A több évtizedes örmény-azeri ellentét miatt nem működik egy szovjet időkben épült vasútvonal, amely regionális kereskedelmi lehetőségeket kínál. A tavalyi háború után újra megnyithatják, de az ötlet megosztja az érintetteket.
Egy óra autóútra Jerevántól, az örmény fővárostól az ország legfontosabb észak-déli autóútja keletre fordul és eléri Jeraszkot, egy poros, pár száz ember lakta falut. A települést sárgálló dombok, hegyek és kopár mezők ölelik körül. Az út hirtelen egy 30 méter magas védősáncnál ér véget.
A másik oldalon szögesdrót, lövészárkok és Nahecsiván – egy gyémánt-formájú és Örményország területébe ékelődött enklávé fekszik, ami Azerbajdzsán része.
30 éven át ez a furcsa határvidék csak az örmények és azeriek közötti alkalmi tűzszünet-sértésekről volt ismert.
Hegyi-Karabah: fotós beszámoló a frontvonalról
A háború lezárása lehetőséget ad az építkezésre
Jeraszk határa – a tavalyi karabahi háború után – most az örmény fejlődés következő fejezetét nyithatja meg.
Örményország sokat veszített az összecsapásokra precízen készülő azeriekkel szemben. A harcokban több, mint ötezren meghaltak, több tízezer ember menekült el az örmények lakta és Azerbajdzsán területén fekvő karabahi enklávéból és orosz katonák vonultak be békefenntartóként.
A nominálisan nem Örményországhoz tartozó Karabahnak vissza kellett adnia azokat a területeket, amelyeket még az 1990-es évek háborújában szerzett meg.
Jeraszk és Nahicseván határán – bár itt most nem voltak harcok - is van mit újjáépíteni. Itt ér véget egy, még a szovjet időkben épült vasútvonal, amelyet a tervek szerint felújítanak. Ez pedig beindíthatja a kereskedelmet és új gazdasági lehetőségeket hozhat.
Hogyan profitálhatnak az örmények a régi vasút felélesztésével?
Nikol Pasinján örmény miniszterelnök január 11-én találkozott a háború óta első ízben Ilham Alijev azeri elnökkel.
A két vezető a tűzszünet atyjának számító Vlagyimir Putyin orosz elnök társaságában jelentette be, hogy Örményország egy olyan vasútvonalat kap, ami összeköti fő szövetségesével, Oroszországgal.
A Kommerszant című orosz lap szerint a projekt részeként felújítják és újranyitják a Jeraszk és Jereván közötti vonalat, amely Jeraszk után áthalad Nahicsevánon, majd Örményországon, Azerbajdzsán fő területén és végül Oroszországba ér.
A vonal közvetlen vasúti kapcsolatot kínál Azerbajdzsánnak Nahicsevánon keresztül a szövetséges Törökországgal, Örményországnak pedig egy olyan gazdasági kiugrási lehetőséget, amire az 1991-es függetlenség óta nem volt példa.
A jeraszki helyi lakosok azonban továbbra is emlékeznek a szomszédaikkal történt, gyakran erőszakos vitákra és nem látják túl rózsásnak a jövőt.
„Megdöbbentett, amikor hallottam a hírt” – mondta egy neve elhallgatását kérő helyi illetékes. „Az újságból tudtam meg. Csak azért örülök neki, mert az emberek majd itt is találnak munkát, itt maradnak a faluban és nem mennek Oroszországba dolgozni”.
Az oroszok már itt vannak
Közben az oroszok már megérkeztek Jeraszkba. Egy kisebb katonai egység felhúzta a fehér-kék-piros trikolórt az útkereszteződésben. „A háború utáni első nap itt voltak” – mondja a neve elhallgatását kérő illetékes.
Mint sok más helyi lakosnak, neki is vannak személyes emlékei a földsánc másik oldalán élő azeriekről.
„A saját kezemmel védtem ezt a falut, előttem pedig apám tette ugyanezt” – meséli.
A falu az első karabahi kezdetén az első összecsapások helyszíne volt – az 1994-ben végetért nyílt konfliktust az 1980-as évek végén indult gerillaharcok előzték meg.
1990-ben pedig könnyű fegyverekkel és rakétavetőkkel vívott összecsapások robbantak ki Jeraszkban, miután a szomszédos Nahicsevánban élő azeriek támadást intéztek a település ellen.
A harcoknak a szovjet hadsereg kivezénylése vetett véget.
A jeraszki harcok adtak lökést Vazgen Szarkiszján politikai karrierjének. Szarkiszján először védelmi miniszterként majd miniszterelnökként tevékenykedett és Örményország egyik legnagyobb hatalmú emberének számított, amíg a 90-es években meg nem gyilkolták.
A jeraszki vasútvonalat – ahol az áthaladó vonatokat néha támadások érték – az első karabahi háború után nem sokkal zárták le. A romos és elhanyagolt állomás napjainkban elég szomorú képet mutat, de még mindig üzemel és biztosítja a legtöbb helyi lakos számára a munkalehetőséget. Naponta érkeznek és indulnak vonatok Jerevánba, de a vonal véget ér a hatalmas védősáncnál.
Török-örmény kereskedelem?
Öt kilométerrel távolabb egy mások orosz egység állomásozik Parujr Szevak községben. Jeraszkhoz hasonlóan erről sem lehet sokat mondani azon kívül, hogy határában fekszik egy gyakorlatilag annektált azeri enklávé, Kakri (örményül Tigranasen) és annak az orosz helikopternek a roncsa, amelyet az azeriek november 9-én, órákkal a tűzszünet kezdete előtt lőttek le.
„Saját szememmel láttam a helikopter lelövését. Azeri provokáció volt” - mondta egy helyi illetékes, aki szerint a vasútvonal újra nyitása fenyegetés a falunak.
“Az emberek itt jobbára zöldség és gyümölcstermesztésből élnek. Ha megnyitják a határt, az olcsó török import tönkreteszi a gazdaságunkat” – véli.
Egyelőre azonban az sem bizonyos, hogy újraindul a kereskedelem a vasútvonal megnyitása után.
A novemberi háborúnak véget vető hárompárti egyezmény értelmében “újra kell nyitni a regionális gazdasági és közlekedési kapcsolatokat”.
Törökország három évtizeden át azzal érvelt az örmény határ zárva tartása mellett, hogy az örmények megszállás alatt tartották a Hegyi Karabahot körbevevő hét azeri régiót. Ezeket a mostani tűzszüneti egyezmény értelmében visszaadták Bakunak.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy rövid időn belül török teherkonténereket kezdenének kirakodni Jerevánban.
Barátok, nem ellenségek
Sokak számára a szovjet éra, a “régi szép idők” emlékei még nem szülnek feltétlen bizalmat a jövő iránt.
Szosz Arakelján, 68 éves jeraszki nyugdíjas viszont barátként és nem ellenségként emlékszik vissza azeri szomszédaira. “Miért ne élhetnénk az azerbajdzsániak mellett? A kommunista időkben jól megvoltunk egymással” – mondja a férfi, aki új gazdasági lehetőségeket remél a nahicseváni vasútvonal megnyitásával.
“Persze nehéz itt munkát találni. Én éveken át ingáztam Oroszországba. Ha megnyitják a nahicseváni vonalat, akkor az embereknek lesz munkája és nem hal ki a falu” – teszi hozzá.
De mi a helyzet a határon átnyúló konfliktussal? Arakelján szerint “nem kell személyes ellentétként tekinteni rá” és az nem fogja befolyásolni az örmények és azeriek jövőbeli kapcsolatait.
“Néha ránk lőnek. De tudják, hogy mi visszalövünk az ő falujukra. Ha mindketten, örökre leállítjuk a lövöldözést, akkor barátok is lehetünk, nem?”
Neil Hauer írása
Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!
