Először látogatott Pécsre Julia Gross, Németország magyarországi nagykövete. A diplomata a Szabad Pécsnek adott interjúban kijelentette: Magyarországnak nagyon nehéz lenne politikailag és gazdaságilag „jól megmaradnia” az uniós tagság nélkül. A nagykövet újságírói kérdésre beszélt a sajtószabadság helyzetéről, a menekültkérdésről, és reagált az erőszakos cégátvételek problémájára is, hangsúlyozva a kiszámítható és tisztességes játékszabályok fontosságát.
„Meg kell próbálnunk világossá tenni a lakosságunk számára, hogy a hozzánk érkező menekültek és migránsok súlyos szükséghelyzet miatt hagyják el az országukat. Először is humanitárius kötelességünk befogadni ezeket az embereket, és utána megnézhetjük, hogy van-e jövőjük nálunk” – többek között erről is beszélt Julia Gross, Németország magyarországi nagykövete, aki két napot töltött a városban.
A diplomata találkozott Péterffy Attilával, Pécs polgármesterével, Felföldi László pécsi megyéspüspökkel, a helyi kisebbség képviselőivel és Gerner Zsuzsannával, Németország tiszteletbeli konzuljával, a városban dolgozó civil szervezetek képviselőivel, Miseta Attilával, a Pécsi Tudományegyetem rektorával, ellátogatott a Valeria Kochról elnevezett német nemzetiségi iskolaközpontba, a Gandhi Gimnáziumba, Európa első, érettségit is adó roma nemzetiségi intézményébe, és megbeszélést folytatott a zsidó hitközség vezetőivel, valamint exkluzív interjút adott a Szabad Pécsnek.
Nagykövet asszony, ön Londonból érkezett Magyarországra, az EU szempontjából egy másik problémás országba. Milyennek találta az itteni helyzetet?
Amikor az Egyesült Királyságból megérkeztem Magyarországra, természetesen kíváncsi voltam, miben különbözik a két ország, különösen az európai uniós tagsághoz való hozzáállásukban. Londonban tanúja voltam annak, hogy négy éven át az ország nagy részén euroszkeptikus hangulat uralkodott. Itt is van euroszkepticizmus kormányzati szinten, de a lakosság egy részében is.
A két ország helyzete azonban nagyban különbözik egymástól. Az Egyesült Királyságban a lakosság nagyon kis többséggel szavazott az EU-ból való kilépés mellett, de sok uniós kérdésben, például az emberi jogok és az európai normák terén – ahol nem voltak olyan viták, mint itt – nagy az egyetértés. Nekem úgy tűnik, hogy a magyarok többségében még mindig pozitív dolgok társulnak az uniós tagsághoz, jelenleg senki sem törekszik aktívan az EU-ból való kilépésre. Szerintem a legtöbben tudják, hogy az uniós tagságnak milyen előnyei vannak, és hogy Magyarországnak nagyon nehéz lenne politikailag és gazdaságilag is úgymond jól megmaradni az uniós tagság nélkül. Én itt inkább egy szkepticizmust látok Európával mint a brüsszeli bürokráciával szemben olyan kérdésekben, mint például a migráció, amit a kormány is erősít. De reménykedem abban, hogy az országban nem az EU elhagyása irányába mutat a hangulat.
A magyar külügyminiszter fogadta önt?
A bemutatkozó látogatásom során kétoldalú megbeszélést folytattam a külügyminiszterrel, amely nagyon nyílt és barátságos volt. Különböző rendezvényeken is találkoztam vele. Mindenesetre az az érzésem, hogy a magyar kormány nyíltan és barátságosan fogad. Ez egyáltalán nem jelenti azt persze, hogy ne cserélnénk véleményt olyan témákról, amelyekben nagyon eltérő a felfogásunk. Továbbra is szívesen látott vitapartnernek érzem magam, és úgy érzem, hogy általában meg tudjuk értetni a másik féllel az álláspontunkat. Ugyanakkor azt is el kell ismernem, hogy jelenleg sok olyan téma van, ahol egyértelműen látszik, hogy nem értünk egyet, és nem haladunk egymás felé. Ezek főként az Európa-politika területét érintő kérdések. De vannak olyan kétoldalú kérdések is, amelyek kapcsán ez jelenleg egyre nehezebb. Önök mindannyian tudják, hogy van egy nagy vállalkozói közösség, amelynek nagy része szívesen látott és jól érzi magát Magyarországon, és úgy érzi, hogy jó munkakörülményeket talál itt. De ez már nem minden német cégre igaz, vannak olyanok is, amelyek nyomást éreznek, és jelzik nekünk az elégedetlenségüket.
Mi a személyes motivációja magyarországi nagykövetként?
Én ezt így jellemezném: úgy tekintek magamra, mint aki a két ország közötti kapcsolatokon dolgozhat, és nem egyedül, hanem a csapatommal közösen. Sőt sok magyarral is, akiket érdekel a német–magyar viszony, a német kisebbséggel és természetesen a cégeknél dolgozókkal is. Magyarországon próbálom elmagyarázni a német kormány álláspontját, Berlinben pedig Magyarországét. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert Németország és Magyarország kapcsolata nagyon szoros és szerintem különleges is. Ezt egyértelműen érzem, amióta itt vagyok, és azt is, hogy ennek mindkét fél nagy jelentőséget tulajdonít. Ez nemcsak politikai elkötelezettség, hanem érzelmi elkötelezettség is. Úgy látom, hogy jelenleg aktívan kell dolgozni ezeken a kapcsolatokon, hogy ne vesszen el belőlük semmi. Ebből a szempontból izgalmasnak találom, hogy itt lehetek.
Hogyan látja a német–magyar gazdasági kapcsolatokat? A magyar kormány kiszámíthatatlan gazdaságpolitikája befolyásolja-e a német befektetéseket? Nemrég a Der Spiegel foglalkozott egy nagy vihart kavaró cikkben Magyarországgal és Orbán Viktor kormányának gazdaságpolitikájával, illetve a hozzájuk kötődő módszerekkel, amelyről a Szabad Európa is írt április elején.
A Der Spiegel cikke természetesen csak a két ország gazdasági kapcsolatainak problémás területeit írta le. Nem szabad általánosítani. Sok területen jól működnek a gazdasági kapcsolatok. Mint már említettük, a német vállalatok úgy érzik, hogy itt jó kezekben vannak, a Der Spiegel azonban rámutatott, hogy vannak olyan ágazatok és egyes cégek, amelyek nyomást éreznek a magyar kormány intézkedései miatt, legyen szó különadókról, engedélyek visszatartásáról vagy pályázati eljárásokról, amelyek következtében ezek a cégek nem kapnak esélyt. Magyarország megpróbál bizonyos ágazatokat erőteljesebben magyar kézbe visszavenni. Számos más országban is vannak ilyen törekvések. Ez önmagában nem kritizálandó, de az ilyen törekvéseknek tisztességes körülmények között kell történniük, és ha valaki meg akar venni valamit, akkor tisztességes, nyílt ajánlatot kell tennie, és nem szabad senkit nyomás alá helyezni.
Az utóbbi időben egyre gyakrabban nyilvánulnak meg azzal kapcsolatban a németországi befektetők – mind a már itt lévő cégek, illetve azok, akik fontolgatják, hogy Magyarországra jönnek –, hogy alaposan megnézik, milyen általános feltételeket találnak itt, és hogyan fog a fejlődés hosszú távon alakulni. Aki Magyarországon akar befektetni, az nem a következő egy évre teszi, hanem a következő tíz, húsz vagy ötven évre. A befektetőknek kiszámíthatóságra és tervezhetőségre van szükségük. A kormánykörök néhány intézkedése és bizonyos nyilatkozatai azonban egyes ágazatok vállalatai számára felvetik azt a kérdést, valójában mennyire kiszámíthatók és tisztességesek a játékszabályok, és hogy hozzájárulnak-e a belső piac működéséhez.
Ehhez kapcsolódóan: Szigorúbb adózással akar több pénzt a kormány a multiktól, de aligha sikerülhet
Pécs és térsége az országban és az EU-ban is fejlődésben elmaradott régiónak számít. Nincs jelentős ipar, a legnagyobb munkaadó az egyetem és az önkormányzat. Németországban sikerült a hasonló régiókat – például a Ruhr-vidéket – gazdasági fejlődési pályára állítani?
Azt hiszem, ami a Ruhr-vidéken a fejlődés tekintetében történt, az már sikertörténetnek mondható. Ehhez is hosszú időre, sok befektetésre és erőfeszítésre volt szükség az egész országban. A Ruhr-vidék nagyon nagy ipari régió volt, amely szinte csak egyetlenegy iparággal, nevezetesen a bányászattal érte el gazdagságát. Ennek a régiónak teljesen új irányt kellett találnia. Ezért nem szabad csodálkozni, hogy Pécsett a bányászat megszűnése után hosszabb időt vesz igénybe, hogy a régióban új gazdasági ágazatok jöjjenek létre.
Az a benyomásom, hogy Pécs nagyon is a jövő kérdéseire koncentrál. Tudomásom szerint Pécs részt vesz a Network Eurocities és a Smart Cities programban. Ezek mind olyan témák, amelyek a jövőben nagyon fontosak lesznek, és a befektetők is figyelnek rájuk. Tudom, hogy a városvezetés és a polgármester is megbeszéléseket folytat befektetőkkel, és nagyon világossá teszik, hogy Pécs miért lehet vonzó helyszín. Pécsnek nagyon jó lehetőségei vannak arra, hogy befektetőket vonzzon és újra jelentős gazdasági szereplővé váljon, és van egy nagyon nagy egyeteme is, amely sok diákot vonz Pécsre, akik itt végzik tanulmányaikat, és akik közül sokan nyilvánvalóan Pécsett akarnak maradni. Ez természetesen nagyon érdekes a munkaadók számára, mert tudják, hogy itt van jól képzett munkaerő-tartalék.
Hogyan értékeli német szempontból a magyar kormány uniós különutas politikáját? Hogy áll Németország ahhoz, hogy a magyar kormány számára szitokszót jelentenek azok a fogalmak, mint migráns, gender, LMBTQ? Több nagykövet személyesen vesz részt a magyarországi Pride-rendezvényeken. Ön is így tesz?
Mindig nehéz tanácsot adni, mert nem azonosak az előfeltételek Németországban és Magyarországon. Németország gazdaságilag egy sokkal nagyobb ország, és többet elbír. A migrációval kapcsolatban is több évtizedes tapasztalatunk van. Németország már a hatvanas években is aktívan toborzott munkavállalókat Törökországból és máshonnan. Hosszú évek tapasztalatával rendelkezünk a bevándorlás és az integráció terén. Természetesen nem minden működött a kezdetektől fogva, nekünk is tanulnunk kellett. Azt hiszem, ilyen szempontból hasonló helyzetben vagyunk, mivel országaink erős bevándorlási nyomással néznek szembe.
Ugyanakkor Magyarországnak és Németországnak is szüksége van a kintről érkező munkaerőre. A mi munkaerőpiacunk jelenleg olyan, hogy nem tudunk minden munkahelyet betölteni. Kívülről kell toboroznunk. Ilyen szempontból természetesen nyilvánvaló, hogy megpróbáljuk a hozzánk érkező embereket, akiket a nélkülözés hajt, olyan jól integrálni, hogy valóban be tudjanak tölteni néhány ilyen állást. Ezenkívül szakképzett munkaerőt kell toboroznunk és behoznunk az országba. A migráció kérdése az egyik olyan téma, amelyet a magyar kormánnyal megvitatunk, és amelyben nem mindig értünk egyet. Mindazonáltal látnunk kell, hogy sok európai országban hasonlóan negatív a hozzáállás a menekültekkel és a migránsokkal szemben.
Meg kell próbálnunk világossá tenni a lakosság számára, hogy a hozzánk érkező menekültek és migránsok súlyos szükséghelyzet miatt hagyják el az országukat. Először is humanitárius kötelességünk befogadni ezeket az embereket, és utána megnézhetjük, hogy van-e jövőjük nálunk. Ha nincs, akkor a származási országokkal egyeztetett, rendezett eljárás keretében meg kell találni azt az utat, hogy visszatérjenek a hazájukba és hogy ott is legyen perspektívájuk. Úgy gondolom, hogy mi az EU-ban tisztában vagyunk azzal, hogy közös megoldást kell találnunk a migrációs kérdésre, ezt nem tudja egyetlen ország sem egyedül megoldani. A jelenleg rendelkezésre álló eszközeink már nem működnek, a dublini rendelet elérte működése határát, közös megoldást kell találnunk mind a migránsok belső elosztására, mind pedig a külső határok védelmére.
Az ön által említett többi témát is figyelemmel kísérjük, és tárgyalásokat folytatunk erről mind uniós szinten, mind kormányaink között, de úgy vélem, hogy mindenekelőtt az a fontos számunkra, hogy megvédjük az emberi és polgári jogokat, és hogy ez a társadalom minden csoportjára vonatkozzon. Ez is azoknak az értékeknek az egyike, amelyekben megállapodtunk az EU-ban. Ez egy olyan standard, amelyben mindazok, akik csatlakoztak az EU-hoz, megállapodtak, ezért közös feladatunk ennek védelme. Támogatjuk a budapesti és a pécsi Pride-ot, munkatársaimmal együtt szeretnénk rajta részt venni.
Ehhez kapcsolódóan: Megkönnyíti a szakemberek letelepedését Németország
Hogyan látja a dél-dunántúli német kisebbség helyzetét? Ezt a régiót (Baranya, Tolna és Somogy vármegye) a XIX. században sváb Törökországnak is nevezték. Jelenleg gazdasági és politikai okokból folyamatos az elvándorlás innen – főleg Németország és Ausztria felé. Ön is szembesült ezzel? Hogyan látja a nemzetiségi oktatás és kultúra helyzetét?
Éppen erről beszéltünk ma dr. Gerner Zsuzsanna asszonnyal, Németország tiszteletbeli konzuljával, Péterffy Attila pécsi polgármesterrel és a német kisebbség képviselőivel. Nem tudok olyan sokat a régióról, de úgy gondolom, hogy a német kisebbség itt nagyon fontos szerepet játszhat, mert olyan emberekről van szó, akik két kultúrában vannak otthon, és két nyelven beszélnek. Amikor Magyarországon közvetlen külföldi befektetésekről beszélünk, olyan cégekről van szó, amelyek szívesen alkalmaznak olyan embereket, akik kulturálisan mobilak és több nyelven beszélnek. Azt gondolom, hogy hosszú távon ez már gazdasági perspektívát jelent a magyarországi németek számára.
Az, hogy tényleg sok magyarországi német megy Németországba és Ausztriába tanulni, egyelőre jó dolog. Legyenek nálunk, ez újabb híd országaink között. Persze jó, ha utána visszatérnek Magyarországra, hazaviszik magukkal a tanultakat és a nálunk szerzett ismereteket, és hozzájárulnak gazdasági együttműködésünk további erősítéséhez, de egyúttal egymás megértéséhez is. Jelenleg az EU bővítésének újabb fordulójáról beszélünk, amely során Magyarország szomszédos országai remélhetőleg valamikor csatlakozhatnak az EU-hoz. Ez ismét megváltoztatja a helyzetet a térségben, és Európa periférikus helyzetéből még inkább a centrumba kerül, és reméljünk, hogy még vonzóbbá teszi mint helyszínt.
Magyarországon elég nehéz a független sajtó helyzete. Több nagykövetség (például Finnország, Svédország, Hollandia stb.) pályázatokon keresztül támogatja a sajtót, például oknyomozó riportok készítését. Mi a véleménye a sajtó helyzetéről Magyarországon, például arról, hogy egyes lapokat nem engednek be a Kormányinfókra?
Nagyon örülök ennek a kérdésnek, mert mindig is szerettem volna népszerűsíteni ezt az igazán különleges németországi intézményt, a Szövetségi Sajtótájékoztatót. Ez valójában az újságírók egyesülete, ez hívja meg a minisztériumok szóvivőit. Heti három alkalommal szerveznek sajtókonferenciát. A minisztériumok el is küldik oda a szóvivőiket, nincs olyan minisztérium, amelyik ne merné. Az egyesület dönti el, kit engednek be oda, és kit nem. Évente egyszer az állampolgároknak is tartanak sajtótájékoztatót, ez az esemény az, amitől a minisztériumok szóvivői a legjobban félnek, amikor is egyszerű állampolgárok kérdéseket tesznek fel, és nem tudható előre, milyen kérdések várhatók. Szerintem ez egy nagyon jó intézmény, a sajtó- és médiaszabadság a mi szempontunkból központi kérdés.
Természetesen vannak különböző dolgok, amelyekkel mérni lehet egy társadalom szabadságát, de a sajtó és a média szabadsága minden bizonnyal az egyik központi elem, amely meghatározza egy társadalom szabadságát. Magyarországon léteznek független médiumok, ezeknek erős és kritikus hangjuk van. Persze nincs túl hangos hangjuk, mert nincsenek meg a lehetőségeik ahhoz, hogy nagyon sok emberhez eljussanak, vagy hogy csak legalább annyi emberhez eljussanak, mint a nem független média.
Létezik független média, de nem egyenlő esélyekkel. Ahogy a Riporterek Határok Nélkül szervezet legutóbbi jelentésében rámutatott, vannak törvényi korlátozások, de vannak más korlátozások is, amelyek leszűkítik a lehetőségeket, például a sajtótájékoztatókra való meghívás, általában a kormányzati helyektől származó információkhoz való hozzáférés, a reklámbevételekhez való hozzáférés hiánya és általában a finanszírozási forrásokhoz való hozzáférés lehetetlenné tétele. A magyarországi független sajtó már most is sok nehézséggel küzd. Mi szeretnénk hozzájárulni a szabad oknyomozó újságírás támogatásához.
Már számos, kiváló munkát végző magyarországi újságíróval ismerkedtem meg, és remélem, hogy az utánpótlás-toborzás is működni fog, de azt hiszem, ezt támogatni is kell, programokat kell kínálni. Mi például – együttműködve a Transparency Internationallel – szervezünk egy olyan programot, amelynek célja az oknyomozó újságírás támogatása. Szemináriumok keretében ismert német újságírókkal lehet tapasztalatot cserélni. Szívesen tesszük, és ha vannak még további ötletek, miként tudjuk ezt tovább támogatni, örömmel vállaljuk.
