Állami kisajátítás miatt vesztette el az albérletét két, nehéz körülmények között élő, nyugdíjközeli ember Debrecenben. Főbérlőjük, az ingatlan korábbi tulajdonosa csereingatlant szeretett volna az államtól, de ezt a kormányhivatal elutasította. Pénzt kapott, de annyit, amennyiből Debrecenben nem lehet másikat venni. A kisajátított ház volt tulajdonosa ezért beperelte a kormányhivatalt. A beruházást, amely miatt a kisajátításra sor került, azóta leállították, a bajba került bérlőket a főbérlő családja fogadta be.
Lassan négy éve már, hogy 2019. július 17-én Papp László (Fidesz), Debrecen polgármestere bejelentette: a városi közlekedésfejlesztési program részeként tizenhárom csomópontot fognak átalakítani, többek között az Ótemető utca–Rakovszky utca–Árpád tér-kereszteződést, amelytől gyalog bő negyedórára található a debreceni főutca. „A Rakovszkyn sávbővítés lesz, az Ótemető felől két sáv fogadná a tér irányába haladókat. A kapacitásnövelés abban áll, hogy új sáv épül, ami együtt jár az érintett épületek szanálásával; három ingatlant el kell bontani az iskolaépülettől az Árpád tér irányába” – olvasható a tervekről az önkormányzat hivatalos fejlesztési oldalán.
A beruházás miatt döntöttek a Rakovszky utca 10. szám alatti ingatlan lebontásáról is, amelyet kisajátítással szerzett meg (az azóta megszűnt) Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. Almási Katalin és öt évvel ezelőtt elhunyt élettársa tíz éve azért vásárolta meg a területen található, udvarral együtt 96 négyzetméteres ingatlant, mert úgy tervezték, ennek bérbeadásából egészítik ki alacsony nyugdíjukat. Katalin elmondása szerint négy falat vettek meg, nem volt bevezetve a víz és a gáz sem, a kémény pedig ledőlőben volt. A következő években 2,5 millió forintot költöttek arra, hogy lakhatóvá tegyék az épületet. A munkálatokat folytatták volna a ház külső felújításával, de miután megtudták, hogy az ingatlan elidegenítési tilalom alá esik, letettek a tervükről.
Esélyük sincs piaci alapú albérletre
A házban tavaly őszig két bérlő lakott életvitelszerűen: az elhunyt élettárs unokatestvére, valamint Katalin egyik ismerőse, mindezért havi húsz-húszezer forintot fizettek. Előbbi minimálbérből él, három infarktusa miatt elindították a leszázalékolását, utóbbi pedig tüdőbetegsége miatt csökkent munkaképességűnek számít, jelenleg részmunkaidőben sírgondozással foglalkozik. Mindketten hatvan év körüliek.
Katalin, aki jogilag az ingatlan haszonélvezője volt (a fia volt a tulajdonos), nyugdíjas éveit tölti. Mint mondta, családtagként tekint a két bérlőre, akik sokat segítettek neki abban az időben, amikor élettársának amputálták a lábát. Most azonban nem tudja, hová helyezhetné el őket, mivel a kisajátítás során az ingatlanért mindössze 9,5 millió forintot kapott, ebből pedig Debrecenben nem lehet új lakást vagy házat vásárolni, a bérlőknek pedig alacsony keresetük miatt nincs esélyük arra, hogy piaci körülmények között találjanak új albérletet.
Egyikük jelenleg ideiglenesen Katalinnál, másikuk pedig Katalin fiánál (az ingatlan volt tulajdonosánál) lakik. Azért költöztek ki a házból, mert a rezsiköltségek megemelése óta a Katalin nevén lévő második gázórára már nem jár kedvezmény, a tetemes fűtésköltséget pedig sem ő, sem a bérlők nem tudják kifizetni. Ahogy Katalin mondta, terveik szerint tavasszal visszaköltöznek, mert ötletük sincs, hol lakhatnának „Nincs senkijük sem, csak mi vagyunk” – fogalmazott.
Almási Katalin elmondta: elfogadták, hogy a beruházás miatt menniük kell. Csereingatlant kértek, ezt azonban a kisajátítási eljárást végző Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal elutasította. Abba is beleegyeztek volna, ha annyi pénzt kapnának, amennyiből egy hasonló komfortú ingatlant tudnának vásárolni.
Saját értékbecslését véleményezte a szakértő
„Kinevettek az összes ingatlanirodában, amikor bementem azzal, hogy mit tudok venni tízmillióért. Azt mondták, asszonyom, nálunk negyvenmilliónál kezdődik az ingatlan” – sorolta. Végül úgy döntöttek, a 9,5 millió forintot jogfenntartással fogadják el, 17 millió forintért (pontosabban a különbözetért) beperlik a kormányhivatalt. Zeke Lászlót, a számos közérdeklődést kiváltó ügyben szerepet vállaló debreceni ügyvédet bízták meg a képviseletükkel.
A bíróság másodjára is ugyanazt a személyt rendelte ki, aki a közigazgatási alapeljárásban volt szakértő, bár a felperesek kérték, hogy másik szakértő adjon véleményt az ingatlan értékbecsléséről. A szakértő – 289 ezer forintos díjazásért – megállapította, hogy saját korábbi szakvéleménye helytálló volt. Azt is sérelmezik, hogy az értékbecslés februárban készült, és mire nyáron megkapták a 9,5 millió forintot, addigra jelentős áremelkedésre került sor, amit a hatóság szerintük nem vett figyelembe.
Az ügyben a Debreceni Törvényszék március 22-én tartotta a második tárgyalását (az első még 2022 őszén volt). Bár a felperes indítványozta, a bíróság nem idézte be az értékbecslést végző szakértőt.
Keveset fizetett az állam
Zeke László elmondta: tiltakoznak az ellen, hogy ugyanaz a személy bírálta el az értékbecslést, aki elkészítette. Szerinte ezzel nevetségessé teszik az eljárást, mert „ilyet normális jogállamban, normális körülmények között semmilyen bíróság és hatóság jogszerű eljárás keretei között nem lehetne fogadni”.
Az ügyvéd szerint egy nem beépíthető, nem lakható, nem közművesített udvart közel 12 millió forintért adott el az önkormányzat Debrecen belvárosában. Ehhez viszonyítva szerinte látható, mennyire irreális volt az állam által a kisajátított ingatlanért fizetett 9,5 milliós összeg.
Zeke szerint azt kellett volna megvizsgálni, hogy milyen értékben lehet most egy olyan ingatlant vásárolni, ahol két bérlő összkomfortos körülmények között lakni tud, a belvárost pedig gyalog vagy tömegközlekedéssel meg tudják közelíteni. Mint mondta, egy tanyavilágban lévő, csak autóval megközelíthető ingatlan nem alkalmas arra, hogy kispénzű embereknek bérbe adják. Úgy látja, ez a tulajdonosok alapjogát sértő eljárás.
A bíró elnapolta a tárgyalást arra hivatkozva, hogy a szakértői véleménnyel kapcsolatos egyik végzés még nem emelkedett jogerőre. A következő tárgyalást május 3-ra tűzte ki. Azt is közölte, a bíróság nem tartja indokoltnak a felperes, vagyis Almási Katalin személyes meghallgatását.
Ragaszkodnak a személyes meghallgatáshoz
„Én pedig borzasztóan szükségesnek tartanám ezt” – jelentette ki Zeke László kérdésünkre. Az ügyvéd hozzátette: egy lelkiismeretes döntés meghozatalánál fontos, hogy meghallgassák azt, akinek méltányos érdekét súlyosan sújtja a per tárgyát képező intézkedés. Leszögezte: amennyiben nem hallgatják meg Almási Katalint, nyilatkozatként ő fogja elmondani a felperes beszámolóját.
Az üggyel kapcsolatban telefonon értük el Madar-Kiss Ádám kamarai jogtanácsost, a kormányhivatal jogi képviselőjét, aki azt mondta: a tárgyaláson mindent elmondott, amit szeretett volna, ezért nem kíván nyilatkozni. A tárgyaláson annyit közölt, hogy fenntartják korábbi nyilatkozataikat, illetve elfogadják az eljárás során keletkezett szakértői véleményt.
A per tehát májusban folytatódik, a kisajátítást kiváltó beruházás azonban egyelőre biztosan nem. Ez a projekt ugyanis azoknak a fejlesztéseknek az egyike, amelyeket a kormány az Ukrajnában zajló háború gazdasági hatásaira hivatkozva tavaly nyáron felfüggesztett.
