Nem sok kellett neki, hogy fiatalkorában börtönbe kerüljön, de végül 19 évesen az RTL Klub hírigazgatósáságán kötött ki. A Somogy megyei Ötvöskónyi cigánytelepén nőtt fel, ahol szinte minden stikliben nyakig benne volt. Csinált milliós tartozást, amit végül a nővére segítségével tudott a család kifizetni. Orsós Lajos mélyszegénységben nőtt fel. Az édesanyja, amit csak tudott, mindent megadott neki és a nővérének, de Lajos többre vágyott. Azt, amit nem kaphatott meg, csibészkedéssel szerezte meg. Sokan segítettek neki, hogy végül ne kerüljön börtönbe. Orsós Lajos 18 éve az RTL Klub hírigazgatóságán dolgozik. A szakember nemrég Kiút a cigánytelepről címmel indított videósorozatot a YouTube-on.
17-18 évesen nem nagyon tudtad, mit akarsz csinálni, de sikeresen elkerülted a börtönt, ráadásul egy filmben is szerepeltél. 18 éve dolgozol az RTL Magyarországnál. Hogy kerültél oda a Somogy megyei Ötvöskónyiból?
A filmszerep után nem sokkal jött egy másik lehetőség, amit az RTL Klub és a Hégető Honorka Alapítvány közösen hirdetett meg: roma műsorvezetőt kerestek. Elmúltál már 18 éves? Érdekel a média? Gyere hozzánk, és csinálunk belőled műsorvezetőt vagy amit akarsz! Nyilván most sarkítok, de ez volt a felhívás lényege.
Ötvöskónyiból hogy jutottál el a castingra Budapestre?
Valahogy szembejött velem ez a hirdetés, hogy másnap Budapesten kezdődik a meghallgatás. Nem volt egy fillérem sem, de nekem mindenképp el kellett mennem a castingra. A legjobb barátom anyukája szerzett nekem még aznap egy szórólapos melót, meg adott hozzá egy kempingbiciklit is, hogy legyen mivel kiszórnom a cuccokat. Este suli után felszálltam a kempingbiciklire, és megszórtam a Kaposvár melletti kistelepüléseket. Még aznap este kaptam érte hatezer-ötszáz forintot. A vonatjegy akkoriban ötezerbe került, majdnem kilőttem a teljes keretet. Ha ebédelni akartam volna Budapesten, arra már nem lett volna esély. Hajnalban gyorsan felöltöztem: fehér ing, fekete zakó, makkos cipő és fehér frottírzokni. Ahogy kell. Felszálltam a vonatra ebben a gyönyörű szettben, és azt éreztem, hogy enyém a világ.
Elaludtam a vonaton, mert hulla fáradt voltam. Már Pest megyében járt a vonat, amikor kinyitottam a szemem, és mindenhol tesót láttam. De tényleg. Apa, anya, unoka, mindenki jött erre a castingra, amit az RTL hirdetett meg Budapesten. Leszálltam a vonatról, aztán azt vettem észre, hogy mindenki jött utánam a peronon a Déli pályaudvaron. Mindenki engem követett, mintha tudnám, merre kell menni, mert nagyon határozottnak tűntem, közben meg azt sem tudtam, hányas a lábam. Aztán valahogy mégiscsak odakeveredtem Békásmegyerre a casting helyszínére. Hömpölygött a tömeg, mindenki idejött. Azt hittem, hogy már több cigány nincs is városban, mert mindenki itt van. Annyit tudtam, hogy nekem Kotroczó Róberthez kell mennem, akkor lövésem sem volt, ki az. Ő a hírigazgató. Meg a Kolosi Péterhez, aki a programigazgatónk, és most már a vezérigazgató- helyettesünk. Ők együtt castingoltak.
Mi lett a casting vége?
Bementem valamikor késő délután. Volt egy általános intelligenciateszt meg egy elbeszélgetés. Végül elértem az utolsó vonatot, később hívtak újra, hogy átmentem az első rostán, jöhet a következő kör. A végén egyéves gyakornoki ösztöndíjprogramban vettem részt az RTL-nél. Én voltam a hivatalos lábatlankodó az RTL-ben, mert időközönként egy hét, egy hónap után mindig átmentem egy másik műsorhoz, így a csatorna összes műsorát megnézhettem. Valaki mindig odaszólt a szerkesztőségbe, hogy megy a csávó. Kaptam százezer forint bruttó ösztöndíjat egy éven keresztül.
Mire volt elég ez a bruttó százezer?
Arra, hogy ki tudtam fizetni a pesti albérletem. Már az elején tudtam azt, hogy ez nem lesz elég arra, hogy megéljek; csak azt tudtam, hogy ez újabb lehetőség arra, hogy végül minden frankó legyen. Ennyi. Nem tudtam többet. Lövésem sem volt akkor még, hogy ez valójában mekkora lehetőség, és mennyi meló lesz ebben még.
Miből éltél?
Akkoriban az anyukám rendszeresen vett fel attól a bizonyos hitelintézménytől pénzt, és utalta nekem. Tudod ez az, ahol hetente kell visszafizetni a pénzt, és akkortájt brutális mértékű kamattal dolgoztak. Így sikerült ezt a kezdeti időszakot menedzselni.
Ösztöndíjasként kibekkelted az első évet. Mit ajánlottak az RTL-ben?
A hírigazgatóságon Kotroczó Róbert ajánlott egy állást, hogy dolgozzak a híradóban és legyek gyártási munkatárs. Fantasztikus szakemberekkel dolgozhattam együtt. Hihetetlen jó érzés volt. A hírigazgatóságon körülbelül háromszázan vagyunk. Ebből a háromszáz emberből kétszáznak gyártásként nagyon sokszor én mondtam meg, hányas a lábuk, vagyis azt, hogy aznap mit kell csinálniuk.
Hogy fogadták ezt tőled?
Nekik ezzel nem volt bajuk. Nekem volt vele bajom, pontosabban én sem tudtam, hogy bajom lesz ezzel. A hírigazgatóságon dolgozó emberek hetven százalékát két hét alatt vérig sértettem. Kaptam egy hatalmas lovat magam alá, ami úgy elszállt velem, mint az állat. Lövésem sem volt, hogy mi ez a feladat, gyártási munkatárs. Élő híradót kellett készíteni. Megbántottam az összes vágót, operatőrt és technikust; a vezérlőben mindenkit, sőt egy csomó riportert és szerkesztőt is.
Lekezelően bántál velük?
Pontosan. Nagyon jól látod. Mondtam, hogy én vagyok a gyártás, ne szórakozz, csináld ezt, csináld azt! Nem tudom megmondani, hogy mennyi idő volt, mire visszanyertem ezeknek az embereknek a bizalmát. Mert kellett idő, amíg benőtt a fejem lágya. A gyártásnak az a dolga, hogy problémákat oldjon meg. Ha én generálok a közösségben problémákat, az nagyon gyorsan visszajut a gyártásvezető kollégákhoz. Ilyenkor vagy nagyon kedvesen megpróbáltak velem beszélni, vagy lecsesztek. Volt ilyen is, volt olyan is. De ezek a srácok nagyon ügyesek, nagyon jól tudják azt, hogy kell beszélni és bánni egy emberrel, mert problémát kell megoldaniuk. Nem elég az, hogy tudják, hogy szakmailag hogy kell kezelni, kicsit pszichológusnak is kell lenni azért, hogy a lehető leghatékonyabban tudják kezelni ezeket a helyzeteket.
Hogy érezted magad a híradóban gyártási munkatársként?
Furcsa volt mindenkinek, hogy itt van egy srác a mélyszegénységből, és a mi híreink egy bizonyos része arról szól, hogy lelőtte, megkéselte vagy utcai verekedés történt. Előfordult, hogy az elkövetők roma származásúak voltak. Kicsit kényelmetlen volt mindenkinek, hogy egymás között az információáramlás tekintetében hogy is beszéljünk erről. Sérthet engem az, hogy cigány vagy roma? Vagy hogy szabad egyáltalán erről beszélni? Rájöttem, hogy a humor mentén ezt lehet oldani. Elkezdtem cigányvicceket mondani. Nem a legjobb megoldás, ezt ma már tudom, de egyébként bejött. Kiderült, hogy ezt lehet oldottan is kommunikálni. Jó, hogy az RTL-ben ez egy olyan közeg és környezet, ahol nincsenek tabuk, ahol nem az számít, hogy milyen a bőröd színe, teljesítményalapon működik a dolog, és ez fantasztikus.
Kérték valaha ki a véleményedet a híradóban egy-egy anyag kapcsán, hogy ezt a fajta problémát hogyan kellene kezelni, kommunikálni?
Igen, és a mai napig is. Jöttek többször oda hozzám, megkérdezni, szerinted ez a kommunikációs forma így leírva, ebben a riportban bántó vagy sértő lehet-e kisebbségi társadalmak számára? Elsősorban cigányokról beszélünk. Adnak a véleményemre, és ez jó. Azt szoktam mondani a híradóban, hogy inkább romázzunk a narratívában, mert a roma kevésbé bántó vagy sértő, mint a cigány kifejezés.
Miért pont a Fókuszban kötöttél ki végül?
Mondták.
Mondták, hogy oda kell menned, holnaptól ott dolgozol?
Körülbelül igen. A hírigazgatóságon a gyártás elsősorban híradóval foglalkozik, de a hírigazgatósághoz tartozik még egy csomó másik műsor is. Van olyan, ami már nincs, de még mindig van a XXI. század, a Házon kívül, a Fókusz és a Fókusz plusz is. Egy ponton túl szükség volt a Fókuszban egy olyan emberre, aki gyártási tevékenységet is tud végezni. Levesz valamennyit a híradógyártásról. Áttettek oda. Úgy tűnt, hogy ott jó helyem lesz. Ez hét vagy nyolc éve volt, azóta ott vagyok.
Alapvetően azért vettek fel az RTL-hez, hogy műsorvezetőt faragjanak belőled, de nem lettél az. A mai napig nincs az RTL-nek dedikált roma műsorvezetője. Miért nem lett belőled képernyős?
Nekem erre van egy válaszom, azt nem tudom, hogy a vezetőimnek mi a válaszuk erre a kérdésre, de én azt hiszem, hogy azért nem lettem műsorvezető, mert akkor, amikor ez opció volt, erre még nem voltam kész. Szerintem el kellett telnie jó pár évnek ahhoz, hogy egyáltalán felismerjem, hogy milyen lehetőséget kaptam, hogy én az RTL-nél dolgozhatok. Nagyon sokat kellett tanulnom és tapasztalnom ahhoz, hogy el tudjam magamat helyezni a koordinátarendszerben; mind az RTL tekintetében, mind Budapest tekintetében, mind az otthoni környezetem viszonyában.
Ha én akkor, 18 évesen kaptam volna egy műsort, az óriási hiba lett volna. Ez a projekt, a roma műsorvezetős mutatvány volt az X-Faktor nulladik verziója. Mi történt? Tehetségeket kerestünk. Ha megnézed, az X-Faktorban egy csomó roma származású tudja magát megjeleníteni a médiában. Viszont én nem tudok jól énekelni, én nem értek a zenéhez, és szerintem erre nem lehet karriert építeni. Nekem más dolgom és más feladatom volt: magamat megismerni és nagyon sokat tanulni ebből a világból. Ez pedig idő. El kellett telnie tizenvalahány évnek. Most sem vagyok műsorvezető.
De ha felkérnének, most vállalnád?
Attól függ, hogy mi az. De egyébként igen, érdekelne. Tudod, miért? Mert van bennem egy nagyfokú exhibicionizmus, meg azt gondolom, hogy nagyon kevés olyan roma származású ember van ma Magyarországon, aki nem a művészetek mentén reprezentálja magát a médiában.
Fontosnak tartod, hogy legyen Magyarországon a mainstream médiában roma származású műsorvezető?
A kereskedelmi televíziók ezt nem nagyon preferálták még, de szerintem csak idő kérdése. Ezt a kérdést nem nekem kell feltenned, hanem a kereskedelmi televíziók vezetőinek, de én nyitott vagyok arra, hogy gondolkozzunk együtt.
Hogy kezelik a szülőfaludban, hogy az RTL-nek dolgozol?
Otthon általában három kérdést szoktak nekem feltenni, amikor hazamegyek. Régen még vonattal jártam, ma már autóval, így kevésbé érnek el az emberek az utcán. De amikor sétáltam haza a vasútállomásról a falu végéig, elég sokan megállítottak. Azt a laza 15 perces sétát volt, hogy két-három óra alatt tettem meg. Három kérdést szoktak általában feltenni az emberek. Mikor látunk a tévében? Mi van Győzikével? És mennyit keresel?
18 éve benne vagy a popszakmában, ennyi ideje dolgozol az RTL Klubnál. De miért érezted azt mostanában, hogy ki kell lépned a fényre, és – a te szavaiddal élve – vissza kell adnod valamit? Mit jelent ez és miért pont most?
Azt gondolom, hogy minden felelősen gondolkodó embernek egy ponton túl megfordul a fejében, hogy visszaadjon valamit a társadalomnak. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy csak ez motivál. Van bennem egy egészen nagyfokú exhibicionizmus is. Az az életút, amit bejártam, nagyon jó példa lehet azoknak, akik szeretnének változtatni az életükön, de nem feltétlenül tudják, hogyan. Nem csinálok mást, csak megmutatom, hogy nekem hogyan sikerült. Egyedül nem ment volna. A tanáraim, a családom, a barátaim nélkül esélyem sem lett volna kikerülni a mélyszegénységből. Pillanatnyilag azt tudom, hogy az, amiről beszélek, arról már nagyon sokan beszéltek, és nagyon sokszor nem úgy beszéltek róla, ahogy szerintem kellene. Mit jelent ez? Vegytisztán, tök őszintén beszélek a videóimban arról, hogy milyen problémák vannak a mélyszegénységben. Ezek ugyanis nem cigányspecifikus dolgok, ezek mélyszegénység-specifikus dolgok.
Dolgoztunk együtt, ismerjük egymást elég régóta. Nem volt sétagalopp az életed. Milyen volt a gyerekkorod?
A nagyjából ezer lelket számláló település a szülőfalum, Ötvöskónyi. Az ott élők ötven százaléka roma, többségük mélyszegénységben él. A mi lakásunk nem egy döngölt földű, vályogból épített kis kunyhó volt, hanem téglaépítésű. Nem a nagyon szegény közegből jövök. De nem volt fürdőszobánk, lavórban fürödtünk. Vitathatatlan az is, hogy az édesanyám nagyon sokszor sírt éjszakánként, mert nem tudta, hogy a következő nap vagy a következő héten hogy fogja tudni biztosítani a megélhetésünket. Mindent, amit tudott, elkövetett annak érdekben, hogy a két gyereke megkapjon mindent. Szalag mellet dogozott nagyon sokat, három műszakban. Mindig tíz-húsz kilométerrel odébb, a szomszéd városba járt be dolgozni biciklivel. Télen-nyáron.
Hogy éltétek meg, hogy szinte soha nem látjátok?
Úgy szoktunk a tesómmal beszélni a gyerekkorunkról, hogy az igazából a cetlik évei voltak. Mert édesanyám mindig celluxszal az ablakra vagy az egyik ajtóra ragasztott egy-egy üzenetet nekünk, hogy akkor ez meg az a feladat, vagy itt találjuk az ennivalót. Az én édesanyámnak nyolc általános iskolai végzettsége van. Nem magasan kvalifikált, de érzelmileg iszonyatosan gazdag. Nagyon nagy érzelmi intelligenciával dolgozik. De nem is ez volt legnagyobb baj gyerekkoromban, hogy alig láttam édesanyámat, hanem az, hogy a közeg és a környezet nagyon húzott magával. Gondolhatod. Mentem rosszat csinálni. Így utólag visszagondolva módszeresen dolgoztam azért, hogy ez a társadalom úgy, ahogy van, kivessen magából.
Dolgoztál azért, hogy esetleg később börtönbe kerülj?
Pontosan. Lopni, csalni, hazudni. Még egyszer mondom, ez nem cigányspecifikus dolog. Azt gondolom, hogy a mélyszegénység jellemzője. Mert ha valami nincs, azt meg kell szerezni. Alapvető dolgokat meg kell szerezni.
Miket kellett megszerezned gyerekkorodban?
Gyerekként nem azt, hogy akkor tudjak enni, mert azt az édesanyám biztosította. De hogy legyen egy jobb cipőm. El tudjak menni csajozni. Be tudjam dobni a játékgépbe a lóvét. Engem az nagyon vonzott. Húsz forint volt a legalsó tét, amit be lehetett dobni. Egy gombnyomás, és az a világ.
Pörgetted az életet.
Nem én voltam a legnagyobb bubus ebben a történetben. Voltak unokatestvéreim, akik nálam sokkal magasabb szinten nyomták ezt. De én nem átalkodtam gyerekként minden eszközt megragadni annak érdekében, hogy az, amire igényem van, azt, amit szeretnék megkapni, azt bármi áron megszerezzem. Ennek okán például nagyon sok millió forintos adósságot sikerült összeszednem.
Hogy hoztad össze?
14-15 éves koromban el akartam menni csajozni, de nem volt pénzem még egy jaffára sem a presszóban. Akkor kellett pénz, de anyám nem ad, mert minden forint ki van számolva. Azt találtam ki, hogy elveszem úgy, hogy nem tud róla. Az elején még csak az aprópénzből vettem el egy keveset. Ez így kezdődött, és ebbe szépen belecsúsztam. Odáig fajult a dolog, hogy már nemcsak az aprópénzből vettem el, hanem a susogós pénzből is. Amikor már susogós pénz sem volt, akkor jött a bankkártya. A bankkártyán, ha nem volt elég pénz, vannak hitelek, és le lehet venni x összeget. Tudtam az édesanyám bankkártyájának a PIN-kódját. Nem foglalkoztam azzal, hogy akkor mínuszba megy vagy nem. Vettem le a lóvékat. Ezer, kétezer, ötezer, tízezer, húszezer. Amennyi éppen kellett. Aztán egyszer csak jött egy levél egy behajtócégtől, hogy ennyi tartozása van, kedves Margit, legyen kedves minél előbb rendezni. De nem tudta.
Édesanyád mit szólt, amikor meglátta azt a levelet?
Őszintén már nem emlékszem. De a szégyenérzetre igen, hogy ezt én okoztam. Összesen 4,5 milliót fizettünk vissza a banknak, mire a végére értünk.
Hogy fizettétek ki?
Úgy, hogy a nővérem befejezte a tanulmányait, és elment Németországba dolgozni.
Azért, hogy ki tudjátok ezt fizetni?
A nővérem azért szakította ki magát a családi közegből, hogy ezt a sok millió forintos adósságot, amit én okoztam a családomnak, ki tudjuk fizetni. Elment egyedül egy teljesen másik országba, németnyelv-ismeret nélkül pénzt keresni éjszaka a szalag mellett. Dolgozott, tette, amit kellett annak érdekében, hogy a családunk boldogulni tudjon. Neki köszönhetően ezt végül ki tudtuk fizetni. Egyébként neki köszönhetően van fürdőszoba is most már a lakásunkban, és nem lavórban fürdünk.
Ez volt a vízválasztó az életedben, vagy csináltad tovább a stikliket?
Nem ez volt a vízválasztó, de ez egy nagyon fontos figyelmeztetés volt. Előtte azért volt egy pár olyan történet az életemben, hogy azokkal, akikkel nagyon jóban voltunk páran, mentünk jobbra-balra mindenhová, halat lopni, meg fel a hegyre, ügyesen intézkedni. Szinte az összes unokatestvéremet kilyuggatták addigra már sörétessel. Engem soha. Azért nem, mert a nővérem a neccesebb balhékba nem engedett el. Olyankor nagyon sokat veszekedtem és verekedtem is a testvéremmel. Ma már azt mondom neki, hogy: nagyon köszönöm.
Volt olyan is, hogy ment a sakk. Most már tudjuk, hogy le fogunk bukni, akkor mi legyen? Oké. Neked mid van? Nekem még lesz egy tárgyalásom. Neked mid van? Hát én meg már voltam előállítva. Kinek nem volt gondja még a törvénnyel? A Lalinak. De a Lalit nem! Engem nagyon sokszor megvédtek ám. Nagyon sokszor volt az, hogy te nem jössz velünk, te csak idáig jössz. Egy ponton túl én már kuriózumnak számítottam, és eltettek egy kicsit odébb, hogy ne érjen baj.
