Sok megfigyelő tartotta szemmel a választásokat, többen közülük helyi és nemzetközi civil szervezetektől érkeztek. De a politikai pártok is küldtek megfigyelőket – akik néha inkább aktivistáknak tűntek.
Nagy a csend az Afrika kerület 94-es számú állami iskolájában berendezett szavazókörben. Szombat reggel van és több a megfigyelő, mint a szavazó.
Közülük kettővel ülök le beszélgetni: Tsiuri Tsertsvadzével, a jobboldali populista Georgiai Hazafiak Szövetségétől és Annával, aki független önkéntes megfigyelő. A kérdésre, hogy miért jelentkezett erre a feladatra, azt mondja: „Méltányosságot akarok.” Tsertsvadze csak egy szót ismételget: „Béke, béke és béke.” Az ország Központi Választási Bizottságának dolgozói egy urnát visznek vissza a szavazóhelyiségbe. Terepről jöttek, az otthonukban voksoló idős emberek szavazólapjait gyűjtötték össze.
A feladattal megbízottak egyike, Nini Chkhartisvili azt mondja, hogy a választók hangulata vegyes volt. De ő maga sugárzik az örömtől, és megkér, hogy készítsek képet róla. „Nagyon reménykedem, és a választások adják azt az alkalmat, amikor országként nagy előrelépést tapasztalhatunk” – mondja.
De nem mindenkinek ilyen jó a hangulata. Miközben más megfigyelőkkel kávézok az elsősök szalagokkal feldíszített tantermében, találkozom egy másik fiatal önkéntessel, a 21 éves Diana Tkhinvalelivel is. Ő a fiatalsága ellenére egyfajta veterán, 15 éves kora óta jár házról házra az édesanyjával – aki a Központi Választási Bizottság tagja.
„Sajnos nincsenek nagy reményeim. Korábban azt hittem, hogy a Georgiai Álom [a kormányzópárt] azért fog nyerni, mert meghamisítják a választásokat, de amint elkezdtem házról házra járni, rájöttem, hogy az emberek tényleg elhiszik, amit mondanak nekik: például, hogy a csatlakozás Európához a grúz identitásuk elvesztését jelenti” – meséli.
„Fiatal vagyok, támogatom a szólásszabadságot és a liberális értékeket, de [a szívem összeszorul], amikor azokra az emberekre nézek, akik a sorsomról döntenek.
„Békét akarunk”– mondja néhány idős ember a szélben és az esőben várakozva. „Nem akarom, hogy golyók röpködjenek a gyermekeim feje fölött” – teszi hozzá egyikük. A Georgiai Álom azzal kampányolt, hogy az ellenzéki pártok háborúba sodornák az országot az oroszokkal és csak a kormányzó párt tudja biztosítani a békét.
Egy fiatal választási megfigyelő, aki nevének elhallgatását kéri, azt mondja: figyeljek az épület előtt a Georgiai Álom aktivistáira és rámutat néhány, szerinte gyanús külsejű autóra.
Az utcán a Georgiai Álom egyik megfigyelőjét látom, a törvény tiltja neki a kampányolást. Azonban hangosan kijelenti, hogy „felébreszti a szomszédokat”, feltehetően azért, hogy jöjjenek szavazni.
A közelben fiatal férfiak álldogálnak csoportokban az autóik körül. Amikor rájuk irányítom a fényképezőgépemet, odajönnek és megkérdezik, hogy miért fotózok.
Később Varketiliben a 67 éves Giorgi Loladzével váltok szót, akit leginkább a munkanélküliség aggaszt. Arról is beszél, hogyan mennek éhesen gyerekek az iskolában, köztük a két unokája is. Pénzt ad nekik ételre, teszi hozzá, ám az unokák megosztják azt egy olyan osztálytársukkal, akinek nincs semmije – és éhesek maradnak. „Minden georgiai iskolában be kell vezetni a napi háromszori étkeztetést”- mondja.
Egy temkai szavazókörben Ana Gogoladzéval, a Szabad Demokratikus Intézet fiatal megfigyelőjével ülök le. Ez egy olyan civil szervezet, amely a demokráciát, a jó kormányzást és az emberi jogokat igyekszik népszerűsíteni.
Mielőtt szavaznának, az emberek hüvelykujját láthatatlan tintával fújják be. Amikor belépnek a szavazóhelyiségekbe, UV fénnyel ellenőrzik, hogy nem voksoltak-e már.
Gogoladze azt mondja, hogy a választási megfigyelők az ajtóban csak az egyik hüvelykujjat ellenőrzik, holott mind a kettőt kellene. Korábban látott egy fiatal férfit, aki másodszor próbált szavazni, „ezért kell mindkét kezet ellenőrizni”- teszi hozzá.
Arról is hallottam, hogy más helyeken figyelmen kívül hagyták a hüvelykujjra permetezett jelöléseket. Egy másik választási megfigyelő, aki névtelenül nyilatkozik, olyan esetet említ, amikor valakinek nem volt egyértelmű a jelölése, de mégis szavazhatott, mert azt mondták, hogy bőrbetegsége van.
Temkából Gldaniba sietek, miután hallom, hogy verekedés tört ki a 60-as szavazókörben. Több tévéstáb is ott van már, de mire megérkezem, a verekedők már a közeli parkba távoztak.
Ema Kordzakhiával váltok szót az ellenzéki Változások Koalíciójából valamint egy megfigyelővel a szavazóhelyiségből. Ema azt mondja, hogy a dulakodást a Georgiai Álom egyik megfigyelője robbantotta ki. „Egy fickó reggel óta itt volt, provokálta az embereket, megjegyzéseket tett rám is, amikor ki akartam záratni egy szavazót, aki kétszer próbált voksolni” – mondja.
Nem érzem magam biztonságban itt, miközben egyedül dolgozom, ezért csatlakozom Mindia Gabadze televíziós újságíróhoz és egy másik iskolai szavazókörbe megyünk. Egy csapat feketébe öltözött férfival találkozunk - amikor elkezdjük a forgatást, ők káromkodva elhagyják a területet.
A szavazóhelyiségben Levan Jagashvilivel, a Központi Választási Bizottság tagjával beszélek. Azt mondja, reggel óta rossz a helyzet.
„Bejött a Georgiai Álom egyik képviselője, és azonnal filmezni kezdte az egyik ellenzéki megfigyelőt”- mondja. Jagasvili szerint konfrontáció alakult ki, és néhány maszkos ember érkezett a helyszínre.
„Olyan sokan vannak itt a Georgiai Álomtól” - mondja Jagashvili, miközben körülnéz. Ölelgetik a választókat, kacsintgatnak rájuk, mint a régi ismerősök – mondja. „Ez nem hamisítás, de úgy tűnik, mindent jó előre elterveztek.”
