A Magyar Péter által említett sokszoros túlárazás csak az egyik olyan eszköz, amellyel az állami reklámköltéseket kezelő cégcsoport százmilliárdos bevételre tesz szert. A Balásy Gyulához köthető cégcsoport többnyire az óra- és darabszámokkal trükközik forrásaink szerint. Az árajánlatok, amelyekkel az állami szervek kénytelenek dolgozni, teljesen abszurd tételeket is tartalmaznak – derül ki egy, a Szabad Európa birtokába került dokumentumból. A cégcsoport Rogán Antalnak köszönhetően vált egyeduralkodóvá a kommunikációs és rendezvénypiacon.
Balásy Gyula neve legutóbb akkor került a szélesebb nyilvánosság elé, amikor Varga Judit volt férje, Magyar Péter azt mondta a Partizánnak adott interjúban: a Diákhitel Központ vezetőjeként többszörösen túlárazott szerződéseket kellett kötnie az előbb már említett New Land Media és a Lounge Design Kft.-vel, ráadásul a cserébe kapott kommunikációs szolgáltatás minősége is hagyott kívánnivalót maga után. Az ügy miatt a Momentum a legfőbb ügyészhez fordult, a DK pedig költségvetési csalás, hűtlen kezelés és pénzmosás miatt tett feljelentést.
Egy, a birtokunkba került dokumentum és a Lounge-csoport működésére rálátó forrásokkal készült beszélgetések alapján annak jártunk utána, miként működik a monopolhelyzetbe hozott cégcsoport:
játék az óraszámokkal, feleslegesen elszámolt tételek, olcsón dolgoztatott alvállalkozók, túlárazás és a propagandamédia fenntartása: a médiavásárlásokról ugyanis a Karmelitában döntenek.
Gyorsan sikeres lett Rogán ismerőse
A kormány – Rogán Antal vezetésével – 2014-ben központosította az állami szervek kommunikációját. A 2015-re felállt rendszerben minden állami szerv (például minisztériumok, egyetemek, múzeumok, rendőrség, posta) és cég (MVM, Szerencsejáték stb.) csak a Nemzeti Kommunikációs Hivatalon (NKOH) keresztül rendelhet meg bármiféle kommunikációs munkát. Ez vonatkozik a piackutatástól kezdve a különböző kampányokig minden kapcsolódó feladatra, sőt bármilyen rendezvény lebonyolítása is csak a kommunikációs hivatalon keresztül lehetséges az állami szervezeteknek. Az első években az NKOH még több céggel kötött keretmegállapodást ezekre a feladatokra, 2018 óta azonban már csak egyetlen cégcsoporttal szerződik a Rogán alá tartozó hivatal: ez pedig Balásy Gyula Lounge-csoportja, amelynek van kommunikációs (New Land Media, Lounge Design) és rendezvényszervező (Lounge Event) üzletága is.
A G7 számításai szerint 2015 és 2023 között összesen 1360 milliárd forint értékben kötöttek szerződést az NKOH keretmegállapodásai alapján az állami szereplők kommunikációs és rendezvényszervezési feladatokra. Ennél kevesebb lehet a valóban elköltött összeg, mert ezek csak lehívható keretszerződések, de a valóban elköltött pénzek nagy része Balásy Gyula cégeinél kötött ki. A cégcsoport bevételei ennek megfelelően az elmúlt években kilőttek: míg 2015-ben még az egymilliárd forintot sem érték el, addig 2019-ben már kilencvenmilliárd, 2022-ben pedig 180 milliárd feletti bevételt könyvelhetett el a mára jelentősen megnőtt cégcsoport – elsősorban az állami (és mint látni fogjuk, államközeli) megrendeléseknek köszönhetően. Az alapvetően piacról élő legnagyobb ügynökségek bevételei ehhez képest tíz-húszmilliárd forint körül mozognak.
A K-Monitor összesítése szerint Balásy rendezvényes cégei tavaly 86 milliárd forintnyi állami megbízást kaptak. 2024-ben is csak az ő cégei szervezhetnek szinte minden állami rendezvényt – akkor is, ha más esetleg olcsóbban tudná elvégezni a feladatot.
Nemcsak a bevételek, de a nyereség is kiemelkedő a cégcsoportnál. A G7 iparági összehasonlításában arra jutott, hogy a Lounge-csoport nyereségrátája is meghaladja versenytársaiét. Míg Balásy cégeinél a teljes bevétel 11 százaléka a nyereség, addig a piaci átlag 7,6 százalék volt a lap számításai szerint.
Az árulkodó Excel-fájl
Azt, hogy miként tud ilyen eredményes lenni a cégcsoport, egy, a szerkesztőségünkhöz eljutott dokumentum alapján tárjuk fel. Egy Excel-fájlról van szó, amit a közbeszerzés részeként Balásyék töltöttek ki, és a New Land Media, illetve a Lounge Design által megadott tarifákat tartalmazza. Ez kötelező sorvezetőként szolgál minden minisztérium és a legtöbb állami szervezet számára a kommunikációs és rendezvényszervezési feladatok terén. A gigantikus Excel-táblázat 45 fülből áll, ezek között van olyan, amelyik több ezer sort tartalmaz. Van benne minden, PR-ügynökségi feladatok, rendezvényszervezés, fotó- és videókészítés, marketing, rendezvénykellékek, kiállításszervezés, szállás, illetve hirdetésszervezés nyomtatott és online lapokban, helyi és országos tévé- és rádiócsatornákon.
A birtokunkba jutott táblázat a címe alapján a 2022–2023-as évre vonatkozó tarifákat tartalmazza, mégpedig inflációkövető formában, utoljára tavaly szeptemberben módosították, de információink szerint még mindig az itt feltüntetett értékekkel dolgozik a New Land és a Lounge Design. A dokumentumot az NKOH egyik munkatársának gépén hozták létre 2019 februárjában, ezt frissítik azóta is a Lounge-csoportnál.
Állami tisztviselőkkel, rendezvényszervező cégek munkatársaival, PR- és kommunikációs ügynökségek vezetőivel, illetve közvélemény-kutatókkal, fotósokkal beszéltünk, hogy megpróbálják rekonstruálni, hogyan működteti az állam a Balásy-vállalkozásokat, és mi az oka annak, hogy ilyen hatalmas mennyiségű közpénz landolhat a kiválasztott cégeknél.
„Normál helyzetben egy kampány megrendelése úgy néz ki, hogy a megrendelő szerv először kitalálja, mit szeretne, és arra a konkrét feladatra kérnek megoldási javaslatokat a kommunikációs vagy rendezvényszervező cégtől. Ezek a cégek aztán a konkrét tervre adnak be megoldási javaslatokat és árajánlatokat. Értelemszerűen a különböző cégek más-más megoldási javaslatot és árakat adnak a megrendelőnek, aki ezek alapján dönti el, kivel fog együtt dolgozni.
Az állami szférában viszont, ahol most már a Nemzeti Kommunikációs Hivatal kezeli az összes kapcsolódó feladatot, mindezt teljesen kifordították. Teljesen kamu műszaki leírások is előfordulnak a pályázatokban: néhány dolog nagyon részletesen le van írva, és tele van olyan tételekkel is, amiknek semmi értelmük sincs. Mégis ez alapján kell dolgozni” – mondta a Szabad Európának egy olyan szakember, aki már dolgozott együtt Balásy egyik cégével.
Egy másik forrásunk egy belsős munkatárssal folytatott beszélgetését idézte fel, aki kifejezetten lelkesedett az együttműködésért az állami megrendelőkkel: elmondása szerint ezekben az esetekben „legalább nem kell az ügyfelek hülyeségeivel törődni”, mert ha az ügynökség szerint hülyeséget kér a megrendelő, akkor „a főnökén keresztül oda lehet szólni”, hogy mégsem úgy kéne: „ez is mutatja, hol születnek a döntések” – tette hozzá.
Óraszámokkal trükközhetnek?
Miközben néhány tétel valóban a piaci ár többszörösén vagy egyenesen értelmezhetetlen módon szerepel a Balásy-féle árajánlatokban, nem elsősorban ezek magyarázzák a Lounge-csoport kiemelkedő nyereségrátáját. Több forrásunk is azt mondta, hogy a táblázatban szereplő árak és óradíjak (főleg azok, amelyek akár netes kereséssel könnyen ellenőrizhetők) drágák, de nincsenek elszállva: többségük a piaci árak tetejét jelentik. „Nálunk is nagyjából ezek a listaárak, csak mi többnyire adunk tíz–harminc százalék kedvezményt attól függően, milyen a kapcsolatunk az adott ügyféllel. Itt ezek a kedvezmények hiányoznak” – fogalmazott egy rendezvényszervező cégnél dolgozó forrásunk.
Leginkább azonban az óraszámokkal és a darabszámokkal trükközhetnek a Lounge-csoportnál – mondta a Szabad Európának több, egymástól független piaci forrás. Azt ugyanis sokkal nehezebb utólag ellenőrizni, hogy egy adott munka elvégzéséhez hány szakember hány munkaórájára volt szükség pontosan.
A szolgáltatások megrendelését nagyon megnehezíti, hogy ilyen részletesen lebontva kell megadni. „Normál esetben ez úgy megy, hogy megrendelsz egy konferenciarendezést. Mondjuk két teremben, X számú vendéggel, egy szünettel és egy fogadással. Erre kapsz egy árajánlatot, amit vagy elfogadsz, vagy tárgyaltok róla. Itt a New Land vagy a Lounge Design jön a tételes kávéval, ásványvízzel, aperitiffel, vacsorával – majd kikerekítenek belőle egy olyan összeget, ami meghaladja a piaci tarifákat. De persze nem tehetsz semmit, mert nem térhetsz el a táblázattól” – mondta egy forrásunk.
Ő a következő hasonlatot használta a mostani állami rendezvényszervezési és kommunikációs gyakorlatra: „Olyan ez, mintha elvinnéd az autódat, hogy tegyenek rá új nyári gumit. A szervizben megcsinálják, majd kapsz egy számlát, amin a következő tételek állnak: 4 db új gumiabroncs, a szerelő munkadíja, a felhasznált sűrített levegő díja, a műhely használati díja, a kéztörlő papír díja. Majd szerepelne még egy tétel, ami nagyságrendileg a felsoroltak összegével megegyező, »nyárigumi-csere« néven. Vagyis gyakorlatilag kétszer számláznák ki neked ugyanazt a szolgáltatást.”
Ugyanígy például ha egy állami szervezet kommunikációs stratégia kidolgozását rendeli meg, akkor ezt is ki kell fizetni 35.438 forintos óradíjjal, de emellett fizethetik külön a stratégiai igazgató és a stratégiai tervező 31.339, illetve 23.495 forintos óradíját is. Forrásaink szerint a piacon ez sem így működik: már nem számol óradíjban senki, egy kommunikációs stratégiának egy ára van, amibe a szolgáltató minden költségét és természetesen a saját profitját is belefoglalja.
Értelmetlen tételek tömkelege
Ha olyan munkáról van szó, ahol közbeszerzést, tehát pályázatot kell kiírni, ott első sorban az ár szokott a döntő tényező lenni. A részletes pályázatok árait az úgynevezett felolvasólapon összesítik, lényegében ez alapján értékelik a pályázatokat. A felolvasólapon a különböző részajánlatok (nyomdai kellékek, programlehetőség, kutatás, fotózás stb.) összege szerepel.
A birtokunkban lévő táblázat ugyanilyen felolvasó lappal kezdődik, azaz az NKOH közbeszerzési döntésének alapja lehetett.
Ha valóban ilyen táblázatokat kell kitölteni a NKOH tendereire – márpedig forrásaink szerint ez a helyzet – az is azt mutatja, hogy nem valódi közbeszerzésről van szó, hanem csak egy kiüresített, de kötelező eljárásról.
Az árlista nagyjából mindent tartalmaz, amire egy kampány vagy rendezvény során szükség lehet. A kínálat alapján ma egy állami szerv vagy vállalat a mobil lóistállótól kezdve a csokiszökőkúton, az ökörsütésen és whiskykóstoltatáson, valamint rendőri felvezetésen át egészen az „I. kategóriás könnyűzenei világsztárig” bármit megrendelhet Balásy Gyula cégeitől: a Lounge hatvan-kilencven percre majdnem ötmilliárd forintért prezentál egy ilyen fellépőt egy szigorúan élő koncertre a táblázat szerint. Ez a gázsi már valóban a csúcskategória, mert nagyjából Taylor Swift szintjét jelenti. A programlehetőségeknél emellett fel van sorolva számos más alternatíva is a klasszikus zenei produkciótól kezdve a gyerekkóruson át az országosan ismert közéleti, politikai előadóig: a táblázat alján pedig minden tétel össze van adva – olyan esemény viszont egyszerűen nem létezik, ahol mindezekre szükség lenne.
A nyomdai szolgáltatásoknál például 1040 soron keresztül sorol füzeteket típus és rendelt mennyiség szerint külön árazva: a táblázat alján pedig ezek is összesítve vannak. A nyomdai szolgáltatások árajánlatában tehát mindez szerepel, mert össze van adva az egy darab irkafűzött A4-es füzet összes ára (attól függően, hogy mennyit rendelünk) a különböző borítékok, CD-tokok vagy éppen karszalagok árával. A nyomdai árajánlat tehát nem azt tartalmazza, hogy mennyibe kerül egy rendezvényre száz karszalag, 150 adott minőségű szórólap és füzet, hanem azt összesíti, hogy a szinte minden, a piacon fellelhető nyomdai termékből mennyibe kerül egy-egy darab – Balásyéktól rendelve.
De ezzel a jelenséggel találkozhatunk szinte minden fülön: a kreatív és grafikai tervezésnél például az ügyfélkapcsolati igazgató 28 ezres óradíjához adják hozzá az angol fordítás három forint/karakteres árát, és az adatbázisvásárlás akár 2 milliót meghaladó költéségét is. Ha elfogadjuk, hogy ez a táblázat a pályázati anyag része volt, akkor megkérdőjelezhető a számítás logikája. Ugyanis a különböző nagyságrendű és eltérő gyakorisággal előforduló tételek miatt az adatok nem összevethetők, hiszen az azonos listában szereplő szolgáltatások fajsúlya eltér.
A táblázat mérete és az, hogy lényegében mindent tartalmaz, ami csak felmerülhet, azt is eredményezni, hogy összességében az árajánlat még olcsó is lehet: alacsony áron írnak be olyan tételeket, amelyekre végül nem lesz szükség, és drágának olyanokat, amelyekre viszont biztosan – hiszen sok fölösleges sor van a táblázatban.
Ráadásul ha tényleg ilyen táblázatokat kell kitölteni egy-egy pályázathoz, akkor az már önmagában elrettent egy sor másik pályázót: másutt egyszerűen nincs kapacitás ilyen részletes árajánlat elkészítésére.
De lehetőség van az utólagos módosításra is. Ha ugyanis egy munka során megnőnek a költségek, akkor Balásyék azt is el tudják érni, hogy a megrendelő állami cég módosítson a pályázaton vagy a költségvetésen – az elmúlt években az infláció miatt erre bőven volt példa forrásaink szerint.
A Lounge-csoport a közvetlen állami megrendelések mellett olyan államközeli ügyfeleknek is örülhet, mint az Alapjogokért Központ és az MCC, valamint olyan nagyvállalatok, amelyek vélt vagy valós előnyökért cserébe szerződnek le a kormányközeli cégcsoporttal (például Telekom, Bolt, Porsche Hungaria). Ezekkel a költésekkel évek óta már az állam a legnagyobb hirdető, akár a teljes reklámpiac harmadát is lefedheti az iparági becslések szerint. A költés mérete miatt, és mert az állami szervek mellett az állammal jó viszonyra törekvő multik költései is „irányítottak”, a piacot mára teljesen leuralta a kormányzat és Balásyék – a piaci alapon működő cégeknek csak a maradék jut.
Ennek a rendszernek csak az egyik célja, hogy biztos nyereségük legyen a baráti vállalkozóknak. Egy másik fontos elem a kormánymédia finanszírozása. A különböző nyomtatott lapok és online kiadványok ezek nélkül a reklámok nélkül nem tudnának fennmaradni. „A Lounge egy eleme a központosított médiagépezetnek” – fogalmazott egy forrásunk.
Érdekes, hogy a birtokunkban lévő táblázatban a médiaköltéseknél szerepelnek a kormánytól független orgánumok is – azaz elvileg az állami szereplők hirdethetnének olyan médiumokban, mint a 24.hu, a 444, a HVG vagy a Magyar Narancs, de egy forrásunk szerint ha valaki ezeket is feltünteti a megrendelőlapon, mint ahová szeretne hirdetést elhelyezni, telefonon közlik vele, hogy „ez most nem aktuális”.
Egy másik forrásunk ezt azzal magyarázta, hogy „az összes állami médiavásárlási tervet a Karmelitába kell felküldeni, ott döntik el, kinél lehet költeni, hol lehet hirdetni”.
Vannak kiugróan drága tételek
A fotózás- és videószekcióban szereplő tételeket és árakat „olyan valaki állította össze, aki nem ért hozzá, és itt már vannak elszállt összegek” – fogalmazott egy forrásunk.
A táblázat szerint egy portré elkészítése stúdióban 379.098 forint/darab (szabadtéren csupán 319.026), többalakos csoportkép elkészítése stúdióban 450.100 forint/darab (szabadtéren 360.103), amire rájön még a stúdió bérleti díja: ez alapján egy kisebb fotózásra milliókat számlázhat ki a Lounge, miközben piaci alapon meglehet száz-kétszázezerből forrásaink szerint.
Túlárazott és értelmetlen forrásaink szerint számos marketingköltség is. A közösségimédia-kampányoknál például egy kisebb, ötvenezernél kevesebb Facebook-követővel rendelkező influenszernél 373.636 forint/kampány szerepel, miközben nem derül ki, hogy ez mekkora és milyen kampányt (hány poszt, mennyi ideig, fotók vagy videók stb.) jelent. Forrásunk szerint egy kisebb influenszernél nagyjából százezer forint egy poszt ára, amit sok tényező befolyásol (együttműködés hossza, posztok mennyisége, minősége stb.).
Ehhez hasonlóan a reklámfilmforgatásnál is egységesen órára vannak lebontva a különböző szakemberek munkadíjai, miközben a munkadíj a gyakorlatban nagyban függ attól, milyen kampányról vagy forgatásról van szó. Egységáras például a jelmezbérlés (67.555 forint/darab/nap), miközben nem mindegy például, hogy egy középkori jelenetet akarnak korhű jelmezben forgatni, vagy egy napjainkban játszódó utcajelenet. „Egy kampányra nem lehet így árazni. Nem mindegy, hány nap egy forgatás, mennyi utómunkát igényel. Nincs olyan, hogy forint/forgatási nap. Nincs olyan, hogy fotómodell/óra. Ezeket a kampányokat, forgatásokat csak egyedileg lehet árazni” – mondta egy reklámszakember forrásunk.
Hasonló példákat mindegyik területről ki lehet emelni. A közvélemény-kutatások elkészítésének árát tartalmazó munkalapon szerepel például egy „Szekunder kutatási feladatok (korábbi statisztikák, elemzések összegyűjtése)” című tétel.
Ennél a Balásy-féle táblázatban 1.644.357 forint szerepel, miközben szakmai forrásaink már magát a tételt sem nagyon tudták értelmezni. „Ez egy maximum kétórás Google-keresés, amit egy közvélemény-kutatónál jellemzően gyakornok csinál ingyen, házi feladatként, az államigazgatásban pedig úgyis rátolják valamelyik minisztériumi tisztviselőre” – fogalmazott egy forrásunk.
Sok az alvállalkozó is
Azt többen is kiemelték, hogy a Lounge-csoport „hatékonyságának” egyik titka, hogy nagyon sok munkát alvállalkozókkal végeztet. „A cégcsoportnak nincs akkora kapacitása, ami elegendő lenne ennyi megrendelés teljesítésére. Ezt úgy oldják meg, hogy a megrendelések egy részét egyszerűen kiadják alvállalkozóknak, akik akár féláron elvégzik a munkát ahhoz képest, mint amennyit a Lounge kiszámláz az állami megrendelőnek” – fogalmazott egy reklámipari forrásunk. Egy másik reklámszakember hozzátette, hogy „főleg kreatív területen nem is szívesen mennek oda dolgozni a jó szakemberek, vannak piaci munkahelyek is”.
Kérdéseinkkel megkerestük a Lounge-csoportot, ha kapunk választ, közölni fogjuk.
