Minden látszat ellenére nem Orbán Viktor a fő kerékkötője a többéves uniós keretköltségvetés valószínűleg jövő évre átcsúszó félidei felülvizsgálatának. A magyar miniszterelnök így is fog több dossziét, miközben a befagyasztott uniós kifizetéseknél még mindig őt fogják.
Az őszi uniós forgatókönyv ezúttal is eltérni látszik az előzetes várakozásoktól. A nyári szünet után jószerével mindenki arra számított, hogy az ősz vége és a tél eleje – az elmúlt három évből kettőhöz hasonlóan – ismét Orbán Viktor nevétől lesz hangos, aki csak az EU által befagyasztott pénzek felszabadításáért cserébe lesz hajlandó belemenni a 2021 és 2027 közötti uniós keretköltségvetés (MFF) félidei felülvizsgálatába.
A magyar pénzéhség leválni látszik a költségvetés felülvizsgálatáról
A kulcsfontosságú, decemberi EU-csúcshoz közeledve azonban egyre bizonyosabbnak tűnik, hogy a büdzsé százmilliárd eurós megfejeléséről és azon belül 66 milliárd euró tagállami pluszbefizetésről szóló felülvizsgálat átcsúszik a jövő évre. Ezért az Orbán által hol leplezetlenül elismert, hol tagadott árukapcsolás is elmarad, de legalábbis későbbi időpontra halasztódik. A késésben ugyanakkor az is benne van, hogy addigra az asztalon lévő magyar pénzes viták egésze, de legalább egy része rendeződik, így a zsarolás is okafogyottá válik.
Egy nevének mellőzését kérő EU-diplomata szerint a német alkotmánybíróság néhány nappal ezelőtti ítélete tett be végleg az uniós költségvetés idei módosításának, amelyhez az állam- és kormányfők egyhangú döntése szükséges. A karlsruhei bírák ugyanis alkotmányellenesnek minősítették a német kormánynak azt a korábbi döntését, amelynek értelmében a Covid-alapból negyvenmilliárd eurót átcsoportosítottak volna klímavédelemre. Ez előrevetíti, hogy Scholz kancellárnak be kell foltoznia a költségvetésen tátongó nagy lyukat, így Berlin aligha lesz kapható arra, hogy mélyen a zsebébe nyúljon a bizottság által kért pótbefizetéshez.
A költségvetési vitát azonban nem csak ez hátráltatja, még inkább a tagállamok gyakran homlokegyenest ellentétes nézetei a javasolt módosításról. A vitát mostanáig nem a magyar vagy a lengyel kontrázás határozta meg, hanem a költségvetés néhány nettó befizetője, a hollandok, a svédek, a dánok és az osztrákok kategorikus ellenállása, hogy az Ukrajnának a következő négy évre javasolt ötvenmilliárd eurós pénzügyi csomagon túl bármilyen pluszkiadást finanszírozzanak. A fukarnak is nevezett országok szerint mindez a költségvetésen belüli átcsoportosítással is megoldható. Az októberi EU-csúcson nyilvánvalóvá vált, hogy a tagállamok többsége nem vevő a Von der Leyen-féle javaslatra. A kormányok vonakodnak több pénzt adni az EU-nak, amikor odahaza szorítaniuk kell a nadrágszíjon.
Egyes tagállamok szerint egyébként sincs ok a kapkodásra, az alku várhat még egy ideig, mert rendelkezésre állnak a minimálisan szükséges források. A néhány napja elfogadott 2024-es költségvetés mögé bújnak, amelyben szerintük majdnem minden benne van, amire Brüsszel pluszpénzt kért: a helyreállítási eszköz finanszírozásához felvett hitelek kamatköltségei, az adminisztratív kiadások és a migrációra fordított források is. Az utóbbi csak részben igaz, mert a törököknek ígért egymilliárd eurónak csak a felét irányozza elő a jövő évi büdzsé, és a stratégiai technológiai platform finanszírozására sincsenek elkülönítve pénzek.
Ehhez kapcsolódóan: Küszöbön a 4,6 milliárd eurós magyar terv jóváhagyása
A kormány most az MFF keretein kívülre helyezné az ukrán csomagot
Úgy tűnik, hogy a kormányok többsége az Ukrajnának szükséges források előteremtése miatt sem aggódik különösképpen. Magyarország – erről tanúskodik Bóka János Európa-ügyi miniszter szerdai brüsszeli nyilatkozata – minden, Ukrajnának megszavazandó új pénzügyi támogatás előtt egy stratégiai vitát és gondolkodási időt tartana szükségesnek abból kiindulva, hogy az EU ukrajnai háborúban kitűzött stratégiai céljai szerinte csődöt mondtak. Bóka egyenesen úgy gondolja, hogy az MFF félidei felülvizsgálatáról (az ötvenmilliárd eurós javaslat az MFF-felülvizsgálat része) már a kora nyári EP-választások és az új intézmények felállása után kellene dönteni. Ukrajna nyilvánvalóan nem bírná ki addig pénz nélkül, de a magyar miniszter szerint rövid távon a meglévő rugalmassági eszköz és a 2024-es költségvetés is fedezné a szükségleteket. A 2024-es büdzsében ugyanakkor nincs több pénz beállítva Ukrajnának.
A honvédő háborút folytató ország finanszírozására ugyanakkor az EU-nak megvannak az eszközei, azokat a magyar miniszterelnök ha akarná, sem tudná megvétózni. Úgy tűnik, hogy minden ellenkező állítással szemben nem is akarja. Figyelemre méltó elmozdulásként a magyar pozícióban, a kormánynak már az az álláspontja – ismerte el Bóka János –, hogy Ukrajna finanszírozására a hétéves keretköltségvetésen kívül kell megoldást találni. Ez azért is érdekes, mert ez az egyik lehetséges, bár utolsó mentsvárként bevethető B terve a bizottságnak a magyar vétó megkerülésére. Magyarország vélhetően egy ilyen megoldásból kivonná magát, és diplomaták szerint még az sem kizárt, hogy a szlovákok, esetleg a nehéz választás elé néző Ausztria sem tartana a többséggel.
Az ukrán eszközre a bizottság által javasolt 33 milliárd euró összegű kölcsön jóváhagyásához nem kell más, mint az egy évvel ezelőtt elfogadott, 18 milliárd eurós makrofinanszírozási rendelet (MFA+) módosítása a tagállami szavazatok minősített többségével. Ennek összege lehetne mondjuk évi 12 és fél milliárd euró is, hiszen az ötvenmilliárd euró négy évre szólna. Ebben az esetben a bizottság hitelfelvétellel támogatná Kijevet, amelyet Budapest ha akarna, sem tudna megvétózni.
Ha tényszerűen már nem is igaz, hogy Orbán a magyar pénzekkel kötné össze az új ukrán pénzügyi csomagot, attól a lapunknak nyilatkozó diplomaták szerint még létezik egy árukapcsolás, éspedig az ugyancsak a költségvetési felülvizsgálat részét képező megemelt kamatkiadások vonatkozásában. Arról van szó, hogy a nagy helyreállítási eszköz forrásait közös adósságkibocsátással (hitelfelvétellel) finanszírozza az EU, amelyek kamatai azonban a magas infláció miatt úgy megnőttek, hogy Brüsszel szerint 18,9 milliárd euró pluszbefizetés lenne indokolt a büdzsébe.
A kamatköltségek fedezésére ugyanakkor a bizottságnak nem lenne szüksége az MFF felülvizsgálatára, más kérdés, hogy ez az ügy elintézésének elegánsabb módja lenne. A bizottság ugyanakkor ezt egy korábbi felhatalmazás révén – amellyel „szuperkötvény-kibocsátó” lett – bármikor képes lenne megoldani a költségvetési keret módosítása nélkül is.
A felülvizsgálat választások utáni elfogadására vonatkozó magyar óhaj minden bizonnyal óhaj marad, mert a többség abból indul ki, hogy a januártól júliusig tartó soros belga tanácsi elnökség alatt nyélbe kell ütni az alkut.
Ehhez kapcsolódóan: Az Európai Bizottság elemzői szerint a magyar bérek növekedése tartósan magas szinten tarthatja az inflációt
Orbán még törhet borsot idén Kijev és az EU orra alá
A magyar miniszterelnök megfigyelők szerint így is elég fontos kártyalapot tart a kezében a következő hetekben, amelyek a december 14–15-i uniós csúccsal fognak kulminálni. Az EU-nak ugyanis – egyhangúsággal – döntenie kell a bővítés ügyében, többek között arról, hogy megnyitja-e a csatlakozási tárgyalásokat, ahogy a bizottság javasolta, Ukrajnával (és Moldovával). Orbán többször nyilatkozta, hogy addig semmi esély a magyar jóváhagyásra, amíg Kijev nem oldja meg a Velencei Bizottság ajánlásaival összhangban a kárpátaljai magyar kisebbség nyelvi-oktatási problémáit. Ukrajnának ezen a téren tehát a következő hetekben mozdulnia kell, ha nem akar lemaradni a tárgyaláskezdésről.
Magyarország az európai Békekeretből az ukrajnai fegyverszállítások ellentételezésére javasolt, újabb ötszázmillió eurós csomagot is blokkolja már egy jó ideje azon az alapon, hogy az ukránok nem voltak hajlandók véglegesen levenni (csak felfüggeszteni) az OTP-t az egyébként nem hivatalos feketelistáról, amely az orosz agresszió szponzorainak nevét tartalmazza.
Ha ehhez hozzáadjuk, hogy a magyar kormány alig titkoltan az Ukrajna melletti teljes és feltétlen kiállásról szóló uniós stratégia felülvizsgálatát szorgalmazza (várhatóan nem sok sikerrel, de legitim és részben jogos kételyeket megfogalmazva), akkor egyes diplomaták szerint egy olyan irányvonal rajzolódhat ki belőle, amely tudatosan vagy nem tudatosan, de a Kreml érdekeit (is) szolgálja.
De ez még nem minden: a sorrendben tizenkettedik orosz szankciós csomag tanácsi vitája is előttünk áll, és várakozások szerint valamikor decemberben fejeződhet be. Első látásra az új csomag nem érint magyar érdekeket (nem része például a Roszatom elleni szankció), de azért akadnak, akik nem vennének mérget a magyar kormány feltétlen támogatására.
A pénzek csordogálása valószínűbb most a pénzcsap megnyitásánál
Cikkünk végére maradt a hozzáférés biztosítása a befagyasztott magyar pénzekhez. Októberben információink szerint egyes bizottsági körökben érlelődött egy olyan megközelítés, hogy év végéig minden létező akadályt hárítsanak el a kifizetések elől, egy csomagban rendezve a magyar ügyeket. Ez a cél már akkor is túl ambiciózusnak tűnt, és talán számításon kívül hagyta az Európai Parlament rendkívül kritikus álláspontját. Az MFF-alku csúszása, az Európai Bizottság belső megosztottsága és ingadozása, valamint a magyar miniszterelnök barátságosnak nem nevezhető gesztusai (bratyizás Putyinnal, a szuverenitásvédelmi jogszabály napirendre kerülése és borítékolhatóan az újabb Brüsszel-ellenes nemzeti konzultáció meghirdetése), úgy tűnik, levették a napirendről ezt az optimista forgatókönyvet.
A mindent egyszerre megoldunk megközelítés helyett megfigyelők szerint nagyobb az esélye a különböző vitás kérdések külön kezelésének. Az első eredmény, ahogy pénteken megírtuk, a magyar kölcsönkérelem és a REPowerEU terv jövő keddi bizottsági jóváhagyása lehet, bár ez még nem fogja automatikusan a pénzcsap megnyitását eredményezni (csak a húszszázalékos előleg folyósításának erejéig). A következő jelölt az igazságszolgáltatási reform lesz, amelynél ugyancsak komplikációk jelentkeztek (lásd pénteki cikkünket), de decemberben erről is lehet megállapodás, amely biztosíthatná a hozzáférést a kohéziós politikai források egy részéhez.
A jogállami (költségvetési) feltételességi eljárás lezárása – lapunknak nyilatkozó brüsszeli források szerint – idén már gyakorlatilag kizárható, mert az igazán lényeges feltételek teljesítésére a magyar kormány egyelőre nem mutat készséget. Így az 5,8 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás egy évvel a tanácsi rendelet után is blokkolva marad.
