Egyre drágábbak a nemzeti konzultációk, és egyre leplezetlenebbül szolgálják a kormánypárt kampánycéljait. Az első költségeit – amelyet még csak a nyugdíjasok kaptak meg – a Fidesz állta, azóta viszont a központi költségvetésből költik rá a milliárdokat. 2015 óta viszont egyre keményebb állítások szerepelnek a kérdőíveken.
Nemzeti konzultációról először 2005-ben beszélt Orbán Viktor, és akkor még egészen mást értett alatta, mint ma: a következő évi választási programhoz kérte ki az emberek véleményét. Az ellenzékben lévő Fidesz 2006-os kampányának részeként felállították a Nemzeti Konzultációs Testületet, a párt prominensei országjárásba kezdtek, de már ekkor megjelentek a kipostázott kérdőívek is, de a hangsúly nem ezeken volt.
Ma ismert formájában 2010 után kezdte el használni a kormánypárt a nemzeti konzultációt. Az ezekben a hetekben kipostázott, szuverenitásról szóló már a tizenkettedik. Emellett voltak csak online kitölthető nemzeti konzultációk is, például 2015-ben a tervezett netadó kapcsán az internetről és 2021-ben a járvány utáni nyitásról szóló. Ezek kevésbé voltak népszerűek, és nem is használták olyan komoly kampánycélokra, mint a kipostázott kérdőíveket.
Szemben a népszavazással, ahol törvény korlátozza, milyen körülmények között lehet kiírni, mit és hogyan lehet kérdezni, független intézmény a lebonyolító, és független, ellenőrizhető módon zajlik a szavazatok számlálása, a konzultációknál ilyenről nincs szó. A lebonyolító a Miniszterelnökség (2010–2015 között), illetve a Miniszterelnöki Kabinetiroda (2015-től), a kérdések tartalmára vonatkozólag pedig nincs semmiféle megkötés. A visszaküldött kérdőíveket eleinte még a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEK KH) kezelte. A KEK KH már nem létezik, most már a kabinetiroda, illetve a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató (NISZ) dolgozza fel a válaszokat. A közzétett eredmények valódiságát az garantálná, ha a kiértékelést végző szervezetek munkatársai közjegyző előtt nyilatkoznának arról, milyen eredményre jutottak (lásd például a legutóbbi konzultáció esetében itt az online és itt a postai eredményeknél).
A nemzeti konzultációkat rendre nagyszabású kampányok kísérik, prominens politikusok – akár maga a miniszterelnök – buzdítja a lakosságot a kitöltésére. Ennek megfelelően többnyire kormánypárti szavazók töltik ki és küldik vissza a kérdőíveket.
Népszavazások 2010 óta
Érdemes megjegyezni, hogy ahogy egyre hangsúlyosabbá váltak a nemzeti konzultációk, úgy szorult vissza a népszavazás intézménye. Emlékezetes a vasárnapi boltzár esete: a kötelező zárva tartás elrendelése nem volt túl népszerű, 2016 elején Nyakó István MSZP-s politikust nagy termetű kopaszok akadályozták meg, hogy leadhassa a vasárnapi zárva tartásra vonatkozó népszavazási kezdeményezését. Majdnem pont egy évvel később a Momentum gyűjtött elegendő aláírást ahhoz, hogy szavazni lehessen a budapesti olimpiáról, ám népszavazásra végül nem került sor, mert a pályázatot visszavonták.
2010 után két népszavazást tartottak Magyarországon, mindkettőt kormánypárti kezdeményezésre: 2016-ban a „kötelező betelepítésről”, 2022-ben pedig (az országgyűlési választásokkal egy napon) a „gyermekvédelemről” lehetett véleményt mondani. Mindkét referendum érvénytelen lett, nem függetlenül attól, hogy 2011-től visszaállították a népszavazások érvényességi feltételét (amelyet 1997-ben töröltek el). Egy népszavazás akkor érvényes, ha azon az összes, azaz nagyjából 8,2 millió választópolgár több mint fele érvényesen szavaz, és akkor eredményes, ha a résztvevők több mint fele azonos választ ad a feltett kérdésre.
Nyugdíjasokkal
2010-ben még csak a nyugdíjasok kapták meg a konzultációs kérdőíveket, amelyeken a nyugdíjakra, támogatásokra vonatkozó kérdések szerepeltek. A feltett kérdésekre több lehetőség közül is lehetett választani: a Fidesz kíváncsi volt például arra, hogyan ítélik meg a nyugdíjasok a saját helyzetüket (megfelelő, közepes, nehéz), arra, hogy mik a legfőbb problémáik, hogy mi lenne a kormány legfontosabb teendője, de lehetett értékelni a kormány addig meghozott intézkedéseit is.
Ennek a konzultációnak a költségeit a párt tájékoztatása szerint még a Fidesz állta. Szijjártó Péter ezt azzal indokolta, hogy „nem akarják követni a szocialista kormányoknak azt a szokását, hogy a választások közeledtével közpénzeket költenek állami intézmények, kormányzati szervek reklámjaira”.
Az Alaptörvényről
2011 februárjában az alkotmányozási kampány részeként postázták ki – immár minden felnőtt magyarnak – az Állampolgári kérdőív az Alaptörvényről nevű kérdőívet. Ennek költségeit már az államkasszából fedezte a Miniszterelnökség. A kérdések a később is gyakran alkalmazott, „Vannak, akik szerint / Mások szerint” felütéssel kezdődtek, és nem csak igen/nem válaszlehetőség volt, három-négy variáció közül lehetett választani.
Már három kérdésben is megjelenik a később még hangsúlyosabbá váló gyermek-, illetve családvédelem (az új alkotmány vegye védelem alá a család, a rend, az otthon, a munka, az egészség értékeit; a szülőknek legyen több szavazati joguk, mint a gyermekteleneknek; a szülők kevesebbet adózzanak). A 13. kérdéshez bármit oda lehetett írni három sorban, milyen értékeket kellene még védenie az új alkotmánynak.
A kérdőívet a nemzeti konzultációs testület tagjai írták alá, mai szemmel is érdekes a névsor: Csák János mint londoni nagykövet és a Mol volt elnöke (ma kulturális és innovációs miniszter), Járai Zsigmond mint a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke, Pálinkás József mint a Magyar Tudományos Akadémia elnöke (ma már az Orbán-kormány komoly kritikusa), Szájer József mint EP-képviselő és mint „az európai alkotmányt előkészítő konvent volt tagja” (azóta már csak volt EP-képviselő), valamint Szili Katalin mint országgyűlési képviselő és az Országgyűlés volt elnöke (a volt MSZP-s politikus ma már a KDNP tagja).
Szociális konzultáció
Még mindig 2011-ben jártunk, amikor kipostázták a Szociális konzultációt, amelyben a kérdések bár sugalmazók, még mindig viszonylag tárgyilagosak voltak, és volt valóságalapjuk. („Vannak, akik szerint be kellene vezetni Magyarországon a védett kor intézményét, mert aki 55 éves elmúlt, és elveszíti a munkáját, annak most alig van esélye újra elhelyezkedni. Mások azt mondják, nincs szükség a védett kor bevezetésére. Ön mit gondol?”)
Már itt megjelent a rezsicsökkentésre utaló kérdés – „Az állam szorítsa korlátok közé a közműszolgáltatók (víz, szemét, csatorna, gáz, villany, távfűtés) magánérdekeit: ne engedje, hogy extraprofitot szedjenek be, és emiatt megfizethetetlenné váljanak a rezsiköltségek” –, az utalás a közmunka bevezetésére (az ország segély helyett inkább munkalehetőséggel segítse a munkanélkülieket), de volt kérdés a devizahitelekre és a nyugdíjakra vonatkozóan, és visszatért a szülők anyagi támogatásának kérdése is (több nyugdíjat kapjanak-e azok, akik gyermeket vállaltak).
Gazdasági konzultáció
Ezután több mint egy évet kellett várni az újabb kampányra: 2012 szeptemberében kezdték kiküldeni a Gazdasági konzultációt. Ezek a kérdőívek is az előzők hangnemében készültek, adózással, munkahelyteremtéssel, minimálbérrel kapcsolatos kérdések kaptak benne helyet, de visszatért a családtámogatás ügye is (a nők, különösen a kisgyermekes anyukák munkába állásának támogatása, a szocpol kiterjesztése). A kérdések helyenként kifejezetten bonyolultan voltak megfogalmazva (például: „Vannak, akik szerint a munkanélküliség által leginkább sújtott területeken szabadvállalkozási zónák kialakítására lenne szükség. Külföldi példák bizonyítják, hogy az ilyen zónákban, ahol az új vállalkozások komoly adókedvezményt kapnak, gyorsan tudnak nagyszámú munkahelyet teremteni a helybelieknek. Mások szerint nem kell szabadvállalkozási zónákkal ösztönözni a munkahelyteremtést. Ön mit gondol?”), ráadásul ezekre a gazdasági kérdésekre nem létezik jó válasz: ez is magyarázhatja, hogy – a kormány adatai szerint – ez a konzultáció az egyik legkevésbé népszerűek közé tartozott.
Bevándorlásról és terrorizmusról
Az ötödik, 2015 májusában indított konzultáció volt az, amely már azt a formát mutatja, amit azóta is használ a kormány. Már önmagában az elnevezése – Nemzeti konzultáció a bevándorlásról és a terrorizmusról – kampányüzenet. Összemos egymással két olyan fogalmat, amelyek között nincs bizonyított kapcsolat. A kérdések egyszerűek, és a válaszlehetőségek is leszűkültek, többnyire a Teljesen egyetértek – Inkább egyetértek – Nem értek egyet hármasból lehetett választani. Ez a konzultáció már kijelölte a következő évek kampányüzeneteinek egyik fő csapását, amikor illegális bevándorlókról, „Brüsszelről”, terrorizmusról kérdezte az embereket („Vannak, akik szerint a Brüsszel által rosszul kezelt bevándorlás összefüggésben van a terrorizmus térnyerésével. Ön egyetért ezekkel a véleményekkel?”, vagy: „Tudta-e Ön, hogy a megélhetési bevándorlók törvénytelenül lépik át a magyar határt, és az elmúlt időszakban hússzorosára nőtt a bevándorlók száma Magyarországon?”). Ekkor már szó sem volt konzultációs tanácsról, a kérdőívek mellé Orbán Viktor levelét mellékelték, amelyben a miniszterelnök el is árulta, szerinte mi lenne a teendő a konzultációban felvetett kérdésekkel kapcsolatban. A konzultáció egy szélesebb kampány része volt, ekkor jelentek meg először az egymondatos üzeneteket közvetítő kék plakátok (például: „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját”).
Állítsuk meg Brüsszelt!
2017-ben kétszer is nemzeti konzultált kormány, a konzultáció nevében is rögtön felszólítással, miszerint „Állítsuk meg Brüsszelt!” A konzultációval a kormány ahhoz kérte a magyarok segítségét, hogy „meg tudjuk védeni határainkat” nemcsak az illegális bevándorlóktól, de a „belügyeinkbe beavatkozó” Európai Uniótól is. A kérdések olyan állítások voltak, amelyeket akkor tételesen cáfolt az Európai Bizottság, például hogy Brüsszel a rezsicsökkentés eltörlésére készül, illegális bevándorlókat küldene Magyarországra, vagy adóemelésre kényszerítené a kormányt. Már itt megjelent egy olyan kérdés, amely szerint „Egyre több külföldről támogatott szervezet működik Magyarországon azzal a céllal, hogy hazánk belügyeibe átláthatatlan módon beavatkozzon”, és ezek „működése veszélyeztetheti függetlenségünket”. Ezekből az állításokból több is visszaköszön az idei, szuverenitásról szóló konzultációban.
Stop, Soros!
A hetedik konzultációs kérdőíveket 2017 őszén postázták, és talán ez volt az, amelyik a legnagyobb nemzetközi felháborodást keltette. A Stop, Soros! kampány kérdései ugyanis az állítólagos „Soros-tervből” vett részletek voltak, amelyek alatt annyi volt a kérdés, hogy ön támogatná-e a „Soros-terv” adott pontját. Olyan állításokat tulajdonítottak Sorosnak, mint az országra kényszerített afrikai és közel-keleti bevándorlók, a határkerítés lebontásának kikényszerítése vagy a bevándorlást ellenző országok megbüntetése. A kérdőív fejlécében is Soros György fotója szerepelt, és noha a kormány nem mutatta be a hivatkozott „Soros-tervet” (pedig Szél Bernadett az LMP társelnökeként még ki is kérte), országszerte plakátokon hirdették, hogy meg kell állítani. A kampány komoly visszhangot keltett, maga Soros György is reagált rá.
Családvédelem
A két előző konzultációhoz képest jelentősen békésebb hangnemet ütött meg 2018 őszén a családvédelmi. A tíz kérdés szinte mindegyike arról szólt, hogy ugye ön is több támogatást adna a családoknak, a válaszlehetőségek pedig az igen/nem lehetőségre szűkültek. Ide is bekerült azonban a bevándorlás ellenzése („Egyetért-e Ön azzal, hogy a népességfogyást nem bevándorlással, hanem a családok erőteljesebb támogatásával kell orvosolni?”), és ez a konzultáció készítette elő azt az alkotmánymódosítást, amelynek következtében bekerült az alkotmányba „az anya nő, az apa férfi” kitétel, aminek komoly hatása lett például az örökbefogadásra – lényegében ellehetetlenítve, hogy egyedülálló szülők vagy egynemű párok is örökbe fogadhassanak.
A koronavírusról és a gazdaság újraindításáról
A hírek szerint 2020 elején a kormány egy börtönbizniszről szóló konzultációt tervezett egy – rasszista felhangoktól sem mentes – éppen induló kampány részeként. Ahogy azonban sok minden mást, ezt is felülírta a koronavírus-járvány, és júniusban végül a koronavírusról és a gazdaság újraindításáról küldtek ki kérdőíveket. Vonatkoztak kérdések arra, hogy a lakosság milyen korlátozó intézkedéseket vetne be a járvány terjedésének lassítása érdekében (kilenc válaszlehetőség a kijárási korlátozásoktól kezdve az ingyenes parkolásig), de többnyire igen/nemmel lehetett válaszolni olyan kérdésekre, miszerint kell-e népszerűsíteni a hazai turizmust, elutasítja-e Soros György Magyarországot eladósító tervét, és hogy meg kell-e akadályozni a bevándorlást.
Járvány utáni élet
Egy év elteltével a járvány utáni élet címmel küldött konzultációs ívet a kormány, de a kérdéseknek (illetve a kérdésekben megfogalmazott állításoknak) sokszor nem sok közük volt a járványhoz. Rögtön az első arról szólt, hogy egy veszélyesebb korszak kezdődik a járvány után, de volt kérdés a minimálbér emeléséről, az adócsökkentésről (gyurcsányozással), valamint nem maradhatott el a brüsszelezés („Brüsszel a járvány után újra vissza fog élni a hatalmával, eljárásokat indít hazánk ellen, hogy rákényszerítse a magyarokra az akaratát”). Ismét felbukkant Soros György („Soros György a járvány után újra meg fogja támadni Magyarországot, mert a magyarok ellenzik az illegális migrációt. Vannak, akik szerint ellen kell állni a Soros-szervezetek nyomásgyakorlásának”), valamint e kettő együtt is („A brüsszeli bürokraták és Soros György szervezetei szerint a járvány utáni években fel kell gyorsítani a bevándorlók behozatalát”).
Szankciók
Tavaly októberben a kormány az Európai Unió Oroszországot sújtó szankcióval kapcsolatban kezdett konzultációba. A hivatalos kommunikáció szerint „a magyar családokat alapvetően érintő” szankciókra vonatkoztak a kérdések, és „a cél az elhibázott uniós szankciók kijavítása” volt. A kérdések szerint az olajra, földgázra, nukleáris fűtőanyagokra vonatkozó szankciók veszélyeztetik Magyarország energiaellátását (miközben e szankciók részben nem is léteztek, részben Magyarország felmentést kapott alóluk). Ismét külön kérdést kapott az Orbán családnak különösen fontos turizmus, illetve az, hogy a szankciók okozzák az élelmiszerárak emelkedését. Ezt a konzultációt kísérte az a reklámkampány, amelynek plakátjain a szankciókat bombákhoz hasonlította a kormány, azt állítva, hogy „A szankciók tönkretesznek minket”.
Szuverenitásunk védelméről
Jelenleg is zajlik a tizenkettedik nemzeti konzultáció, amely a Szuverenitásunk védelméről nevet kapta. A kérdőíveket akkor kezdték el postázni, amikor a kormány már benyújtotta az Országgyűlésnek szuverenitásvédelmi törvényjavaslatát (erről itt írtunk). A tizenegy kérdés mindegyike úgy kezdődik, hogy „Brüsszel…”, és egy olyan állítással folytatódik, hogy mit tervez az EU Magyarország ellen. Legalábbis a kormány szerint, mert csakúgy, mint 2017-ben, az Európai Bizottság ezúttal is tételesen cáfolta a konzultációban megfogalmazott állításokat. A kérdőív szerint ugyanis Brüsszel el akarja törölni a rezsitámogatást, a kamatstopot, és „migránsgettókat” hozna létre Magyarországon. Négy kérdés is Ukrajna támogatása ellen szólal fel, sőt az egyik – hamisan – azt állítja, hogy uniós pénzek jutottak a Hamász terroristaszervezethez. Az utolsó kérdés már nemcsak az EU-t, de az Egyesült Államokat is azzal vádolja, hogy befolyásolni akarják a magyar politikát.
