Egy Instagram-poszthoz fűzött komment vezetett ahhoz, hogy Muszlim egy csecsenföldi börtön poklába került, ahol elmondása szerint őt és más rabokat is vertek és kínoztak. Öt évvel a megpróbáltatásai után meséli el, min ment keresztül, és miért.
Az akkor 25 éves Muszlim, aki a családja és barátai védelme érdekében kérte, hogy álnéven említsük, egy 2017 elején közzétett poszthoz fűzött kommentárt, amely egyik ismerőséről szólt. Muszlim elmondása szerint egy barátját letartóztatták Csecsenföldön, azzal vádolva, hogy terrorista és szélsőséges.
Muszlim úgy érezte, hogy muszáj megszólalnia. Nem tudta, mi lesz a következménye.
„Az én életem nem különbözött sok más orosz állampolgár életétől, amíg meg nem írtam egy kommentet, amely örökre megváltoztatott engem és a jövőmet” – nyilatkozta a Szabad Európa Kaukázusi Valóságok című műsorának adott interjúban.
Muszlim megpróbáltatásai csak egy újabb példáját jelentik annak a számtalan erőszakról, kínzásról és bántalmazásról szóló történetnek, amelyeket a Kreml által támogatott erőskezű vezető, Ramzan Kadirov által irányított Csecsenföldről hallani. Kadirov 2007 óta – azaz néhány évvel Putyin elnök beiktatása után kezdőden – áll a dél-oroszországi régió élén.
Kadirov saját személyes hűbérbirtokává változtatta a korábban háború sújtotta észak-kaukázusi régiót, amelyet a Kreml költségvetési forrásaiból és a helyi olaj- és gázkészletekből származó bevételekből finanszírozott. Saját magánhadsereget épített ki, egy félkatonai csoportot, amelyet informálisan Kadirovci néven ismernek. Felügyel egy olyan, az atrocitások elkövetőivel szembeni felelősségre vonást elkerülő rendszert, amely kínzásokra, bírósági eljárás nélküli gyilkosságokra, erőszakos eltűnésekre és kollektív büntetésekre támaszkodik.
Kadirov uralkodása alatt ellenzéki aktivisták vagy a csecsenföldi háborúk Európába menekült veteránjai is gyilkosság áldozatává váltak.
A most harmincéves Muszlim menedékjogot kért egy európai országban, amelyet nem kívánt megnevezni.
A Szabad Európa átvizsgált több bírósági dokumentumot, amelyek alátámasztják Muszlim bebörtönzésének főbb részleteit, valamint megnéztük a közösségimédia-oldalait is. A Szabad Európának sikerült megerősítettni számos részletet más, vele együtt bebörtönzött, majd később szabadon engedett személy, köztük Ojub Titijev emberi jogi aktivista által.
„Válasszon, milyen vádat akar maga ellen!”
Muszlim szavai szerint 2017-ben feleségével és gyermekeivel egy Csecsenföldön kívüli dél-oroszországi városban élt és egy állami hivatalban dolgozott. Kérte, hogy a város és a hivatal nevét ne hozzuk nyilvánosságra.
Amikor egy helyi híroldalon kiszúrta a barátjáról szóló Instagram-posztot, úgy érezte, muszáj kommentálnia.
„Nem volt a rokonom, de elég jól ismertem, és ismertem a nézeteit; nem voltak radikálisak – nyilatkozta a január 16. és 20. között készült telefonos interjúk során. – Hagytam egy kommentet a hír alatt az Instagramon, hogy ismerem ezt az embert, és egyáltalán nem terrorista.”
Körülbelül egy hónappal később tudta meg, hogy lelőtték a barátját, amikor rendőrségi őrizetben volt. Meghatottan írt erről a saját közösségi oldalain, beleértve az orosz közösségimédia-óriást, a VKontaktyét. Néhány nappal később fenyegető telefonhívásokat kapott olyan emberektől, akik szerinte csecsen akcentussal beszéltek.
Nem sokkal később a lakásán tartózkodott, amikor a rendőrség házkutatást tartott nála, azzal vádolva, hogy kenőpénzt kért. Őrizetbe vették, majd választhatott, hogy milyen vádakkal akar szembenézni, beleértve a nemi erőszak kísérletét is. Ő a megvesztegetést választotta.
Elmondása szerint felfüggesztett büntetést kapott, két évre eltiltották bizonyos pozíciók betöltésétől, súlyos pénzbírsággal sújtották, majd szabadon engedték.
A sátán lett a veszte
Néhány hónappal később újabb telefonhívást kapott: meghívták egy találkozóra egy nyilvános helyszínen. Több férfi várta, akik azt mondták neki, hogy Kadirov egyik rokona küldte őket.
„Megkérdezték tőlem, miért nem törődőm inkább a saját dolgommal, és miért írok kommenteket olyan dolgokról, amelyek nem tartoznak rám” – mondta.
Megfenyegették, hogy felmennek a lakásába, kikérdezik a feleségét és a gyerekeit is, hacsak nem egyezik bele, hogy bemegy a helyi rendőrőrsre. Elmondása szerint több napig tartották ott, és ezt a következő héten megismételték.
2017. augusztus 1-jén este hazafelé sétált, amikor észrevett egy autót, amelynek rendszámtábláján Kadirov kereszt-, közép- és vezetéknevének kezdőbetűi szerepeltek. Amikor csöngetett, hogy belépjen az épületbe, több férfi megragadta, megverte, majd egy autóba ültették, és egytöbbórás út után a csecsen főváros, Groznij egyik rendőrőrsére szállították.
Elmondása szerint egy éjszakán át fogva tartották, majd egy irodába vitték, ahol kihallgatták. Főleg oroszul beszélt, amíg az egyik férfi azt nem mondta neki, hogy „sájtán”, azaz ahogy az oroszul beszélő muszlimok hívják: sátán.
Erre ő csecsen nyelven nemmel válaszolt, ami meglepte a férfiakat. Ezt rögtön meg is bánta.
A rendőrség épületének egyik alagsorába vitték, ahol több különálló börtöncella volt, amelyek dugig voltak emberekkel. Akár harminc-ötven ember is volt összezsúfolva egy helyen. „Csupasz betonpadló és -falak; se vécé, se takaró – semmi” – írta le, mit látott.
„Annyira megvertek, hogy nem tudtam felállni. A csupasz padlón aludtunk, tulajdonképpen egymás hegyén-hátán. De mégis minden reggel megvertek minket.”
„A Kadirovcik minden reggel lejöttek, de reggeli helyett egy kis áramütéses kínzást kaptunk. Ráz. Ráz. Ráz. Drótokat erősítettek a testem minden részéhez, felcsavarták a gombot, és felszólítottak: Mondd el! – mesélte. – De azt nem mondták el, mit is kellene elmondanom.”
„Néha vizet adtak, hogy jobban érezzük az áramütéseket, vagy arra kényszerítettek, hogy becsukjuk a szánkat, hogy az áram ne oszoljon el, vagy csak vizet öntöttek a fejünkre” – emlékezett vissza.
Ehhez kapcsolódóan: Csecsen szeparatista harcosok védik Ukrajnát a „közös ellenség” Oroszországgal szemben
Az emberek történeteket találtak ki, hogy leálljon a kínzás
Muszlim szerint más foglyok néha egyszerűen történeteket találtak ki, hogy végre békén hagyják őket. A Kadirovcik, függetlenül a koruktól vagy nemüktől, kínozták őket.
„Egy cseppnyi együttérzés nélkül verték az időseket, ellentétben a csecsen hagyományokkal – mesélte. – Leggyakrabban túszként tartották fogva őket, hogy fiaikat arra kényszerítsék, hogy adják meg magukat a hatóságoknak. Egyszer az éjszaka közepén egy nyolcvanéves asszonyt hálóingben hoztak be. Beteg volt, és rémült. Azért tartották fogva, hogy előcsalogassák a fiát. Nem verték meg, de durván bántak vele: lökdösték és dobálták.”
Egy alkalommal egy fiút és két lányt – akik 15 év körülieknek tűntek – dobtak a pincébe.
„A lányok hidzsábot viseltek, a ruhájukat letépték róluk, és alsóneműre vetkőztették őket, a fiút pedig teljesen meztelenre vetkőztették – emlékezett vissza Muszlim. – Miután odahozták őket hozzánk, valamilyen oknál fogva felkapcsolták a villanyt a cellában. Azt hiszem, szándékosan. A lányok sokat sírtak – féltek és szégyellték magukat.”
„Felöltöztettük őket, amennyire tudtuk, odaadtuk nekik, amink volt, mivel volt néhány tartalék ruhánk – mondta. – Még aznap este, a reggeli ima előtt a fiút egy szomszédos cellába vitték, ahol áramütésekkel kínozták. Olyan hangosan kiabált, hogy nem hallottuk egymást.”
Amikor őt és a többi foglyot verték, elmondása szerint létezett egy rituálé.
„Álltál, általában a falnak támaszkodva, széttárt karral és lábbal, majd egy csapat biztonsági őr berontott, és azzal vertek, amijük csak volt: kézzel, csizmával, gumibottal – nyilatkozta. – A legfájdalmasabbak a vesét és a májat érő ütések voltak. Olyan intenzív, hogy még lélegezni sem tudsz.”
Egyszer, mesélte Muszlim, annyira megverték, hogy hányni kezdett, és nem tudott felállni. De egy külső ellenőrökből álló csoport nyilvánvalóan közbelépett, mivel ugyanabban a létesítményben két másik fogoly nem sokkal korábban meghalt a kínzások következtében, így egy közeli kórházba vitték, ahol ellátták, majd kiengedték.
A rab, akit nem mertek bántani az őrök
Felidézte, hogy fogva tartása alatt egy másik cellablokkban tartózkodott egy ismert emberi jogi aktivista, Ojub Titijev, akire szerinte a többi fogoly felnézett, és ami még fontosabb, hogy a biztonsági őrök nem verték és nem kínozták.
„Ojub még a rácsok mögött is sokunknak adott tanácsot, és segített – mondta Muszlim. – Ő volt a remény (…) egy legenda az előzetes letartóztatási központban. Sokan szerették volna legalább a hangját hallani.”
Titijev, aki 2019-ben szabadult ugyanebből a börtönből, megerősítette Muszlim beszámolójának számos részletét. További kommentárokat azonban nem volt hajlandó hozzáfűzni.
Elmondása szerint börtönőrei többször is igyekeztek vallomás aláírására kényszeríteni; egykori kollégáit is felkeresték, hogy megpróbáljanak terhelő bizonyítékokat gyűjteni. A családja innen tudta meg, hogy bebörtönözték.
Egy nap az egyik börtönőr adott neki egy fehér pólót, hogy vegye fel, majd közölte vele, hogy mossa meg az arcát, üljön egyenesen, és legyen „vidám és jókedvű”, majd videóhívást kezdeményeztek az édesanyjával.
Figyelmeztettek: „Ha valami rosszat mondasz, téged és az anyádat egy szobában fogunk elpusztítani.” A börtönőrök egymillió rubelt kértek az édesanyjától, hogy kiengedjék – mondta Muszlim. Ő és rokonai ennek csak a negyedét tudták összegyűjteni. Másnap kénytelen volt felhívni az apját, hogy megpróbálja rávenni, jöjjön be a rendőrőrsre.
„Szándékosan voltam vele durva, hogy ne jöjjön el – mondta. – Az apám leordított, azt mondta, hogy már nem vagyok a fia, és letette a telefont.”
A Szabad Európa nem tudta elérni Muszlim szüleit, akik még mindig Csecsenföldön tartózkodnak.
Ehhez kapcsolódóan: Belekavart a politika Oroszország Ukrajna elleni háborújába
Jobb körülmények és kényszerválás
Mintegy hat héttel bebörtönzését követően egy jobb fogva tartási körülményekről ismert intézménybe szállították, ahol ágy és fehér falak várták. Kapott teát és vizet, használhatott egy viszonylag normális vécét, és meg tudott mosakodni.
Két börtönőr ismét meglátogatta, akik követelték, hogy írjon alá egy vallomást, különben úgy megverik, hogy fel akarja majd akasztani magát.
Muszlim szavai szerint 2018 januárjában óvadék ellenében szabadlábra helyezték.
Elmondása szerint a hatóságok arra kényszerítették a feleségét, hogy váljon el tőle, ami általános gyakorlat Csecsenföldön, és megtiltották neki, hogy kommunikáljon a gyermekeivel. Elmesélte, hogy volt egy rövid találkozása az egyik fiával, aki, mint mondta, meg volt lepve, amikor meglátta őt: „Apa, ki vagy te, bandita?”
Muszlim 2022 végén hagyta el Oroszországot. Azt nyilatkozta, most, hogy távozhatott, azért szólal fel, hogy felhívja a figyelmet a csecsenföldi börtönviszonyokra.
„Néha most is szeretnék visszatérni a börtönbe. Persze nem a kínzások miatt, hanem azért, mert egyfajta egység volt köztünk, hétköznapi emberek között, amivel sehol máshol nem találkoztam.”
Azt is elmondta, hogy utólag visszatekintve nem bánta meg az eredeti Instagram-komment megírását.
„Valószínűleg újra megtenném, és visszatérnék abba az előzetes letartóztatási központba – mondta. – Még ha meg is ölnének, nem akarnék félni és hallgatni. Úgy akarnék élni, hogy később, ha valaha is emlékeznek rám a halálom után, az emberek azt mondanák: Olyan jó ember volt, az igazságért küzdött.”
