. Vezetője Pavel Andrejev Vlagyimirovics, Horváthné Ficzere Margarita csak a vállalat által működtetett partnerirodát vezette.
A Torgovijtól elindulva egy nemzetközi cégháló rajzolódik ki, amelyben különböző, Budaphone/Budafon nevű cégek szerepelnek.
Egy orosz cégjegyzék szerint a Torgoviy Dom Venrus Trade egyik alapítója (25 százalékos tulajdonrésszel) a Budafon Ltd. volt. A másik két alapító negyvenszázalékos tulajdonrésszel Ficzere Mihály (aki valószínűleg Horváthné Ficzere Margarita rokona) és Natalia Svirsevszkala Alekszandrovna. 2020. november 2-án a Budafon Ltd 95 százalékra növelte a tulajdonrészét a Torgoviy Dom Venrus Trade-ben.
A Budafon Ltd.-t 2002-ben regisztrálták, fő tevékenysége elektronikus (benne telekommunikációs) felszerelések nemzetközi kereskedelme. Alapítója és tulajdonosa az orosz cégjegyzék szerint a Budafon Trading House Ko. Limited volt (Kompanyija Budafon Trejding Hausz [Oversiz] Ko. Limited), ami valószínűleg a limaszoli bejegyzésű Budaphone Trading House Co. Limitedet jelenti.
A ciprusi céget 1993-ban regisztrálták, igazgatója ennek is Horváthné Ficzere Margarita. Ugyanebben az évben, pár hónappal korábban alapították Magyarországon a Budaphone Műszaki, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-t. A magyarországi Budaphone Kft.-nek 1993-as alapításakor még egy ír cég is a tulajdonosa volt a Horváth család (férj és feleség) és mások mellett. 2007-től a kft. 2013-as megszűnéséig egyedüli tulajdonosa a ciprusi Budaphone Ltd. volt.
De a ciprusi vállalatnak volt egy magyarországi közvetlen kereskedelmi képviselete is 1996-tól 2020. júniusi törléséig. Ezt N.-né sz. H. Á. vezette, aki egyébként a Budaphone Kft.-ben is benne volt ügyvezetőként és tulajdonosként a kilencvenes években. Ügyvezető volt Horváthné Ficzere Margarita is, akkor még Margit néven.
A ciprusi cégnek londoni bejegyzésű vállalata is volt 2022-től 2024 áprilisáig. A Budaphone LLP-t megint csak Horváthné képviselte és résztulajdonolta. Az angol cégjegyzékben nem látszik magyar kötődése, mert gibraltári, nem magyar címével szerepel. A 444.hu megtalálta a Panama Papers irataiban, hogy egy Michael Gross nevű ingatlanbefektetőnek is ez volt a címe. Gross az északír unionistáknak adott pénzt a brexitkampányukra.
Horváthnén kívül a brit cég tulajdonosa volt a Davis Engineering Limited ciprusi cég is, amelynek ugyanaz a limaszoli székhelye, mint a brit cég harmadik tulajdonosának, a Budaphone Trading House Co. Limitednek, tehát a ciprusi Budaphone-nak. A Davisről nemrég a 444 írta meg, hogy az orosz Budaphone és egy másik hasonló profilú, az orosz állam fegyveres erőit rádiótechnikával ellátó cég, a Promszvjaz Rádió rendszeres szállítója volt.
De hogy – valószínűleg okkal – még bonyolultabb legyen a Budaphone-cégháló: egy 2015-ös orosz expokatalógus szerint egy bizonyos Budaphone Ltd. (ph-val) a Motorola partnere, ő szállít Motorola részegységeket tartalmazó Volna rádiókat az orosz belügyminisztériumnak.
Ezt a Budaphone-t szerepelteti a sajtó a korábbi szállítmányok címzettjeként, és erről mutatta ki a 444.hu, hogy hány milliárd rubelért szállított árut az orosz belügynek, a Nemzeti Gárdának és a katonaságnak. Ezt a Budaphone-t nem találtuk meg az orosz cégjegyzékben, valószínűleg a ciprusi cég moszkvai képviselete, hasonlóan ahhoz, ahogy a ciprusi Budaphone-nak is volt közvetlen magyarországi képviselete. A címe ugyanaz, mint a Torgoviy Dom Venus Trade-é, sőt a Promszvjaz Rádióé, amelyről a 444 kimutatta, hogy átvette a Budaphone-tól az orosz állami megrendeléseket, és a Davis által célba juttatott nyugati szállítmányok is hozzá érkeztek: ez a moszkvai cím az Oktyabrszkij 12. A telefonszámok között is van egyezés.
Az összefonódást mutatja az is, hogy az f-es Budafonok e-mail-címe is ph-val írt Budaphone-t tartalmaz.
És hogy a szálak még kuszábbak legyenek: Oroszországban létezik egy Budafon RB nevű cég a baskíriai Ufa városába bejegyezve, de ugyanannak a cégcsoportnak a részeként, mert a cég 51 százalékos tulajdonosa a már említett orosz Budafon Ltd.
Összefoglalva
A Budaphone cégcsoport a kilencvenes évek elején indult Magyarországon, Cipruson és Angliában, mindháromban tulajdonos és/vagy vezető tisztviselő a Horváth család valamely tagja. A férj egy szentpétervári (akkor még leningrádi) műszaki egyetemen végzett. Az ingatlanforgalmazáson kívül a Budaphone cégek fő tevékenysége olyan elektronikai és telekommunikációs eszközök forgalmazása, amelyek a cégalapítások előtt egy-két évvel még szerepeltek a COCOM-listán, amely egy, a keleti blokk országait sújtó, multilaterális kereskedelmi embargó csúcstechnológiai termékeket tartalmazó feketelistája volt. A Szovjetunió előszeretettel használt magyar (és bolgár) cégeket a kijátszására.
Nem tudtuk megtalálni, hogy a Horváth család közvetlenül milyen cégekben volt érintett a rendszerváltás előtt, esetleg valamelyik külkereskedelmi cég alkalmazottja volt-e. (Horváthné Ficzere Margarita nem kívánt válaszolni a megkeresésünkre.)
Látszik, hogy a cégek elnevezését variálva (f-fel vagy ph-val) egymással könnyen felcserélhető vállalkozásokat hoztak létre. Az egyikkel közülük (amelynek épp nem Budaphone a neve, csak a tulajdonosa) szerződött a magyar külügyminisztérium cége. A nyugati cégek a ph-val írtak.
(Ha nem jelenik meg az ábra, ezen a linken tudja megnézni.)
A Budafon/Budaphone cégcsoportban gyakori a címátfedés, részben ugyanaz a tulajdonosi kör és – amennyire látszik – az alkalmazottak is. Ez a bonyolult konstrukció semmiképp sem segíti az átláthatóságot, és lehetővé teszi, hogy az adatbázisszűrésben külön legyenek kezelve a cégek, nehezebben megtalálhatók az emberek. Másrészt viszont egy névjegyen vagy üzleti tárgyaláson bármelyik cég képviselője szerepelhet a Motorola disztribútoraként, ami komoly üzleti referencia.
Jellemző még a cégcsoport felbukkanása számtalan országban, Horváthné Ficzere Margarita és családja pedig szinte mindegyikben megtalálható.
Egy, a szovjet/orosz viszonyokat jól ismerő, névtelenséget kérő forrásunk szerint Alekszej Alekszandrovics Rogyionov látszik a moszkvai Budaphone/Budafon cégcsoport egyik kulcsfigurájának, aki 150 cégben érintett, amelyek jó része külkereskedelemben is utazik, elektronikához vagy gépiparhoz kapcsolódik. „Ő a valaki ebben a történetben – mondja –, ami egyértelműen egy, az oroszok által felépített és működtetett hálózat magyar kormányzati beépítettséggel.” Szerinte a magyar állam a HEPA szerződött partnerének fizetve megbízott egy exszovjet orosz hálózati céget, vagyis még finanszírozta is az orosz hálózat működését.
A külügyminisztérium a Telexnek azt válaszolta, hogy Ficzere Margarita „nem töltött be pozíciót magyar állami cégben. A Magyar Exportfejlesztési Ügynökség moszkvai partnerirodájának volt az alkalmazottja, amely egy orosz cég volt, feladata pedig a magyar vállalatok termékeinek és szolgáltatásainak népszerűsítése Oroszországban és a kaukázusi régióban.”
Moszkvai HEPA-t, tehát exportirodát vezetni orosz kinevezettként forrásunk szerint egyértelműen orosz titkosszolgálati bekötöttséget jelent. „Egy ilyen megbízást nem adnak csak úgy, hogy jaj, hát nekem van egy moszkvai irodám, akkor csinálom szívesen. Aki ilyen megbízást kap, annak utánanéznek – mondja a cég magyar állami szerződtetéséről. A HEPA normális esetben úgy működött, hogy a magyar kormány keresett a fogadó országban egy céget, amelyet megbízott a kétoldalú kereskedelem menedzselésével. – Normál piacgazdasági körülmények között olyat, amelyik már folytatott hasonló tevékenységet piaci alapon. Oroszországban ez teljesen életszerűtlen. Oroszországban az ilyen tevékenységekhez nem engedik oda a piaci szereplőket, csakis az érintett titkosszolgálatokon és érintett minisztériumokon keresztül. Egy ilyen cég tehát fedőcég. A magyar külügynek tudnia kellett, hogy a cég, amelyet kint megbíz, titkosszolgálati bekötöttségű.”
Szerinte a megbízás előtt ezt a magyarok egyeztették az oroszokkal. A cégpapírokban látszik, hogy a partnerirodát működtető céget pár hónappal a megbízás előtt alapították. „Végeredményben egy az egyben átadtak egy, a magyar állam érdekében tevékenykedni hivatott struktúrát az oroszoknak. Az oroszok emberei dolgoztak és dolgoznak benne úgy, hogy a magyaroknak annyi beleszólásuk van, hogy utalják a megbízási díjat, tehát magukra vállalták a finanszírozást. A pofátlanság csimborasszója, hogy a magyar külügyhöz tartozó cég fizette az orosz titkosszolgálati struktúra költségeinek egy részét” – teszi hozzá.
Úgy véli, az amerikaiak által letartóztatott Horváth Bence, „az ehhez a struktúrához családilag kapcsolódó lebukott spanyol rezidens” elrejti a magyarságát, miközben „az anyját alkalmazó cég a kilencvenes évektől a Motorola disztribúciójára szerződött, ő pedig az előkészített terepen – ahogy annak idején a COCOM-listát játszották ki – most a háborús embargó kijátszására kezd el működtetni egy céghálót. Még arra is odafigyelnek, hogy a spanyol állampolgárságát hangsúlyozza, ne a magyart, mert minél több kapcsolódás van a magyar állami struktúrához, annál pofátlanabbul nagy bukta az egész.” Forrásunk szerint az is árulkodó, hogy a cégháló svájci tagja (lásd keretes írásunkat) az orosz és magyar oligarchák cégeihez oly sokszor kapcsolható Zugban működik.
Egyéb céges kapcsolódások
A letartóztatott Horváth Bence anyja, Horváthné Ficzere Margarita 2023-tól a Marden Communication Kft. ügyvezetője (gibraltári címével). A cég – nevével ellentétben – fő profilja az Opten szerint saját tulajdonú, bérelt ingatlan bérbeadása, üzemeltetése.
A cég ügyvezetője volt hat évig, 2023-ig M. R. Felívtuk telefonon, a kollégája vette föl, de miután megmondtuk, hogy újságíróként keressük, később már nem vették fel a telefont.
A Marden Communication Kft. egyetlen tulajdonosa alapításától kezdve a svájci Betlen AG, amely zugi címmel szerepel a cégjegyzékben. LinkedIn-profilja alapján a Betlen AG fejlesztési igazgatója Horváth Dénes, a férj, aki a Budaphone Ltd.-t is szerepelteti munkahelyeként. Horváthné Ficzere Margarita neve 2016 óta ebben a cégben is felbukkan.
Szintén a Marden Communication Kft. címére van bejegyezve Horváthné másik cége, a Duna Deluxe Residence Kft. 2018–19-ben a cégjegyzékben még Horváthné gibraltári címe van megadva ügyvezetőként, és tulajdonosa is a cégnek.
M.R. a tulajdonosa a végelszámolás alatt álló MarDen Technology Kereskedelmi Korlátolt Felelősségű Társaságnak is. Ennek fő tevékenysége is elektronikus, híradástechnikai berendezések és alkatrészek kereskedelme. A cég elődje a beszédes nevű Lada-Phone Kommunikációs Korlátolt Felelősségű Társaság volt.
M. R.-nek és a Horváth családnak (az apának, az anyának és Horváth Bencének) közös spanyol ingatlanforgalmazó cége is van.
Megkérdeztük a külügyminisztériumot, hogy a megbízás aláírása előtt az illetékes magyar titkosszolgálat átvilágította-e a magyar céget, és hogy jelzett-e nemzetbiztonsági kockázatot. Nem kaptunk választ.
Információink szerint a magyar szolgálatok nem ellenőrizték sem az orosz partnercéget, sem magyar állampolgárságú vezetőjét, esetleg alkalmazottait, nem érkezett hozzájuk ilyen kérés. Persze Horváthné nem a külügyminisztérium, hanem egy orosz cég alkalmazásában állt, de nem lett volna nehéz nyilvános adatbázisokból felfigyelni az orosz titkosszolgálati kapcsolódásokat valószínűsítő jelekre, például arra, hogy a partneriroda címén egy olyan cég is működik, amely honlapja szerint az amerikai embargós listán lévő Motorola telefonokkal kereskedik, így a polgári szolgálatok nem foglalkoztak az irodavezetővel (a katonai titkosszolgálatnak persze lehettek információi róla).
Ahogy a pár évvel ezelőtti botrány, a több ezer magyar vízumot bűnözőknek is kiadó moszkvai magyar vízumközpont esetében is először a külügy, majd a végül onnan kirúgott Kiss Szilárdot tovább foglalkoztató agrártárca hagyta figyelmen kívül az Alkotmányvédelmi Hivatal jelzéseit, akik tudtak mind Kiss, mind orosz felesége orosz titkosszolgálati kapcsolatairól. „Ez azonban senkit nem zavart, hiszen Léna és Kiss a kapcsolataival segítette a magyar cégek oroszországi boldogulását” – mondta az újságírók egyik forrása a cikkben. A későbbi nyomozás sem tűnt megfeszítettnek Kiss Szilárd után, és végül eredménytelenül végződött.
Esetünkben viszont forrásunk szerint a szolgálatok sem ismerték az irodavezető múltját, és erre a minisztérium sem kérte őket. Nem tudjuk, hogy pusztán a külgazdasági haszon vagy a baráti magyar–orosz viszony indokolta, hogy a külügyminisztérium ennyire nem törődött azzal, hogy esetleg az orosz titkosszolgálat cégével szerződik, és azt finanszírozza.
A szovjet/orosz viszonyokban szakértő forrásunk egyértelműbben fogalmaz: szerinte nincs még egy olyan európai állam, „talán az osztrákok lehetnek hasonlóak, ahol ennyire beépültek volna a hatalmi struktúrába az orosz titkosszolgálati szakemberek, mint Magyarországon”. Ennek legnyilvánvalóbb példájaként a csak amerikai nyomásra eltávolított orosz kémbank budapesti székhelyű üzemeltetését említi.
(Közreműködött Horn Gabriella.)
