Nehéz megmondani, hogy jó stratégiát választott-e a Mol a benzinárstop bő egy éve alatt. Sikerült-e jó részvénytársaságként viselkednie, vagy a kormány bábjaként működött? Szakértőkkel jártuk körbe a témát. Szerintük a Mol nem egy klasszikus cég, hanem egy kelet-európai viszonyok között ragadt, hatalomkompatibilis részvénytársaság. Egy biztos: nem volt könnyű helyzetben.
Bő egy évig volt érvényben a hazai üzemanyagok hatósági ára, miután a kormány tavaly novemberben 480 forintban maximálta az alapbenzin és -gázolaj kiskereskedelmi literenkénti árát.
A hatósági ár intézménye nem tűnt túl stabilnak, az erről szóló kormányrendeletet több ízben is módosítani kellett. Kivették a kedvezményezettek köréből a céges autókat, a nagyobb teherautókat, a külföldi rendszámmal közlekedő gépjárműveket, majd a nagykereskedelmi árat is 480 forintban maximálta a kormány. Emellett húszforintos literenkénti támogatást vezetett be a kisbenzinkutak esetében a kabinet. Igaz, eközben 10-15 forinttal drágult a kiszállítás ára, vagyis ezt a bevételt is elporlasztotta a megváltozott üzletmenet.
A benzinárstop alkalmazásával a kormány drasztikusan belenyúlt a piaci folyamatokba, sok kritikát kapott, leginkább a kis cégek és családi vállalkozások részéről, amelyeknek komoly veszteséget okozott a piaci ár alatti értékesítés. Lényegében arra voltak kényszerítve, hogy veszteségesen üzemeljenek, mert ha bezártak, azt kockáztatták, hogy elveszítik a benzinkútjukat.
A kisbenzinkutak létrehoztak egy szervezetet, a Független Benzinkutak Szövetségét, amely igen hangosan képviselte a családi vállalkozások és a kis cégek érdekeit. De nem csak szóban. Ötven vállalkozás végül úgy döntött, hogy kártérítési pert indít a magyar állammal szemben a hatósági ár bevezetése miatt. Erre egy kilencvenes évek óta létező jogszabály adott alapot, amely kimondja, hogy az állam csak olyan hatósági árat határozhat meg, amelynek következtében továbbra is nyereségesen tudnak működni az érintett cégek.
Ehhez kapcsolódóan: Árstop: ötven kisbenzinkút már biztosan beperli a magyar államot
Szódával elmegy
De mit csinált eközben a Mol? A vállalat részvénytársaságként működik, a jogszabályi előírások szerint a részvényesek érdekét kell szem előtt tartani, és működésének fókuszában annak kell állnia, hogy minél nagyobb profitot érjen el a cég részvényeseinek. Több iparági szereplővel, befektetővel, olajipari szakértővel beszéltünk, arra kerestük a választ, hogy mennyire teljesültek ezek az elvárások. A megszólalók névtelenséget kértek.
„A Mol egy hatalomkompatibilis részvénytársaság. Itt még elmegy szódával, de amilyeneket a cég vezetősége nyilatkozott a benzinárstoppal kapcsolatban, az Egyesült Államokban már necces lenne” – mondta egy befektetési szakértő.
Úgy gondolja, ha van egy számunkra kedvezőtlen kormányzati szabályozás, akkor nem mondjuk azt, hogy kötelességünk annak megfelelni – utalt arra, hogy a Molnak kellett ellátnia az országot üzemanyaggal, miután a hatósági ár bevezetését követően az importőrök nagy része kivonult a hazai piacról. Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója az InfoRádiónak így fogalmazott idén március 29-én: „Amikor ellátásbiztonsági kérdés van, akkor nem az a kérdés, hogy megéri-e a Molnak: biztosítanunk kell az ellátást.”
A befektetési szakember szerint részvényesként egy kicsit harciasabb kiállást szeretnének látni a cégtől, igaz, hogy azóta kiderült, a benzinárstop ellenére a cég komoly nyereséget könyvelt el. „Orbán Viktor kibulizta Brüsszelben, hogy a Mol továbbra is hozzájusson az olcsó orosz kőolajhoz, mondván, nincs tengerpartunk, és hogy az Ural típusú kőolajat 20-25 dollárral olcsóbban vehessük meg – ez a Molnak sokkal jobb, amint amennyit szívott az ársapkán” – mondta.
Szerinte ezt nyilván nem tűzik zászlóra, de el lehet olvasni a cég eredményéről szóló jelentésben. „Eddig is csörgött a kassza, most is csörög, és később is jó lesz. Lehet, hogy nem volt jó az optikája a Mol kommunikációjának, de a részvényeseknek egy szavuk sem lehet” – tette hozzá.
Egekben a profit
A Mol valóban szép számokat produkált. Az idei harmadik negyedévben történelmi rekordot állított fel, miután a vállalat csoportszintű EBITDA-ja (kamatok, adózás, értékcsökkenés és amortizáció előtti eredmény) közel másfélszeresére, 1,45 milliárd dollárra nőtt az előző év azonos időszakához képest. A cégcsoport arra számít, hogy 2022 egészére ez az adózás előtti eredmény 4,1–4,4 milliárd dollárra fog nőni.
„Az olyan stratégiai szektorokban működő cégeknek, mint az energiaágazat, figyelembe kell venniük a geopolitikai érdekeket” – mondta egy másik szakértő a Szabad Európának. Egy példán keresztül bemutatva: ha egy holland olajipari cég kutatni akarna Kínában, előtte egyeztet az amerikai diplomáciával. Szerinte ebben a szektorban van egy, „az államhoz idomulás szükségessége”, így a Mol sem tudja magát teljesen függetleníteni a törvényhozóktól.
Szabályozóként a kormányzat bármikor kivethet adót, változtathat a jogszabályokon, vagyis hátrányos helyzetbe hozhatja az adott szektorban tevékenykedő vállalatokat. „Emiatt nehéz ezeket a cégeket klasszikus részvénytársaságként kezelni, mert nem tudnak csak a részvényesi értékek maximálásával foglalkozni, ami az alapfeladatuk lenne” – tette hozzá.
Van állam, nincs állam
Elmondása szerint a Mol esetében nehezíti a helyzetet, hogy a magyar állam formálisan nem tulajdonos, de az általa „gründolt alapítványokon” keresztül befolyással bír a cégben.
A magyar állam hivatalosan már nem tulajdonos a cégnél, miután tulajdonrészeit átadta három alapítványnak. A MOL-Új Európa Alapítvány 10,5, a Mathias Corvinus Collegium és a Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány 10-10 százalékos tulajdonrésszel bír a cégben. A vállalat részvényeinek 31,4 százaléka külföldi befektetők kezében van, továbbá bankok, hazai intézményi befektetők és magánszemélyek tulajdonában. A Mol saját papírokkal is rendelkezik. Itt lehet pontosan megnézni a Mol tulajdonosi szerkezetét a szeptemberi 30-i állapot alapján.
A szakértő szerint a Molnak óriási plusznyeresége származott abból, hogy az Ural típusú orosz kőolajkeverék és a Nyugat-Európában irányadónak tekinthető Bent típusú olaj ára elvált egymástól (kinyílt az Ural–Brent-spread, miután az orosz kőolaj negyedével-ötödével olcsóbb lett a háború kitörését követően, mint az európai nyersolajár).
„Az állam úgy döntött, hogy ennek a nyereségnek egy részét adó formájában elveszi, a másik részét meg úgy nullázta le, hogy olcsóbb benzint árusíttattott a Mollal. Az olajtársaság úgy volt vele, hogy nem nagyon tud ez ellen tenni, a részvényesi érdekek itt most nem érvényesültek” – hangsúlyozta a szakember.
Mint ismert, a kormány a benzinárstop kivezetését követően a korábbi negyvenről 95 százalékra emelte a kőolajtermék-előállítóra vonatkozó extraprofit-különadó mértékét. Növelte az energiaellátókat terhelő jövedelemadó (Robin Hood-adó) kulcsát is 31-ről 41 százalékra. Ezen adók döntő részét a Mol fizeti a költségvetésnek.
Ehhez kapcsolódóan: „A kutat nem adom, előbb gyújtom fel, mint hogy egy rohadék odajöjjön”
Egy másik megszólalónk szerint a Mol gondolhatta azt, hogy amit felépített, az akkor működőképes továbbra is, ha az ársapkát és a különadókat elviseli, kiszolgálja a többi benzinkutat, ellátja az országot, mert az a hosszú távú érdeke, hogy ha megnyugszik a piac, akkor is mindenki tőle vegyen üzemanyagot.
Prezentáció
„Ennek volt egy kommunikációs eleme, ami az elején nagyon furcsa volt. Amikor bevezették a hatósági árazást az üzemanyagok esetében, a Mol nagyon halk volt” – tette hozzá. (Igaz a másik két nagy szereplő, az OMV és a Shell még nagyobb csendben volt.) Majd elkezdett a cég erről egyre többet beszélni olyan aspektusban, hogy az ársapka veszélyezteti a hazai ellátásbiztonságot.
A szakértő szerint az ársapka eltörlését megelőző hetekben vélhetőleg rámentek arra is, hogy prezentálják a hiányt, vagyis megmutassák, milyen az, amikor nem mindenhol lehet tankolni, és sorba kell állni a benzinért a töltőállomásokon. „A Mol megtehette volna, hogy vesz kétszáz tartálykocsit, és felturbózza a kiszállítást, de miért tett volna ilyet, hiszen ha nincs ársapka, akkor a logisztikai fejlesztésre sincs szükség. Meg egyébként is, mihez kezdjen a hatósági ár kivezetését követően a tartálykocsikkal?” – tette hozzá.
Úgy véli, hogy a Molnak kényelmesebb a jelenlegi helyzet: legyen inkább egy nagy adó, de az alaptevékenysége ne legyen az idióta ársapkával eltorzítva.
Nehéz megítélni, hogy az elmúlt egy év, amikor a Mol maradt szinte az egyedüli beszállító, a verseny visszatérésével helyzeti előnyt jelent a cég számára, vagyis tudott-e tudatosan és tartósan piacot szerezni, vagy valóban csak azért csinálta, hogy biztosítsa az ország üzemanyag-ellátását. „Ha volt benne tudatosság is, akkor sem hibáztatom a Molt, mert nem volt törvényi előírás, hogy veszteség árán is biztosítsa a hazai ellátást” – mondta interjúalanyunk.
A Mol esetében van még egy szál, amely nem a politikai függetlenséget erősíti. „Kiszolgáltatott helyzetben van a cég, hiszen a vezetőjét, Hernádi Zsoltot csak a Nemzeti Együttműködés Rendszere védi meg és tartja itthon, miután Horvátországban jogi eljárás zajlott ellene. Ez jelentősen leszűkíti a kormánnyal szembeni mozgásterét” – mondta.
Könnyebb az oroszokkal
A szakértő a jövővel kapcsolatban azt is hozzátette, hogy véget ért a Molnak a kényelmes világ. A cég az elmúlt évtizedekben arra állt rá, hogy az olcsóbb orosz kőolajat dolgozza fel. A háború kitörése előtt néhány százalékos volt az Ural–Brent-spread, de ez is kényelmes profitot eredményezett a társaságnak.
Habár a Mol továbbra is hozhat be orosz olajat, a jövőben el kell kezdenie felkészülni a Horvátországon keresztül érkező olaj feldolgozására is. Ez beruházást igényel, a múltbeli, egyszerű orosz üzleti modell helyett egy bonyolultabb, több konfliktussal járó viszonyrendszert kell felvállalnia.
„Az oroszok kiszámítható partnerek voltak, jó áron adták az olajat, viszont a horvátokkal már nem lesz ennyire egyszerű az együttműködés. Drágább a tranzitdíj, és vissza akarják kapni a Mol által felvásárolt INA-t. A Mol szempontjából egy tengeri olajkitettség, amely Horvátországon keresztül érkezik, sokkal kiszolgáltatottabb helyzetet eredményez, mint az Oroszországgal való együttműködés” – tette hozzá.
Nem tudni, hogy mi volt vagy lett volna a cég esetében a legjobb taktika. Korábban, 1990–2010 között, ha volt iparági lobbi, hangosan kiabált, és elmondta az érveit az érdekeit sértő kormányzati döntéssekkel kapcsolatban.
„Ezt a kabinet vagy meghallgatta, vagy nem. Nehéz lenne eltagadni, hogy új világban élünk, egy diplomatikus bankszövetségi vagy egy hangos Ryanair-tiltakozás nem biztos, hogy erős lobbitevékenységet eredményez, hiszen könnyen kontraproduktívvá válhat. Minél jobban kiabálsz, annál többet kapsz a pofádra” – mondta egy interjúalanyunk.
Szerinte ilyen értelemben az a stratégia, hogy a Mol csöndben volt az ársapka bevezetésekor, lehet, hogy a legjobban szolgálta a részvényesek érdekeit. Úgy fogalmazta meg, hogy a Mol piaci cég, de baráti kezek által védett, kormányközeli társaság, és ez a közeljövőben sem változik meg.
