Majdnem száz nappal az európai választások előtt az Európai Bizottság elnöke végre színt vallott arról a már egy ideje mindenki által tényként kezelt döntéséről, hogy újabb öt évre megpályázza az uniós galaktikában legfontosabb intézmény vezetését.
Ursula von der Leyen mostantól hivatalosan is pártja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) jelöltje, és az Európai Néppárt március eleji bukaresti kongresszusán megkaphatja az egész jobbközép pártcsalád támogatását.
„Arról tájékoztatom önöket, hogy ha az EPP márciusban csúcsjelöltként jelöl engem, szándékomban áll elvállalni a szerepet, és szigorúan tiszteletben tartani valamennyi, a magatartási kódexben és az etikai normákra vonatkozó iránymutatásokban rögzített szabályt” – szögezte le Von der Leyen a biztosi testület tagjainak írt levélben, amelyben bejelentette döntését.
Angela Merkel köpönyegéből bújt elő, de kinőtte magát
A német kereszténydemokrata, aki Angela Merkel köpönyegéből bújt elő, és korábban mind a négy kormányának tagja volt, a lapunk birtokába jutott levélben az Európai Unió iránti erős elkötelezettségével és abbéli meggyőződésével indokolta döntését, hogy az uniós szinten alakított politikák minden egyes európai polgár számára előnyöket tartogatnak, és pozitív hatást gyakorolnak a mindennapi életükre. „A jelölés egy további lépésnek számít az európai politikában és a politikákról szóló demokratikus vitákban való aktív részvételemben” – tette hozzá a bizottság német elnöke.
Ursula von der Leyen az EU történetének egyik, ha nem a legnehezebb időszakában állt az elmúlt öt évben a brüsszeli jogalkotás-kezdeményező és végrehajtó testület élén, és talán az egy Orbán Viktor kivételével még kritikusai is elismerik, hogy nagy érdeme volt az egymást követő válságokra adott helyes válaszok felismerésében és a krízisek kezelésében. Von der Leyen öt évét a Covid–19-járvány, az energia- és inflációs válság és az Ukrajna ellen két éve indított brutális orosz agresszió és az ezekre adott válaszok határozták meg. Az EU a vészmadarak jóslatai ellenére nem csak talpon maradt, de korábban elképzelhetetlen egységbe kovácsolódott ez idő alatt.
Von der Leyen ciklusában olyan válságkezelő döntések születtek, mint az egyébként rengeteg kritikát kapó közös vakcinavásárlás vagy a koronaválságra válaszul meglépett közös adósságkibocsátás, amelyek európai elemzők szerint észrevétlenül az európai integráció természetét is megváltoztatták, megnövelve az Európai Bizottság befolyását. Mindez azért nem meglepő, mert válság idején különösen nagy igény van az egységes fellépésre és ennek koordinálására, illetve a szabályok betartására, ami Brüsszel egyik legfontosabb dolgának számít.
Ehhez kapcsolódóan: Az Európai Parlamentben is összeállt az Orbán–Fico-tengely
Nehéz lesz kiütni a nyeregből
Von der Leyent kipróbált válságmenedzseri státusza jelentős lépéselőnybe hozza bármilyen kihívóval szemben, hiszen a következő ötéves ciklusban nemhogy enyhülni látszik, de még növekedni is fog az Európai Unióra nehezedő nyomás. Legalább ennyit, ha nem többet nyom a latba az, hogy minden előrejelzés szerint Von der Leyen a győztes csapathoz igazol majd le, miután az Európai Néppárt előreláthatóan a júniusi európai voksolás után is a legerősebb politikai erő marad az Európai Parlamentben. Mivel alapesetben a legtöbb képviselői mandátumot szerző európai pártcsalád joga a jelöltállítás a bizottsági elnöki posztra, így – hacsak a német kereszténydemokrata nem követ el súlyos baklövést a következő három hónapban – nehéz elképzelni, hogy ne ő irányítsa ősztől újabb öt évig a legfontosabb uniós intézményt.
Annál is inkább, mert a tagállamok, akárcsak a politikai pártok többsége, a nyilvánvaló fenntartások ellenére is elégedett Von der Leyen teljesítményével, és a jelenlegi, forró helyzetben bizonyára a kontinuitást részesíti majd előnyben. Az egyetlen kivétel az az Orbán Viktor, aki öt éve még teljes mellszélességgel Merkel korábbi közeli munkatársára szavazott, de – nyilvánvalóan a jogállami kérdésekben elfoglalt álláspont és ezekkel összefüggésben az uniós források befagyasztása miatt – Brüsszel és Von der Leyen ellen fordult. Orbán ugyanakkor egyedül nem tudja megakadályozni az általa most már mélyen megvetett német politikusnő újrázását, tekintettel arra, hogy az Európai Tanács a szavazatok minősített többségével jelöli a bizottsági elnököt, majd az Európai Parlament szavazza meg. A jelenlegi felállásban a magyar miniszterelnök nagyon magányosnak tűnik, legfeljebb Hollandiából várhat némi segítséget, ha időközben a választásokon győztes szövetségese ülhet be a kormányfői székbe, amire nincs garancia.
A bizottsági elnöki poszt talán a világon a leghálátlanabb állás, mert nincs még egy olyan munkahely, ahol ilyen sok szempontot kell figyelembe venni, és ilyen nagy az esélye annak, hogy rálépnek egy tagállam vagy politikai szereplő tyúkszemére. Von der Leyen az elmúlt közel öt évben mégis viszonylag jól lavírozott, ami persze egy német bizottsági elnöktől – a háttérre való tekintettel – talán elvárható is volt.
Parlamenti többséggel „kormányzott”
Két további tényezőnek ugyanakkor kiemelt szerep jutott a népszerűségében. Az egyik az, hogy Von der Leyen és csapata a hivatalba lépés előtt meglepően jól ráérzett azokra a súlypontokra és kihívásokra, amelyekről a következő öt év szólt. Természetesen a Covidot nem látta előre, de a négy másik prioritás – a zöld- és digitális átállás, a geopolitikai EU, a jogállamiság, valamint a szociális szempontból igazságos átmenet – tartalmilag és politikai szempontból is telitalálat volt. Ebben ugyanakkor nagy szerepe volt az európai parlamenti majdnem kétharmados Európa-párti centrális erőtérnek, amely az elmúlt öt évben leuralta az uniós jogalkotást. Von der Leyen így kvázi parlamenti többséggel a háta mögött tudta végrehajtani a programját az EP többségének általános megelégedésére, még ha – mint például a jogállamiság menedzselésének kérdésében – akadtak is frusztrációk.
Ez a többség azonban már hiányozni fog, vagy erősen meggyengülhet a következő EP-választás után. Az előrejelzések túlnyomó része ugyanis erőteljes jobbra tolódást jósol az európai pártpolitikai palettán. A német kereszténydemokrata azonban az elmúlt időszakban már számos jelét adta rugalmasságának vagy inkább opportunizmusának. Például akkor, amikor az Európai Néppárt nyomására több, a zöldmegállapodás témaköréhez tartozó kezdeményezést is takaréklángra állított vagy visszavont, többek között azért, hogy lehűtse Európa lázongó agrárszektorát.
Ehhez kapcsolódóan: Orbán úgy járult hozzá az ukrán csomaghoz, hogy egyetlen hivatalos feltétele sem teljesült
A következő öt év súlypontjai
Ezzel együtt ha végig akarja vinni a zöldátállást, az új felállásban valószínűleg több alkut kell majd kötnie az euroszkeptikus jobboldallal. Ursula von der Leyen a talán legnagyobb elismerést európai szinten az Ukrajna feltétlen támogatása melletti kiállással érte el. Ha rajta múlik majd, ez a támogatás töretlen maradhat az egyébként bonyolult helyzetben, főleg, ha érdemben az Európai Tanács összetétele sem változik.
A második elnöki ciklusára törő politikus egyik fő feladata a következő öt évben az európai védelmi politika gatyába rázása lesz, amit halaszthatatlanná tesz Donald Trump valószínűsített visszatérése a Fehér Házba. Ha Trump komolyan gondolja, hogy megvonja a szolidaritást a védelmi kiadásokat nem megfelelő mértékben növelő szövetségesektől, akkor a feladat világos: Európának saját lábra kell állnia, aminek az lehet a logikus következménye, hogy egy új, védelmi politikai biztossal egy újabb politikai terület kerül be fokozatosan az EU ernyője alá.
Nem sokkal kisebb feladat lesz az EU további bővítése, illetve az ehhez szükséges belső reformok kidolgozása, amelyekről a döntést a kormányok hivatottak meghozni. Ezzel szoros összefüggésben Von der Leyen 2.0 feladata lesz a következő többéves keretköltségvetés előkészítése és egy olyan javaslat előterjesztése, amely számos ponton szakíthat a korábbi beidegződésekkel és súlypontokkal.
Mindebből egyértelműnek tűnik, hogy Ursula von der Leyen ebben a pillanatban biztosnak látszó második bizottsági elnöksége sem lesz sétagalopp.
