Az Európai Bíróság kimondta, hogy helyesen számolták az Európai Parlamentben a szavazatokat, amikor a Magyarországot bíráló jelentést elfogadták. Ennek a dokumentumnak az alapján indult meg a 7-es cikkely szerinti eljárás, a kérdés tehát az volt, hogy megfelelő jogalappal zajlik-e az a folyamat, amelyben a magyar demokrácia megítélése és működése a kérdés. Varga Judit igazságügyi miniszter a Facebook-falán fakadt ki a döntés ellen.
Több mint két és fél év elteltével hirdetett ítéletet az Európai Bizottság a Sargentini-jelentés elfogadása ügyében. A magyar kormány támadta meg az Európai Parlament állásfoglalását, mert úgy vélte, hogy rosszul számolták a szavazatokat; a magyar számítások szerint nem volt meg a szükséges kétharmados többség. Az Európai Bíróság ítélete nem meglepő, hiszen néhány hónappal ezelőtt a főtanácsnoki indítvány is hasonló következtetésre jutott.
A végső szó
Az ítélet jelentős része annak fejtegetését tartalmazza, hogy mi számít tartózkodásnak. Az Európai Bíróság megállapította, hogy nem határozzák meg a leadott szavazatok fogalmát az uniós alapszerződésekben. Ezért ennek értelmezésekor a köznyelvben elfogadott szokásos jelentést kell alapul venni. „Márpedig ez a fogalom a szokásos jelentésében csak az adott javaslatra vonatkozó pozitív vagy negatív szavazat kinyilvánítását foglalja magában, míg a tartózkodás, amelyet úgy kell érteni, mint az állásfoglalás megtagadását, nem tekinthető leadott szavazatnak. Következésképpen az EUMSZ 354. cikk negyedik bekezdésében foglalt szabályt, amely a leadott szavazatok többségével történő szavazást ír elő, úgy kell értelmezni, hogy az kizárja a tartózkodások figyelembevételét” – áll az ítéletben.
Ezért elutasították Magyarország keresetét, és hatályában fenntartották a megtámadott állásfoglalást.
Korábban ebben az ügyben a főtanácsnoki véleményben olvashattuk azt az érvelést is, amely szerint a parlament eljárási szabályzatának szavazásra vonatkozó részei a szavazás időpontjában úgy rendelkeznek, hogy „a szavazásra bocsátott szöveg elfogadásának, illetve elutasításának megállapításához csak a mellette és az ellene leadott szavazatokat veszik figyelembe, kivéve azokat az eseteket, amelyek tekintetében a szerződések különleges többséget írnak elő”, és ily módon egyértelműen kizárta a tartózkodásokat. Utóbbi eseteket könnyű beazonosítani, mert még egyetlen ilyen kivételről sem rendelkezett az uniós alapokmány – derült ki Michal Bobek főtanácsnok állásfoglalásából.
A bíróságnak segítségére volt a körülmények értelmezésében az a tény is, hogy az Európai Parlament jogi szolgálata – kifejezetten erre a szavazásra vonatkoztatva – másfél nappal a voksolás előtt tájékoztatta a képviselőket arról, hogy melyik szavazatot hogyan kell értékelni. Tehát a képviselők tisztában voltak – tisztában kellett lenniük – azzal, hogyan számolják majd a tartózkodásokat, és ennek tudatában adták le szavazatukat.
A Sargentini-jelentés és az „atombomba”
Bár a magyar kormány végig igyekezett úgy beállítani, hogy az egész eljárás azért van, mert Magyarország nem hajlandó bevándorlókat befogadni, a vizsgált területek ennél jóval szélesebb körben állapították meg a magyar demokrácia gyengeségeit. A jelentés 12 pontban összegezte a bírálatokat, ezek a következők voltak:
- az alkotmányos és a választási rendszer működése;
- az igazságszolgáltatás és más intézmények függetlensége, valamint a bírák jogai;
- a korrupció és az összeférhetetlenség;
- a magánélet védelme és az adatvédelem;
- a véleménynyilvánítás szabadsága;
- a tudományos élet szabadsága;
- a vallásszabadság;
- az egyesülési szabadság;
- az egyenlő bánásmódhoz való jog;
- a kisebbségekhez tartozó személyek – köztük a romák és a zsidók – jogai, valamint a kisebbségekkel szembeni gyűlölködő kijelentésekkel szembeni védelem;
- a migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogai;
- a gazdasági és szociális jogok.
Az Európai Parlament képviselői 2018. szeptember 12-én 448 igen, 197 nem és 48 tartózkodás mellett fogadták el a jelentést. A parlament – helyes – számítása szerint 376 szavazat kellett a kétharmados többséghez, míg a magyar kormány úgy vélte, ehhez 462 igenlő szavazat lenne a minimum.
A 7-es cikkely szerinti eljárást uniós atombombaként is szokták emlegetni, ugyanis ez a legerősebb szankciós lehetőség az uniós eszköztárban. Az EU-tagság megvonására azonban ez sem teremt alapot. Végső soron a szavazati jog felfüggesztését el lehet vele érni, ami azt jelenti, hogy az érintett ország nem tud részt venni az uniós döntéshozatalban. Eddig a pontig azonban egy nagyon bonyolult eljárás vezet, amelyre – a jelenlegi, tagállamok közötti politikai viszonyokat figyelembe véve – nincs esély. Ezt bizonyítja, hogy az eljárás már többször is megrekedt, attól függően, hogy a soros elnökséget ellátó kormány milyen kapcsolatban volt a magyar kormánnyal. A tagállamoknak most arról kellene dönteniük, hogy az eljárás következő szakaszában megfogalmazzanak-e ajánlásokat a magyar kormánynak, amelyeket majd számon lehet kérni. Az ügyben a következő meghallgatás a tagállamok körében június 22-én lesz.
Varga Judit igazságügyi miniszter a Facebook-falán fakadt ki az Európai Bíróság döntése ellen. Szerinte egy elsőéves joghallgató is egyértelműen megértette volna, hogy úgy kell értelmezni a szavazást, ahogy a magyar kormány szerette volna.
„Mint tudjuk, a tartózkodás hallgatólagos egyet nem értést jelent” – jelentette ki az igazságügyi miniszter.
Hiszen – szerinte – aki nem akar állást foglalni, az szavazás helyett megpróbál ott se lenni a szavazáskor, az a valódi tartózkodás.
„És még rajtunk kérik számon a közös értékek és szabályok betartását? Ugyan már!” – írta Varga Judit.
Emellett kritizálta, hogy túl sokáig tartott, amíg az uniós bíróság ítéletet hozott az ügyben.
Sorra bukja az ügyeket a kormány
Az ítélet egyben semmissé teszi a 7-es cikkely kapcsán képviselt magyar álláspontot, amely szerint az eljárást meg sem lehetett volna indítani, mert hiányzik a jogalapja. Az Európai Unió Tanácsa ugyanis a Sargentini-jelentés nyomán döntött úgy, hogy elindítja a folyamatot. Amennyiben nincs ez a jelentés, vagy kiderül róla, hogy jogellenesen fogadták el, azaz el sem fogadták, akkor visszamenőleges hatállyal érvénytelenné válna maga az eljárás, és az eddig megtett összes lépést okafogyottá lehetne nyilvánítani. Így azonban a magyar védekezést kell átgondolni; innentől kezdve nem lehet arra hivatkozni, hogy ez tulajdonképpen egy nemlétező eljárás.
Magyarország ezzel az ítélettel már a sokadik jogi csatát veszítette el az Európai Unió valamelyik intézményével – általában a bizottsággal – szemben. Többek között a kvótaperben (több eljárásban is), a civilek vegzálása, a menekültügyi eljárások, az akadémiai szabadság vagy a földtörvény ügyében rendre kiderült, hogy a magyar jogi álláspont nem megalapozott és szembemegy az uniós joggal.
