Sok megfigyelő tartotta szemmel a választásokat, többen közülük helyi és nemzetközi civil szervezetektől érkeztek. De a politikai pártok is küldtek megfigyelőket – akik néha inkább aktivistának tűntek.
Nagy a csend az Afrika kerület 94-es számú állami iskolájában berendezett szavazókörben. Szombat reggel van. Több a megfigyelő, mint a szavazó.
Kettejükkel leülök beszélgetni: Ciuri Cercvadzével a jobboldali populista Georgiai Hazafiak Szövetségétől és Annával, aki független önkéntes megfigyelő. A kérdésre, hogy miért jelentkezett a feladatra, azt mondja: „Méltányosságot akarok.” Cercvadze egy szót ismételget: „Béke, béke és béke.” Az ország központi választási bizottságának dolgozói egy urnát visznek vissza a szavazóhelyiségbe. Terepről jöttek, az otthonukban voksoló idős emberek szavazólapjait gyűjtötték össze.
A feladattal megbízottak egyike, Nini Cskartisvili azt mondja, hogy a választók hangulata vegyes volt. Ő maga sugárzik az örömtől, és megkér, hogy készítsek képet róla. „Nagyon reménykedem. A választások adják azt az alkalmat, amikor országként nagy előrelépést tapasztalhatunk” – mondja.
Nem mindenkinek ilyen jó a hangulata. Miközben más megfigyelőkkel kávézom az elsősök szalagokkal díszített tantermében, találkozom egy másik fiatal önkéntessel, a huszonegy éves Diana Tkinvalelivel. Fiatalsága ellenére veterán, tizenöt éves kora óta jár házról házra az édesanyjával, aki a központi választási bizottság tagja. „Sajnos nincsenek nagy reményeim. Korábban azt hittem, hogy a Georgiai Álom (a kormányzópárt) azért fog nyerni, mert meghamisítják a választásokat, de amint elkezdtem házról házra járni, rájöttem, hogy az emberek tényleg elhiszik, amit mondanak: például hogy a csatlakozás Európához georgiai identitásuk elvesztését jelenti – meséli. – Fiatal vagyok, támogatom a szólásszabadságot és a liberális értékeket, de a szívem összeszorul, amikor azokra az emberekre nézek, akik a sorsomról döntenek.”
„Békét akarunk – mondja néhány idős ember a szélben és az esőben várakozva. – Nem akarom, hogy golyók röpködjenek a gyermekeim feje fölött” – teszi hozzá egyikük. A Georgiai Álom azzal kampányolt, hogy az ellenzéki pártok háborúba sodornák az országot az oroszokkal, és csak a kormányzó párt tudja biztosítani a békét.
Egy fiatal választási megfigyelő, aki nevének elhallgatását kéri, azt mondja: figyeljek az épület előtt a Georgiai Álom aktivistáira, és rámutat néhány, szerinte gyanús külsejű autóra.
Az utcán a Georgiai Álom egyik megfigyelőjét látom. A törvény tiltja a kampányolást, de hangosan kijelenti, hogy „felébreszti a szomszédokat”, feltehetően azért, hogy jöjjenek szavazni. A közelben fiatal férfiak álldogálnak csoportokban az autóik körül. Amikor rájuk irányítom a fényképezőgépemet, odajönnek, és megkérdezik, hogy miért fotózok.
Később Varketiliben a 67 éves Giorgi Loladzével váltok szót, akit leginkább a munkanélküliség aggaszt. Arról beszél, hogy a gyerekek éhesen mennek iskolában, köztük két unokája is. Pénzt ad nekik ételre – teszi hozzá –, ám az unokák megosztják egy osztálytársukkal, akinek nincs semmije – és éhesek maradnak. „Minden georgiai iskolában be kell vezetni a napi háromszori étkeztetést” – mondja.
Egy temkai szavazókörben Ana Gogoladzéval, a Szabad Demokratikus Intézet fiatal megfigyelőjével ülök le. Ez egy olyan civil szervezet, amely a demokráciát, a jó kormányzást és az emberi jogokat igyekszik népszerűsíteni. Mielőtt szavaznának, láthatatlan tintával fújják be az emberek hüvelykujját. Amikor belépnek a szavazóhelyiségbe, UV-fénnyel ellenőrzik, hogy nem voksoltak-e már. Gogoladze azt mondja, hogy a választási megfigyelők az ajtóban csak az egyik hüvelykujjat ellenőrzik, holott mind a kettőt kellene. Korábban látott egy fiatal férfit, aki másodszor próbált szavazni, „ezért kell mindkét kezet ellenőrizni” – teszi hozzá.
Arról is hallottam, hogy máshol figyelmen kívül hagyták a hüvelykujjra permetezett jelölést. Egy másik választási megfigyelő, aki névtelenül nyilatkozik, egy esetet említ, amikor valakinek nem volt egyértelmű a jelölése, mégis szavazhatott, mert azt mondták, hogy bőrbetegsége van.
Temkából Gldaniba sietek, miután hallom, hogy verekedés tört ki a 60-as szavazókörben. Több tévéstáb ott van, de mire megérkezem, a verekedők már a közeli parkba távoztak. Ema Kordzakiával beszélek az ellenzéki Változások Koalíciójából, valamint egy megfigyelővel a szavazóhelyiségből. Ema azt mondja, hogy a dulakodást a Georgiai Álom egyik megfigyelője robbantotta ki. „Egy fickó reggel óta itt volt, provokálta az embereket, megjegyzéseket tett rám is, amikor ki akartam záratni egy szavazót, aki kétszer próbált voksolni” – mondja.
Nem érzem magam biztonságban itt egyedül, ezért csatlakozom Mindia Gabadze televíziós újságíróhoz, és egy másik iskolai szavazókörbe megyünk. Egy csapat feketébe öltözött férfival találkozunk. Amikor elkezdjük a forgatást, káromkodva elhagyják a területet.
A szavazóhelyiségben Levan Jagasvilivel, a központi választási bizottság tagjával beszélek. Azt mondja, reggel óta rossz a helyzet. „Bejött a Georgiai Álom egyik képviselője, és azonnal filmezni kezdte az egyik ellenzéki megfigyelőt” – mondja. Szerinte konfrontáció alakult ki, és néhány maszkos ember érkezett. – Sokan vannak itt a Georgiai Álomtól – mondja, miközben körülnéz. Ölelgetik a választókat, kacsintgatnak rájuk, mint a régi ismerősök. – Ez nem hamisítás, de úgy tűnik, mindent jó előre elterveztek.”
