A Tanárblog szerzője szerint két véglet ütközik a mobilkérdésben. A tanárok eddig sem engedték a mértéktelen használatot, de a teljes tiltással a dohányzás után a mobilozás helyszíne is az iskolai vécé lesz. Pedig a mobilok bevonása az oktatásba nem olyan, mintha hamutartót tennénk a folyosóra.
Itt tudja megnézni a videópodcastot:
Ide kattintson, ha inkább csak hallgatná a beszélgetést:
Öt fontos gondolat a beszélgetésből:
(1) Prievara Tibor, a Tanárblog szerzője szerint nem az kérdés, hogy használjuk-e a mobilt az iskolában, hanem az, hogy mire és hogyan. Kialakult körülöttünk egy figyelemgazdaság, ami azt jelenti, hogy applikációk, weboldalak és a közösségi média harcol a figyelmünkért és/vagy a pénzünkért. Ráadásul a mobil addiktív eszköz, ezért ha a gyerek kezében van, és nem akarjuk, hogy állandóan nézze, akkor fizikailag el kell tőle venni.
(2) Angoltanárként Prievara azt tapasztalja, hogy a legtöbb iskolában eddig is le kellett adni a telefont, a házirendben pedig mindezt tökéletesen lehetett szabályozni. Eddig sem volt olyan tanár, aki korlátlanul és mértéktelenül hagyta volna a mobil használatát az óra alatt. A szabályozás, amely szerint az iskolai mobilozás káros, de csak annyit kér, hogy tegyük el, nem old meg semmit. A gyerek úgyis telefonozik a vécében, ahogy korábban a tiltott dohányozást is ott oldották meg a diákok. Ugyanakkor a mobilozás engedése, bevonása az oktatásba nem lenne olyan, mintha hamutartót tennénk a folyosóra.
(3) A szakember úgy véli, hogy a pedagógiai szakma nagyon konzervatív, és a NAT sem enged nagy szabadságot a tanároknak. Miközben több digitalizáció kell az iskolába, ennek nem feltétlenül a mobiltelefon a legjobb formája.
(4) A Madách gimnázium igazgatójának leváltása apropóján azt mondta: a rendelet sok olyan problémát vetett fel, amire az iskolákban nem voltak felkészülve. A pesti intézmény vezetője nem szembement a törvénnyel, hanem egy paragrafusát kihasználva próbált meg élhető helyzetet kialakítani. A kormányzat részéről nem gondolták át, hogy a bevezetésnek milyen infrastrukturális előfeltételei vannak, ehelyett rátolták az iskolákra, hogy oldják meg maguk.
(5) Szerinte a telefon iskolai használatának korlátozásával általánosságban sokan egyetértenek, ha száz tanárt megkérdezünk, nyolcvan azt fogja mondani, hogy a telefon korlátlan használata semmiképp nem jó. Csak épp nem jó módszert használnak a megvalósítására. Megint két végletes kijelentést állítanak szembe: a tiltást és a korlátlan használatot, ami szétválasztja és megosztja a közvéleményt. Ugyanúgy, ahogy a fideszes autós és a liberális budapesti biciklista esetében tették, miközben ez így leegyszerűsítve semmiképp sem a megoldás felé vezető hozzáállás.
