Németország, amely régóta a világ gazdasági sztárjainak egyike, sorsforduló szélén áll, és ez egyesek félelmei szerint veszélyezteti a háború utáni nemzedék által létrehozott jólétet.
Miközben a felszínen a német gazdaság motorja dorombol, az export közelmúltbeli átfordulása és a részvényárfolyamok meredek esése mélyen gyökerező problémákról árulkodik a kontinens legnépesebb és legszorgalmasabb országában, az Európai Unió központi pillérében.
Májusban Európa legnagyobb gazdasága három évtized után először importált többet, mint amennyit exportált, maga mögött hagyva az „Exportweltmeister”, vagyis „export-világbajnok” címet, melyet az ország újraegyesítése óta birtokolt.
Christian Lindner pénzügyminiszter ezt a "profitfigyelmeztetéshez" hasonlította, ami vörös riasztás a vállalatok számára, ha a bevételek csalódásra adnak okot. Több eladás, mint vásárlás - ez volt a központi tétele Németország feljutásának a globális gazdasági elitbe.
A mérleghiány okai
Alig hetekkel korábban, ugyanazon a napon, amikor Berlin az energiaspórolás felé mozdult, az ország első számú hitelezőinek és gazdasági falkavezéreinek, a Deutsche Banknak és a Commerzbanknak a részvényei körülbelül 12%-ot estek.
A német szabályozók az összeomlást az ország gazdasága miatt érzett félelmekkel magyarázzák, melyeket az ipart alátámasztó orosz gázellátás visszafogása generál – mondta egy, a témában jártas személy.
"Ez valóban egy gyengébb időszak kezdete lehet Németországban" - közölte Achim Truger, a kormány egyik fő gazdasági szakértője, a kancellári hivatal tanácsadója.
"Ha valaki példaképként tekintett Németországra, talán itt az ideje, hogy reálisan szemlélje az erősségeket és a gyengeségeket. Senki sem tökéletes."
Az ipari ikon, akit irigyelt a világ
A második világháború után Németország az amerikai segélyek talaján autókra, gépekre és vegyi anyagokra építette gazdaságát, melyet olyan bankok irányítottak, mint például az ipari cégekben részesedéssel bíró Deutsche Bank – a rendszer Deutschland AG vagy a Germany Inc. néven ismert.
Az ország szövetségi bankja (Bundesbank) stabilan tartotta a német valutát, az olcsó orosz gázzal működő ipar és a szakszervezetek az igazgatótanácsokban közösen ellenőrizték a béreket. Az eredmény: az ipari ikon, akit irigykedve csodálnak szerte a világon.
Mindez együtt táplálta az export növekedését az 1980-as, 1990-es és 2000-es években, amikor a német márkát az euró váltotta fel olyan árfolyamon, amely vonzóvá tette a német exportot.
Németország a munkaerő-piaci reformoknak köszönhetően az ezredfordulón túllépett az „európai beteg” állapotán, de az exportban elért sikereivel – melyek túlhaladták a szomszédoktól vásárolt árukat – magára haragított sok olyan országot amely kölcsönöket vett fel, hogy fedezhesse a német termékek vásárlását.
Aztán amikor az adósságválság idején Berlin ragaszkodott ahhoz, hogy az olyan országok, mint Görögország, szigorú feltételeket fogadjanak el a sürgősségi kölcsönökért cserébe, tovább szította a neheztelést. Sok német azonban visszautasította ezt a bírálatot, és a német hatékonyságnak tulajdonította az ország sikerét.
Újjáélesztenék az együttműködési modellt
Olaf Scholz német kancellár a héten találkozott a szakszervezetek és a munkaadói szövetségek vezetőivel, hogy megvitassák a megélhetési költségek általa „történelminek” nevezett válságát.
A szociáldemokrata Scholz azt mondta, hogy újjáéleszti az együttműködési modellt, amelyet 1967-ben hoztak létre, amikor Németország a háború utáni fellendülés óta először esett recesszióba.
De most nehezebb lesz megnyugtatni a szakszervezeteket, miután országos törekvés volt a bérek alacsonyan tartása adómentes "minimunkák" révén, melyek sok alacsonyan képzett munkavállaló órabérét körülbelül 10 euróban korlátozták, ami éppen arra elég, hogy 20 darab McDonald's csirkefalatot, McNuggets vásárolhassanak belőle.
A munkanélküli segélyek visszaszorítására bevezetett reformok, melyek Gerhard Schröder szociáldemokrata kancellárhoz kötődnek, aki szoros kapcsolatot ápolt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, majd egy orosz olajóriásnak dolgozott, tovább rontották a kapcsolatokat a szakszervezetekkel.
Jóllehet Németország stabilabbnak tűnik, mint a kormányzati felfordulással szembesülő Nagy-Britannia vagy Franciaország, ahol a sárgamellényesek tiltakoztak a megélhetési költségek megugrása ellen, itt is érlelődnek a feszültségek.
A dolgozók növekvő elégedetlensége a sztrájkok gyakoriságában is megmutatkozik. A legutóbbi csúcs 2015-ben volt, akkor nagyjából 28 sztrájknap jut 1000 dolgozóra, szemben a 2000-es szinte nullával, és az utóbbi időben a szakszervezetek újabb sztrájkra figyelmeztetnek a béremelések érdekében.
"Láttam ezt a kockázatot... amikor a gázembargóról tárgyaltak" - mondta Monika Schnitzer, a kormány másik gazdasági tanácsadója. "Én komolyan aggódnék a stabilitás miatt."
Nem nő annyira a gazdaság, mint az EU-é
A közgazdászok most úgy vélik, hogy Németország életében sivár fejezet nyílhat.
Bár a 2020-as világjárvány idején jobban helytállt, mint az euróövezet egésze, gazdasága 2021-ben nem lendült fel olyan erőteljesen, mint az unióé, és ez várhatóan az idén is elmarad.
Az Európai Bizottság előrejelzése szerint Németország idén 1,6 százalékos növekedést produkál, míg Franciaország 3,1, Spanyolország pedig 4 százalékost.
„A globalizáció, a raktározást mellőző ellátási láncok és az olcsó orosz energia – ezek olyan dolgok, melyek változnak, és végleg megváltoznak” – mondja Carsten Brzeski, a holland ING bank közgazdásza.
Ezek az előnyök tették a német ipart – az óriásoktól a közepes méretű bajnokok százaiig – olyan sikeressé.
Valódi fordulópont
"Ez valódi fordulópont Németország számára" - mondta.
Németország létfontosságú műszaki és gépipari ágazata, amely Kínában és a világ minden táján működtet gyárakat, ideges.
Ralph Wiechers, az iparág VDMA kereskedelmi testületének igazgatósági tagja "figyelmeztetésként" beszélt a mínuszba átcsapó kereskedelmi mérlegről.
"Most az a kérdés, hogy az ügyfelek világszerte milyen mértékben fogják vissza a projekteket" - mondta.
A Fielmann, a 16 országban működő német szemüveggyártó pesszimista. Részvényei idén harmadával zuhantak.
„Megérezzük a szállítási és energiaköltségek jelentős növekedését, valamint az ellátási láncokra nehezedő nyomást” – mondta Marc Fielmann vezérigazgató.
Günther Schnabl, a Lipcsei Egyetem közgazdásza a németek fukarságát okolja az ország helyzetéért.
Németország éveken át spórolt a védelmen és az infrastruktúrán, miközben a bérek alacsonyan tartásával és olcsó gáz importjával segítette az exportőröket – mondta.
"De ez nem volt pénzbefektetés, ahelyett a jólét eróziójának elrejtésére használták. Ez nem fog sokáig működni. A megosztottság és az elégedetlenség egyre nő."
