Kismaroson akad olyan, aki csónakkal megy be a nappalijába. Meg olyan is, aki épp két hete vásárolt házat ott, ahol most derékig ér a víz. Az utcabeliek szerint nem élete bizniszét kötötte az új tulaj. A Duna és a Rév utcaiak küzdenek az árral, azt mondják: az árvizet megszokni nem, csak elfogadni lehet. Pánik nincs, mindenki teszi a dolgát. Az évek meg a rutin miatt Kismaros már jóval azelőtt felkészült, mielőtt a Duna elérte volna a települést. A védműrendszer áll és kitart. A Duna utca egyik oldalán a házakat elöntötte a víz, a szemben lévő ingatlanok pincéibe lassan, de biztosan beszivárog a folyó.
„Itt álltam a védmű mögött és egyszer csak szembejött velem egy mobilvécé, aztán néhány óra múlva szépen visszavitte a víz a gazdájához”
– mondja Kismaroson a Duna utcabeli Konecsni Miklósné, de közben odalép egy férfi és rátromfol: ő az egyik utcában az ismerőse kerti pottyantósával találkozott a védművön keresztül.
Sztorija minden kismarosinak van arról, mit hozott, mit vitt a Duna, aki látott már legalább két-három nagy árvizet. Azt mondják: azt, hogy 11-15 évente elönti az ár házaikat, megszokni nem lehet, csak felkészülni rá: homokzsákokkal, védekezéssel, összefogással meg hetekig tartó gyomorgörccsel.
Szennyvízcunami
Kismaroson kritikus a helyzet. A mélyebben fekvő utcákban kétméteres víz áll. A kerítéseket, a házak alsó szintjeit elnyelte a Duna. Pénteken úgy saccolták a kismarosiak, hogy az előrejelzések szerint a 2013-as rekord alatt lesz fél méterrel a tetőzés, vagyis a Duna 700 centis magasságnál feladja Kismarosnál. Legalábbis ebben reménykedtek, amikor csaknem 600 méternyi védművet húztak a településen. Neubauer Rudolf Kismaros polgármestere szerint nincs baj; mindenre felkészültek. Baj, csak azokon a mélyebben fekvő területeken van, amiket egyébként sem tudnak védeni. Kitelepíteni eddig senkit sem kellett, ami azt jelenti: azokat az emberek, akik bent maradtak a vízzel elöntött házaikban nem fenyegeti életveszély.
„Több száz olyan ingatlan van a verőcei és a kismarosi üdülőterületen, amit nem tudunk védeni. De nagyon nehéz pontos számot mondani, mert a szintkülönbségek miatt eltérő mértékű az árvízi kitettsége egy-egy ingatlannak vagy épületnek, de összességében nagyjából százat meghaladó ingatlan az, amit a védvonal közvetlenül véd. Ezek belterületi, lakóövezeti családi házak mind”
– magyarázza a polgármester.
Az egyik védművet a Duna utcán keresztben húzták fel. Több száz ember dolgozott rajta: katonák, katasztrófavédelmisek, önkéntes segítők és a helyiek egyaránt. Nem volt szerencséje annak a két újdonsült tulajdonosnak, akik két héttel ezelőtt a páratlan oldalon vettek házat. Konecsni Miklósné háza azonban az utca páros felén van. Ezt az oldalt még védi a közvetlen víztől a homokzsákfal, a mélyebben fekvő páratlan oldalnak viszont annyi. Az asszony azt meséli: amióta ide költöztek ez az ötödik árvize.
„Nem lehet hozzászokni. Szerintem mindenkinek a gyomrában egy nagy görcs van, hogy végre mikor fog már tetőzni, mennyire éljük túl, mi csúszik meg és hol, hol tör fel újabb buzgár. Mert, ugye nem csak a víz, hanem a szennyvíz is jön most már két napja folyamatosan, de a pincében meg óráról órára emelkedik a vízszint. Úgy számolom, hogy két méter 65 centi víz lesz a pincémben, innen már csak egy lépcsőfoknyi a nappalink”
– mutatja a pincéjét Konecsni Miklósné.
A kismarosiaknak nem csak a Dunával, hanem az egyre gyakrabban gejzírként is feltörő szennyvízzel is meg kell küzdeniük.
„A teljes felső dunakanyari bal parti, tehát közvetlenül Kismaros, Nagymaros, Visegrád, Dömös szennyvízrendszere teljes egészében ránk torlódik. Ezt nehezíti még az is, hogy a csatornahálózat számos pontján a Duna vize is a szennyvízhálózatba szivárog. És a víznyomás miatt szökőkútszerűen tör fel a Duna vizével kevert szennyvíz a csatornarendszerből”
– összegzi a helyzetet Neubauer Rudolf, a falu első embere.
Kismarosból Velence
Egy utcával arrébb sem rózsás a helyzet. A Rév utcában Andresz György a főnök a gáton.
„Tudok neked mutatni olyan fotót, ahol itt a ’70-es években még csak két ház állt, most meg nézd meg olyan, mint egy új lakónegyed”
– magyarázza a védmű tetején állva. Közben gyorsan azt is elhadarja, hogy Kismaros mélyebben fekvő területei akkor kezdtek benépesülni, amikor az emberek meghallották azt, hogy megépül Bős-Nagymaros.
„Azt gondolták, hogy itt már a büdös életben sosem lesz árvíz és így lettek itt vízparti nyaralók, meg vízparti házak. Most meg nézd meg… annak a háznak az első szintje víz alatt van. És, hogy miért vállalják mégis ennek ellenére a rizikót és építkeznek ide? Mert ez egy csodálatos környék, és imádnak itt lakni az emberek, és mindenki nagyon kedves mindenkivel, és mindenki szereti a másikat. Jó, ez nem igaz, de hát ez olyan szépen hangzott. Az emberi hülyeség határtalan. Szóval az a helyzet, hogy ekkora árvíz tíz- tizenegy évente van. Ilyenkor fel kell pakolni az emeletre, vagy ki kell pakolni. Látod azt a házat? Abban is bent vannak a lakók, nézik a vízszintet, mármint a nappalijukban nézik a vízszintet”
– mondja Andresz György.
A polgármester szerint azon, hogy a Duna kiönt és betör a házakban mindig azok vannak a legjobban meglepődve, akik ártéren vagy mélyebben fekvő területeken építkeztek. Konecsni Miklósné azt mondja: a Duna utcában többnyire hetven pluszosok élnek, akiknek mindezek ellenére eszük ágában sincs elköltözni.
“Akik ártéren építkeztek, azok tudták, hogy mivel jár ez. Persze korábban voltak ebből parázsviták, de tudomásul kellett venniük, hogy ez a helyzet és senki nem tudná megvédeni őket a Dunától. Ebben az utcában most már a 70 év az átlagkorhatár, és azért mindig ezt átélni, meg kirámolni a pincéket, garázsokat szörnyen fárasztó, és nem tudjuk soha, hogy mi lesz”
– magyarázza az asszony.
Azok a kismarosiak, akik már túl vannak néhány dunai árvízen tudják, hogy egy kis humor és végtelen türelem nélküle hamar gyomorfekélyt kapnának – magyarázza Andresz György.
“Laci mesélte, hogy még a 2013-as árvízkor volt a házassági évfordulójuk és még előtte megígérte a feleségének, hogy elviszi Velencébe, de pont arra a napra esett, amikor elöntötte az udvarukat a víz. Kiültette az asszonyt a teraszra és azt mondta neki: na, látod azt is elintéztem neked, hogy ne mi menjünk Velencébe, hanem Velence jöjjön el hozzánk”
– mondja nevetve a Rév utca szakaszirányítója.
Ha levonul az ár - Kismaroson már tapasztalatból tudják -, ha nem jön újabb esőzés és vele együtt árhullám, akkor is hónapok megfeszített munkájába kerül majd mire mindenhol rend lesz: eltűnik a védmű és a veszélyes hulladéknak minősülő több ezer tonnányi homok. Úgy saccolják, talán decemberre kiszáradhatnak a házak falai is.
