Oroszország az elkövetkező években minden korábbinál több szenet akar bányászni és exportálni. Ez rossz hatással van a környezetre és az Északi-sarkvidékre, ahol a klímaváltozás okozta olvadás megkönnyíti a kitermelést. Viszont jó hír a bányászoknak, akik jól fizető állásra számíthatnak – hacsak a laza biztonsági előírások miatt nem lesznek baleset elszenvedői. Egy november 25-i katasztrófa például 51 ember halálát okozta egy szibériai bányában.
A metán csendben halmozódott fel, először az akna mennyezetében, majd lefelé terjeszkedett, valószínűleg észrevétlenül, amíg egy véletlen szikra be nem gyújtotta és fel nem robbant. Több tucat ember – bányászok és mentők – haltak meg.
Nem, ez nem az a tragédia volt, amely november végén az oroszországi Kuzbassz híres szénmedencéjében lévő Lisztvjazsaja bányában történt.
Ez egy másik katasztrófa volt, amely tizenegy évvel ezelőtt esett meg a délkeletre fekvő Raszpadszkaja bányában, szintén a Kuzbasszban.
A két legtöbb halottat (most legkevesebb 51-et, akkor pedig 91-et) követelő oroszországi bányaszerencsétlenség között eltelt tizenegy év alatt jelentősen nőtt a szénbányászat az országban.
És még tovább fog nőni. Az orosz kormány az éves kitermelés növelését szorgalmazta, hogy 2035-re elérje a 485 millió tonnát. A Covid-pandémia előtti utolsó évben, 2019-ben 441 millió tonnát hoztak a felszínre, de a járvány alaposan lefékezte a világgazdaság legtöbb ágazatát.
A kormány optimista számításai szerint a következő időszakban a kitermelés akár a 668 millió tonnát is elérheti.
Egyre több új üzem van tervben az ország olvadó sarkvidéki régióiban, ami egyrészt több ipari tevékenységet jelent a sérülékeny környezetben, másrészt több elégethető szenet hoz a felszínre, ami extra üvegházhatásúgáz-emisszióhoz vezet, tovább növelve a globális felmelegedést.
„A biztonsági problémák a termelési költségek csökkenésének közvetlen következményei: az történik, hogy a nagyobb és még nagyobb profit érdekében figyelmen kívül hagyják az ipari normákat, biztonsági előírásokat. A bányabalesetek e normák megsértéséből következnek” – mondta Vaszilij Jablokov, a Greenpeace Oroszország éghajlat- és energiaprogramjának igazgatója.
„Ugyanakkor nem kétséges, hogy ez a gazdaság leghasznosabb, legjövedelmezőbb része a Kuzbasszban, így a szén semmiféle alternatívája nem is kerül szóba” – mondta a Szabad Európának.
A szénbányászat nem Oroszország legjövedelmezőbb ágazata, de átlagosan magasabb havi bért biztosít a legtöbb más iparághoz képest. Ez kétszeresen igaz az olyan nehéz helyzetben lévő helyeken, mint Jakutföld vagy Krasznojarszk.
A viszonylag elszegényedett régiókban, mint például a kemerovói Kuzbasszban, a bányászok átlagos fizetése havi nyolcvanezer rubel (körülbelül 1070 dollár) – ez magasabb, mint a régió átlagbére.
A rendelkezésre álló legfrissebb adatok szerint 2018-ban a Kuzbassz a teljes orosz széntermelés 58 százalékát adta. 2017-ben az összes szénkivitel 73 százaléka származott a régióból.
Megugrott a kitermelés, és úgy is marad
Az elmúlt tíz évben a széntermelés az állami statisztikák szerint akár harminc százalékkal is nőhetett. Jelenleg 179 föld alatti és külszíni szénbánya üzemel valamilyen formában. A föld alatti bányák közel felét az elmúlt két évtizedben nyitották meg. A legnagyobb széntermelők mind magántulajdonban vannak.
Ebben a két évtizedes időszakban az ország legsúlyosabb bányakatasztrófája egy másik kuzbászi bányában történt: 2007-ben 108 bányász halt meg az Uljanovszkaja bányában történt metánrobbanásban.
Az orosz szénbányászokat képviselő szakszervezetek üdvözlik a kitermelés fokozását, de nem bíznak abban, hogy ezzel együtt a biztonsági előírások is javulni fognak.
A Lisztvjazsaja-katasztrófa „ismét megmutatta, hogy az államnak nem sikerült olyan hatékony jogi és adminisztratív intézkedéseket hoznia, amelyek garantálnák a föld alatt dolgozó emberek biztonságát” – áll a Bányászok Független Szakszervezete november 29-i nyilatkozatában.
A szakszervezet elnöke, Alekszandr Szergejev nem válaszolt a Szabad Európa által küldött, kommentárt kérő e-mailekre. A Moszkovszkij Komszomolec című bulvárlapnak adott nyilatkozatában azonban egy nappal a november 25-i robbanás után a bánya vezetőségét szidta.
„Ez gondatlanság – idézték a szavait. – Ez olyan emberek rendszerszintű problémája, akik bármire hajlandók a profitért.”
A bűnüldöző szervek őrizetbe vették a magáncég, az SDS-Coal tulajdonában lévő bánya igazgatóját és öt másik vezetőt.
A nyomozók állítólag azt is vizsgálják, hogy a helyi biztonsági felügyelő szervek ellenőrei hanyagok voltak-e, és nem tartatták be rendesen a bányabiztonsági előírásokat.
„Oroszországban az emberi élet és az egészség értéke minimális – mondta Anton Lementujev helyi környezetvédelmi aktivista a Szibériai Valóságnak, a Szabad Európa orosz szolgálata regionális hírportáljának. – A Kuzbasszban ez az érték a nulla felé tendál” – tette hozzá.
Vissza a kőkorszakba?
A kormány névlegesen támogatta a gazdaság és az ipar szénről való átállását – ezt sürgeti az IPCC, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete is mint haladéktalan lépés annak elkerülésére, hogy tovább melegedjen a bolygó.
Az ENSZ múlt havi, glasgow-i COP26-konferenciáját megelőzően az orosz kormány jóváhagyta a hosszú távú éghajlatváltozási stratégiát, amely 2060-ra szén-dioxid-semlegességet céloz meg. Oroszország a világ negyedik legnagyobb üvegházhatásúgáz-kibocsátója Kína, az Egyesült Államok és India után.
„Természetesen országunk aktív és meghatározó szerepet vállal az éghajlat megőrzésére irányuló nemzetközi erőfeszítésekben” – mondta Vlagyimir Putyin elnök az ENSZ-konferencián elhangzott videobeszédében.
Eközben továbbra is prioritást élvez a széntermelés és a szén exportjához szükséges új vasutak építése Kelet-Szibériában.
Oroszország, amely a nemzetközi szénkereskedelem 16 százalékát adja, nem az egyetlen olyan ország, amelynek gazdasági és politikai érdekei a széniparához kötődnek. A Szovjetunió utolsó éveiben a kuzbászi bányászok jelentős politikai erővé váltak, sztrájkokat szerveztek és nyíltan szembeszálltak a Mihail Gorbacsov vezette szovjet kormánnyal.
Kína vitathatatlanul vezető szerepet tölt be mind a széntermelésben, mind a szénfogyasztásban, ami fontos mind az energiatermelése, mind acél- és fémipara számára.
Az Egyesült Államok, amely folyamatosan csökkenti a széntüzelésű erőművek számát, és a földgáz felé mozdult el, továbbra is növeli szénkivitelét, amelynek nagy része Kínába irányul.
A párizsi székhelyű Nemzetközi Energiaügynökség szerint Oroszország a világ harmadik legnagyobb szénexportőre Indonézia és Ausztrália mögött.
Oroszország 110 millió tonnás exportjából mintegy 48 millió tonna kerül európai országokba – ez a szám idén valószínűleg emelkedni fog, mivel a közműszolgáltatók igyekeznek a növekvő földgázárak miatt az olcsóbb szénre váltani.
A RIA Novosztyi állami hírügynökségnek adott októberi interjújában Szergej Mocsalnyikov, az orosz energiaügyi minisztérium munkatársa azt sugallta, hogy Európa erőfeszítései a megújuló energiaforrások – a szél-, a nap- és a vízenergia – használatára még kiforratlanok, és hogy a fogyasztók még évekig orosz szenet fognak vásárolni.
„Ha időszakosan a kőkorszakba akarunk zuhanni áram- és hőkimaradásokkal, akkor igen, kizárólag a megújuló forrásokra kell összpontosítanunk – mondta Mocsalnyikov. – Ha viszont előre akarunk lépni, akkor teljesen kiegyensúlyozott megközelítésre van szükségünk, amely az időjárási anomáliáktól és kataklizmáktól függetlenül biztosítja a fogyasztók számára az energiát.”
Az energiapolitika kérdései mellett ott vannak a kitermelést kísérő környezeti kockázatok is, amelyek a helyi lakosokat sújtják.
„A nyugati vásárlók felelősek ezért? Talán, de csak a tizedik helyen állnak” – mondta Lementujev környezetvédelmi aktivista.
„A fő felelősség azoké, akik a Kuzbasszban olyan körülményeket teremtettek, amelyek között a bányászok meghalnak a bányában, a bányák környékén élők pedig megfulladnak a szénportól, és különböző betegségek viszik el őket.”
