A világjárvány megrendítette, a februári katonai hatalomátvétel pedig le is döntötte a lábáról Mianmar legfontosabb iparágát. A kínai befektetőket elűzi a Peking-ellenes hangulat, a nagy nyugati divatmárkák pedig máshová teszik át a gyártást.
Alig két évvel a nyitás után még meglévő 800 dolgozójának elbocsátására és ruhagyárának bezárására készül a mianmari Li Dongliang.
Az üzletet már a COVID-19 járvány is megviselte, de a február 1-i puccs nyomában járó tömeges tiltakozások és az emberéleteket követelő megtorlások közepette a gyárat Kína-ellenes tüntetők gyújtották fel, és a rendelések is elmaradtak.
Li Dongliang története annak a veszélyes helyzetnek a jelképe, mellyel a mianmari gazdaság szempontjából létfontosságú szektornak most szembe kell néznie. A ruhaipar adja az ország exportjának harmadát, és 700 ezer, alacsony jövedelmű munkavállalót foglalkoztat.
Menekülnek a kínai befektetők
„Nem marad más választásunk, be kell zárnunk Mianmarban, ha a következő hónapokban nem jönnek új megrendelések” – mondta Li. Hozzáteszi, hogy a gyár most körülbelül 20%-os kapacitással működik, és csak a puccs előtt leadott megrendeléseknek köszönheti az eddigi túlélést. Pedig már elküldött 400 alkalmazottat.
Li azt mondja, másokhoz hasonlóan ő is fontolgatja, hogy másik olcsó ruhaipari központba költözik, például Kínába, Kambodzsába vagy Vietnamba, miután a nagy divatmárkák, így a H&M vagy a Primark a puccs miatt nem üzletelnek Mianmarral.
A kínai állampolgárok, mint Li, Mianmar 600 ruhagyárának csaknem a harmadát működtetik az ottani ruhagyártók szövetségének adatai szerint. Így messze ők jelentik az ágazatban a legnagyobb befektetői csoportot.
Legalább két másik, kínai pénzből működő és összesen 3 ezer embernek munkát adó mianmari ruhagyár már eldöntötte, hogy bezár – mondja Khin May Htway, a kínai befektetőknek Mianmarban tanácsokat adó MyanWei Consulting Group egyik vezetője. A két cég az ügyfele volt, de személyiségi jogokra hivatkozva nem nevesíti őket.
Sikertörténet volt pedig
A ruhaipar külföldi befektetései felfutottak az elmúlt évtizedben Mianmarban. A gazdasági reformok, a nyugati szankciók megszüntetése, az új kereskedelmi megállapodások mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy az ágazat a gyorsan felfutó gyártási központok jelképévé váljon.
A mianmari ruhaexport a 2011-es nem egészen 1 milliárd dollárról, az egész mianmari kivitel 10%-áról több mint 6,5 milliárd dollárra, a kivitel harmadára nőtt 2019-re – derül ki az U. N. Comtrade adataiból.
Az ágazatot azonban megrengette a világjárvány, amely recesszióba sodorta a világot és visszavetette a keresletet. Mianmarban és Ázsia más országaiban több tízezer ruhaipari munkahely szűnt meg.
Aztán jött a puccs
Az ezt követő hetekben sok ruhaipari dolgozó csatlakozott a tiltakozáshoz, míg mások azért nem tudtak dolgozni, mert az utcák csatatérré váltak. A felfordulás a bankrendszer működését is megakasztotta, és megnehezítette az áruk be- és kiszállítását az országba, mondják a gyártulajdonosok.
A puccs növekvő nemzetközi elítélésével egy időben európai és amerikai divatmárkák a múlt hónapban nyilatkozatot adtak ki arról, hogy megvédik a munkahelyeket és tiszteletben tartják a mianmari kötelezettségvállalásaikat.
Ugyanakkor sokan közülük mára leálltak a megrendelésekkel, köztük a világ második legnagyobb divatkereskedője, a svéd H&M, a brit Next és Primark, valamint az olasz Benetton is.
Továbbállnak a nagy divatcégek is
A Next azt mondja, hogy elosztja korábbi mianmari megrendeléseit Banglades, Kambodzsa és Kína között, míg a Benetton elsősorban Kínába költözteti a gyártást. A H&M és a Primark még nem közölte, hogyan osztja újra a megrendeléseket.
A vietnami ruhagyár-tulajdonos, Ravi Chunilal a Reuters hírügynökségnek azt mondta, egyre több üzletet csíp meg a Mianmartól elbúcsúzó európai vásárlóktól.
„Nem akarják elhagyni Mianmart... de rákényszerülnek” – mondta Peter McAllister az Etikai Kereskedelmi Kezdeményezés nevű munkajogi szervezettől, amelyben európai ruházati márkák is képviseltetik magukat.
McAllister szerint a mianmari ruhaipari ágazatnak nagyon nehéz lenne talpra állnia, ha a kínai befektetők távoznának.
A puccs óta nőtt a Kína-ellenes hangulat, a hatalomátvétel ellenzői felhívták a figyelmet arra, hogy Peking néma maradt, miközben a Nyugat elítélte a katonai hatalomátvételt. Számos, kínai befektetők kezében lévő gyárat gyújtottak fel ismeretlen támadók a múlt hónapban tiltakozásul.
A kizsákmányolás is jobb az extrém szegénységnél?
Jogvédő csoportok többször is aggodalmuknak adtak hangot a mianmari ruházati szektorban folyó kizsákmányolás miatt. A főként női munkavállalók napi 4800 kyatot, 3 dollár 40 centet keresnek. Ez a legalacsonyabb fizetés a térségben. De sokaknak mégis menekülést biztosított a szegénység elől. A munkavállalók mezőgazdasági vidékekről érkeztek a gyárakba, és pénzt tudtak hazaküldeni a családjuknak.
Khin Maung Aye, a 3500 embert foglalkoztató Lat War ruhagyár ügyvezető igazgatója szerint az ágazat összeomlik, ha a hadsereg nem adja át a hatalmat egy demokratikusan megválasztott kormánynak.
Ez „iszonyú szegénységhez” vezetne szerinte. Ő maga is a puccs előtt leadott megrendeléseknek köszönheti, hogy a felszínen maradt, de attól tart, hogy a következő szezon megrendelései, amelyek általában ilyenkor futnak be, elmaradnak.
Thin Thin 21 éves ruhaipari dolgozó azt mondja, hogy öttagú családja abból a havi 86 000 kyatból, 59 dollárból él, amit a gyár biztosít neki, mióta a puccs miatt leállt a termelés.
„Annyira feszült vagyok... Már nincs mit zálogba adnunk. Uzsorásoktól kell pénzt kérnünk havi 20 százalék kamatra.”
Mégsem fogadják el a katonai rendszert
Az Egyesült Államok, amely célzott szankciókat vezetett be a mianmari hadsereg ellen, a múlt hónap végén felfüggesztette a kereskedelmi tárgyalásokat az országgal. Közölte, hogy felülvizsgálja Mianmar esetében azt az általános preferenciarendszert, amely csökkentett vámokat és más kereskedelmi előnyöket biztosít a fejlődő országoknak.
Ez „jövőbeni zavarokat vetíthet előre” a mianmari ruhaipari ágazatban – mondta Steve Lamar, a több mint ezer divatmárkát képviselő Amerikai Ruházati és Cipőszövetség elnöke.
Ám néhány ruhaipari szakszervezet arra szólította fel a nemzetközi közösséget, hogy szigorúbb szankciókkal próbáljon nyomást gyakorolni a hadseregre, még akkor is, ha ez további károkat okozhat az iparágnak.
„Elfogadom, hogy máshova érkeznek a megrendelések” – mondta Myo Myo Aye, a mianmari Szolidaritás Szakszervezet alapítója. „A munkavállalóknak nehézségekkel kell szembenézniük, nem lesz állásuk. Másrészt viszont egyszerűen nem fogadjuk el a katonai rendszert.”
