Az évek során keveset változtak Orbán Viktor beszédeinek főbb elemei; egy iszonyú külvilágtól és a kimondhatatlan ellenségektől kellett megvédenie a választókat egyre fokozódó harci vággyal. Mostani ünnepi beszédében is hasonló elemek köszöntek vissza, de elillant a harciasság, a miniszterelnök most már inkább a béke embereként láttatná magát. Megvizsgáltuk Orbán beszédeinek gyakran előforduló szavait.
Orbán Viktor 2006 őszére egymás után a harmadik nyilvános tévévitáját és második választását vesztette el. Ekkoriban merült fel utoljára komolyan a fideszes pártelitben, hogy esetleg más is lehetne a párt vezetője.
Ekkor a párt két vezető politikusa, Stumpf István és Kósa Lajos azt magyarázta az amerikai nagykövetnek, hogy nem valószínű, hogy Orbán még egyszer a Fidesz miniszterelnök-jelöltje lesz. Stumpf azt is kifejtette, hogy
Orbán Viktor kevésbé jó a praktikus feladatok megoldásában, a beszédek jobban illenek hozzá.
Ezért Stumpf inkább köztársasági elnöknek vagy brüsszeli képviselőnek tudta volna elképzelni Orbánt, ahol tudja kamatoztatni a retorikai képességeit.
A Szabad Európa Orbán beszédeit vizsgálta most, pontosabban a legutóbbihoz hasonló témájú, március 15-i és október 23-i beszédének szavait és jellemzőit az elmúlt tizenhat év összes hasonló beszéde alapján.
Egy átlagos Orbán-beszéd felépítése: meseszerű rettegés, majd általános katarzis
Egy korábbi átfogó kutatás alapján Orbán Viktor beszédei 2004-től változtak jelentősen, onnantól alakult ki máig használt szerkezetük és szóhasználatuk. Ezt erősíti egy egykori Fidesz-frakció-tag leírása, aki szerint ekkor közölték az országgyűlési képviselőkkel is, hogy alapjaiban változik a párt kommunikációja.
„A Kádár-rendszer győzött (…) A jövőben a gazdasági problémák, a hétköznapi gondok, az eladósodottság, a bizonytalanság és a félelem fogalmait, életérzéseit kell témává tenni, majd rendre ismétlődő sulykolással napirenden tartani.”
Ehhez illeszkedően Orbán Viktor 2004-es évértékelőjének
központi fogalma a totális szorongás lett,
ami szerinte a leggyötrőbb egzisztenciális rémálom, amit ember csak érezhet.
„Kedves barátaim, aki nem tudja, hol van, az úgy kétségbeesik, azt akkora félelem fogja el, hogy szinte bármire kész. Ha nem tudjuk, hol vagyunk, oda a biztonságunk, és a biztonság elvesztése az ember legősibb ellensége. Talán nincs is annál gyötrőbb rémálom, mint amikor azt álmodjuk, hogy hirtelen nem is tudjuk, hol vagyunk. (…) Ne csodálkozzunk, ne csodálkozzunk, ha az emberek szoronganak, félnek, és úgy érzik magukat, mint aki eltévedt.”
Önmagában viszont az elbizonytalanítja a választókat, ha csak a félelmet fokozzák bennük.
Így jött létre az Orbán-beszédek általános formája, ahol rendre van egy nehezen elhagyható bevezető rész, aztán a kormány méltatása (2010 előtt a támadása). Ezután jönnek a hangsúlyos rémképek a minket körülvevő világról, ahol változó szereplők próbálják elpusztítani a magyarokat.
De az Orbán-beszédekben van menekülési lehetőség, amelyet kizárólag Orbán Viktor és társai tudnak megadni a magyaroknak. Ez jellemzően sokkal általánosabban van megfogalmazva, mint a felvetett szörnyűségek, leginkább harcolni kell az ellenséggel, főleg Orbán Viktornak és pártjának, de a túlélésre vágyó támogatóiknak is. Végül rendre jön egy rövid, még általánosabb katarzis nagyjából arról, hogy Orbánék végső győzelme a küszöbön áll, és a távoli jövőben ez majd kiváló életet fog biztosítani a magyaroknak. Egyes kutatók szerint ez a megoldás
a népmesék világára emlékeztet.
Annyiban viszont inkább a boszorkányokra és a lovecrafti kozmikus horrorra hajaznak ezek az ellenségek, hogy Orbán érvelései alapján az ősgonoszt képviselik, akik
- teljesen el akarják pusztítani a magyarokat, valamiért etnikai okokból kell kiirtaniuk a magyarok írmagját is;
- nincs értelme tárgyalni velük, sőt tilos a legkisebb kompromisszumot is megkötni, különben mindenki elveszik;
- egy gonosz erő szervezi őket hadseregbe, szervezetten támadnak;
- és folyamatosan a magyarok ellen törnek, akár most is, miközben ezt olvassa.
Újra népmesés motívum viszont, hogy ezek az ellenségek az érvrendszer szerint ostobák, idegesek és végső soron tehetetlenek lesznek az Orbán-kormány furfangos lépései ellen. Jellemző még, hogy Orbán Viktor belföldi politikai ellenfelei is a magyarok elpusztítására törnek a beszédeiben, folyton szövetkeznek a külső ősgonosszal, így rájuk is érvényesek a fentiek.
"A kultúránk, az identitásunk és a nemzeteink, ahogy ma ismerjük őket, ha ez így megy tovább, megszűnnek létezni. A legrosszabb rémálmaink válnak valóra. A Nyugat elesik, miközben Európa észre sem veszi, hogy megszállják. Azoknak lenne igazuk, akik szerint a civilizációkat nem meggyilkolják, hanem öngyilkosak lesznek? Sokan úgy vélik, ha mindez be is következik, csak sokára következik be. Akik ezt gondolják, szerintem tévednek"
- érvelt Orbán például 2018-as évérteklőjében a küszöbön álló, homályos, de mindenképp a magyarok totális elpusztításával járó aktuális rémálmával.
Orbán beszédeinek stílusát érzelmesebbé, de még kevésbé pontossá teszi, hogy mindig nagyon gazdagon teletűzdeli (ő maga vagy beszédírói) metaforákkal és főként állatos, sport- és háborús hasonlatokkal.
Gyakori eszköze még, hogy a saját érvelését úgy állítja be, mintha azt minden magyar úgy gondolná („mi, magyarok…”). Feltűnően sokat él még például a politikusok körében az ókor óta népszerű kiazmussal („nem a történelem alakítja a demográfiát, hanem a demográfia a történelmet”). Miután az Európai Unió kitartóan népszerű Magyarországon, Orbán a beszédeiben a szinonimáit, főleg „Brüsszelt” ostorozza, amikor rosszat akar mondani a szövetségre.
Szinte mindig induktív érvelést használ – jellemzően egy híresség mondása vagy a saját emléke alapján –, azaz egy megfigyelésből következtet univerzális törvényekre. Időről időre pedig megpróbál olyan, totális ellentéteket is bevetni, hogy mondjuk amit Nyugaton szabadságnak hívnak, az igazából szolgaság, vagy hogy a joguralom valójában az önkényt jelenti.
A szavaknál most elmúlt Orbán harciassága
A szavak szintjén a legfeltűnőbb talán az, hogy Orbán Viktor beszédeiben milyen gazdagon és változatosan fejezi ki a korábban említett rettegést a támadó gonosztól, a szorongást, az alávetettség, a vereség és pusztulás képeit. A megalázás, kudarc, letörés, erőszak, elnyomás, terror, fájdalom, katasztrófa és veszély orbáni világának csak a gyakori szavait felsorolva is olvashatatlanul hosszúvá válna ez a cikk, itt nézhet utána.
A leggyakoribb, a veszélyre és a biztonságra utaló szavaknál látszik, hogy Orbán viszonylag folyamatosan belengette az aktuális veszélyt. Alább, a csak a leggyakoribb szavakra vonatkozó ábra alapján Orbán Viktor a biztonságot jellemzően hasonló szavakkal írja le, a veszélyt jóval változatosabban.
A 2013-as visszaesés egyrészt azért volt, mert akkor Orbán nem tartott ünnepi beszédet március 15-én. Az az évi október 23-i beszéde pedig kissé elüt a többitől. Noha egy átlagos beszédénél még vészjóslóbb is volt, más szavakkal írta le a veszélyt. Bejött többek között az apokalipszis, a halál, a megsemmisítés, az enyészet, a fogoly, a szolga, az árva, a nyomasztó és a sötétség.
Orbán beszédeinek másik fő jellemzője – a militáns, harcos hangvétel – szintén egyértelmű a szavak szintjén is. Itt hosszú idő után először most márciusban vette vissza a leggyakoribb harcias szavait a leggyakoribb, békét, biztonságot jelző szavai javára.
Ez nem különösebben meglepő annak fényében, hogy most először tört ki valódi harc Magyarország környékén. Ráadásul Orbán Viktor előtte tizenkét évig a mostani agresszor orosz kormány irányába próbálta terelni táborát és az országot.
A Putyinnal történő kapcsolat mélyítése mentén az is látszik, ahogy a beszédeiből eltűnik a szovjetekre való utalás, és jó darabig az oroszok emlegetése is. Noha korábban a szovjetezés szorosan kapcsolódott a megidézett rémképekhez, 2012-től szinte teljesen megszűnt. Esetleg olyan képekben bukkant fel néhol, hogy Orbánt az Európai Unió emlékeztette már inkább a Szovjetunióra.
Aki sok Orbán-beszédet hallgatott meg, annak valószínűleg ismerős lesz az is, hogy a miniszterelnök feltűnően sokat szeret beszélni az erőről, erős dolgokról, magát és táborát is leginkább erősnek szeretné láttatni. Ez olyan szinten itatja át a beszédeit, hogy nem is nagyon szakít időt kifejteni, hogy mi a gyenge, ha már elmondta, hogy ki vagy mi az, ami erős.
A történelmi évfordulók beszédeit vizsgálva az is látványos, hogy Orbán ilyesfajta beszédeiből egyre inkább kikoptak maguk a történelmi főszereplők. Egyértelmű politikai iránynak tűnt az elmúlt időszakban, hogy 1956 hősei közül nem mindenkire, hanem leginkább az orosz tankok ellen fegyvert fogó fiatalokra kíván emlékezni a Orbán-kormány.
De a március 15-i beszédekből is eltűnt a főszereplők neve, pedig semmi jel nem utalt arra, hogy mondjuk Petőfivel vagy Kossuthtal emlékezetpolitikai gondja támadt volna a kormánynak.
Szócsoportok alapján szembetűnő, hogy az ellenség megjelölése 2010 környékén volt konkrétabb, azóta kevésbé egyértelműen van kimondva az évértékelő és tusványosi beszédekben, hogy ki az ellenség, és miben mesterkedik. A migráció emlegetését csak részben pótolta legjellemzőbb, vallásosabb szavai használatával.
A március 15-i és okóber 23-i ünnepi beszédeket mellétéve még jobban látszik, hogy a legfontosabb a küszöbönálló veszély és a várható harc, jellemzően ezek körül forognak Orbán Viktor állításai.
A cikknél nem vettük figyelembe a kisebb beszédeket. Az egy-egy stadion-, főtérátadáson, gyárlátogatáson előadott beszédei jellemzően szűkebb témakört fognak át. Ahogy például a péntekenkénti Kossuth rádiós interjúi is tekinthetők egybefüggő beszédnek, de ezekben a napi eseményekről foglal állást a miniszterelnök. Az általunk használt szócsoportokat az alábbi táblázatban találja.
