A kilencvenes évek végén az albánokat védő és a szerbek vezette jugoszláv csapatokat Koszovóból kivonulásra kényszerítő bombázások egykori parancsnoka arra figyelmeztetett, hogy folyamatosan akadályokba ütközik a stabilitás a Balkánon, ahol Oroszország veszélyes ambíciókat táplál.
Wesley Clark nyugalmazott amerikai hadseregtábornok azt mondta a Szabad Európa koszovói szerkesztőségének, hogy Szerbia és egykori tartománya, Koszovó szándékai továbbra is keresztezik egymást. „Szerbia az a mágnes, amely bevonzza az orosz birodalmi ambíciókat Európába.”
Szerbia továbbra is elutasítja Koszovó 2008-ban kikiáltott függetlenségét. A nyugati közvetítéssel Belgrád és Pristina viszonyának rendezése érdekében több mint egy évtizede folyó tárgyalások többnyire a koszovói szerb etnikai kisebbség elismerése és képviselete miatt akadtak el.
„Szerbia nem akar békét, Koszovó pedig nem akarja feladni a függetlenségét” – mondta Clark a Koszovó szabadságharcát kísérő, 79 napos NATO-bombázás befejezésének 25. évfordulóján adott interjúban.
Belgrád az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjával, Oroszországgal együttműködve és Kína támogatása mellett ellenzi a részlegesen elismert Koszovó tagságát a nemzetközi szervezetekben.
Aleksandar Vučić szerb elnök szorosabbra fűzte a kereskedelmi, energiaügyi és diplomáciai kapcsolatokat Oroszországgal, és elkerülte a csatlakozást a Moszkva elleni szankciókhoz, amióta Vlagyimir Putyin elnök két évvel ezelőtt teljes körű inváziót indított Ukrajna ellen, amivel maga ellen hangolta az EU-tagjelölt ország nyugati partnereit.
Belgrád kapcsolatai Pristinával közben még jobban elmérgesedtek a határokon átnyúló erőszak, a bojkottált választások és a sztrájkok, valamint az Észak-Koszovó szerbek lakta területein bevezetett valuta- és egyéb szigorítások miatt.
Oroszország segíti az ellenállás szítását a háború utáni határokkal és intézményekkel szemben a volt Jugoszláviában, egyebek mellett a keresztény ortodoxiára, illetve a történelmi és nyelvi kapcsolatokra hivatkozva mindenekelőtt Bosznia-Hercegovinában, Koszovóban, Montenegróban és Észak-Macedóniában.
Clark arra figyelmeztetett, hogy addig nem lehet stabilitás Koszovó és Szerbia viszonyában, amíg „Moszkva vissza nem vonja birodalmi törekvéseit a térségből”.
„Addig nem lesz önöknél stabilitás és nem lesz esély arra, hogy az emberek megbékéljenek egymással, és túllépjenek a múlton” – tette hozzá.
Azt mondta, hogy Szerbia „fertőzést terjeszt a régióban, Észak-Macedóniában, Montenegróban és másutt”, és további erőszak veszélyére figyelmeztetett a térségben.
„A kiutat Oroszország ukrajnai veresége jelentheti, ami új szintre csökkentené Szerbia orosz támogatását úgy, hogy Szerbia megértse: jövője a Nyugathoz köti. Ha a szerbek ezt megértik, akkor nem lesz gond Koszovóval” – tette hozzá.
Clark a NATO szövetséges európai erőinek volt a parancsnoka a főleg szerb célpontokat, köztük Belgrádot célba vevő légi hadműveletek idején. A bombázások 1999. június 10-én értek véget, miután aláírták az akkori jugoszláv erőket Koszovóból kivonó kumanovói megállapodást, és nemzetközi békefenntartó erőt hoztak létre az etnikai tisztogatással kapcsolatos vádak közepette.
Koszovót nyugati partnerei bírálják Albin Kurti miniszterelnök egyre agresszívebb politikája miatt, beleértve a dinárral végzett tranzakciók tilalmát – amelyet annak ellenére rendelt el, hogy a szerb valutát széles körben használják a többnyire szerbek lakta területeken –, illetve a földek kisajátítását.
Pristina a 2013-as, úgynevezett brüsszeli megállapodásban tett ígérete ellenére megtagadta a szerb többségű önkormányzatok társulásának jogi megalapozását is.
Clark azt mondta, hogy „az országoknak azt kell tenniük, ami a saját érdekükben áll”, és úgy tűnik, megkérdőjelezi egy ilyen társulás alapvető szükségességét.
„Úgy gondolom, hogy a koszovói lakosság jövője szempontjából rendkívül káros még jobban megnyitni az utat Szerbia számára a területenkívüliség felé annál, ahogy most az Ibar folyótól északra létezik” – mondta Clark, arra hivatkozva, hogy a szerbek a múltban „gyújtópontként használták a lázadáshoz, az elnyomáshoz vagy az agresszióhoz” az ortodoxiát.
„Azt gondolom, hogy a térségben mindenki jobban jár, ha nem szorgalmazzuk ezt az egyesülést, inkább abban bízunk és azon dolgozunk, hogy a két kormány normalizálja a diplomáciai kapcsolatokat – tette hozzá Clark. – Mindig van keveredés az etnikai csoportok között, de a békéhez vezető legjobb út a nemzeti határok tiszteletben tartása.”
