Szőke Judit szerint addig nem lehet a legszegényebb rétegek felzárkóztatásáról beszélni, amíg az alapvető szociális juttatások összege meg nem emelkedik. Az Új Start Alapítvány igazgatója szerint több értelme van jól felépített segítő programokat működtetni, mint emberi méltóságról beszélni nekik. A választásokon pedig arra szavaznak, akire a helyi polgármester mondja. A Szelfi vendége Szőke Judit volt. Ez a beszélgetés szerkesztett és rövidített változata.
Mivel foglalkozik az Új Start Alapítvány?
Ez egy régi, de mégis új alapítvány. A Polgár Alapítványban kezdtünk el különböző programokat kialakítani a legszegényebb társadalmi csoport, a magyarországi romák irányába. Ezeket a programokat öt évvel ezelőtt áthoztuk az Új Start Alapítványba, most már ezen a néven folytatjuk a munkát. Van egy roma tehetségprogramunk. Van egy szemüveg-támogatási programunk azért, mert az egyik kollégánk eredeti foglalkozása optometrista, innen van a kapcsolatrendszere. A harmadik programunk pedig kifejezetten karitatív munka, gyűjtéseket végzünk, és adományosztást a legszegényebb falvakban. Ilyet más is csinál, de mi személyes adományozást végzünk, ami azt jelenti, hogy lábra küldjük a cipőt, a legszegényebb gyerekeknek az életkoruknak megfelelő karácsonyi csomagot küldünk. Itt is a személyesség az érdekes, mint az összes többi programunkban.
Gondolom, ehhez jön egy közösségépítő tevékenység is.
Igen, de erről sok mindent gondolok, hogy mit jelent az, hogy közösségépítés. Ez nem egy olyan munka, amikor lemegyünk egy faluba, és ott megpróbáljuk az embereket felrázni, valamilyen közös célokat találni, és aktivitásra buzdítani őket, ilyet mi nem csinálunk. Azért nem csinálunk egyébként, mert én nem vagyok ebben biztos, hogy sikeres lenne. Mi kevesen vagyunk, Budapesten vagyunk, hárman vagyunk, kis alapítvány vagyunk. Mi ezért a célért nem tudunk felépíteni egy olyan programot, ami jól működik, és nekünk nagyon fontos, hogy jól működjön valami. Az viszont közvetett hatásként mégis ott van például az adományozásnál, hogy ha egy faluba mondjuk már tíz éve minden szeptemberben küldünk cipőt, és van ott egy olyan helyi csapat, aki elvégzi a felmérést a rászoruló gyerekek, családok körében, utána megszervezi a kiosztást, küld nekünk Excel-táblát, elmondja, hogy miért nekik kell adni – ők tartják a hátukat ezért a programért. Gyakran van, hogy egy ilyen hosszú program helyi lebonyolítója olyan kompetenciákkal ruházódik föl, hogy utána akár polgármester is lehet. Már van polgármesterünk egyébként. Ezt nem úgy értük el, hogy lementünk, és az emberi jogok vagy a kisebbségi jogok talaján elkezdtünk szemléletet változtatni vagy önbecsülést növelni vagy méltóságot emlegetni, hanem ezzel az eszközzel, hogy helyzetbe hoztunk pár embert, akit alkalmasnak találtunk, és ezt a helyi közösség is észrevette.
Úgy gondolod, nem tud sikeres lenni az, ha egy budapesti civil szervezet elmegy egy túlnyomórészt romák által lakott településre, és elkezd méltóságról és emberi jogokról beszélni?
Én nem tudnám sikerre vinni. Én ebben nem vagyok elég hiteles, mert nem hiszek benne. Biztos, hogy vannak emberek – Setét Jenő biztosan jól tudta ezt csinálni. De hogy én összelapátoljak ilyen szakembereket, és menjünk trénerekkel, és gyötörjük ezeket az embereket – holott azt látom, hogy nincs ennivalójuk, mert a legszegényebb falvakban dolgozunk –, ezt nem tartom életszerűnek. A legszegényebb csoport annyira szegény most, annyira rosszul áll, annyira ki van szolgáltatva mindennek, hogy én ezt most nem tudnám elképzelni ott, ezekben a falvakban.
Közelednek az önkormányzati választások. Gyakran lehet látni, hogy egy nagyon szegény faluban mindenki a Fidesz jelöltjére szavaz. Mi lehet ennek az oka?
A szociális juttatásokat nagyon lecsökkentette ez a mostani kormányzat. Olyan mérhetetlenül kevés jövedelmemből kell ezeknek az embereknek megélniük, hogy mindentől félnek. Ha a választások előtt valamivel megijesztik őket – elég három mondat, vagy adnak nekik krumplit –, szerintem az elég ahhoz, hogy oda szavazzanak, akiktől kaptak valamit vagy védelmet remélnek.
A kormány politikusai olykor azt hangoztatják, hogy a Fidesz regnálása alatt a magyarországi romák polgári szintre jutottak. Mi erről a véleményed?
Biztos van egy ilyen réteg. Több munka van, több munkahely teremtődött az utóbbi években, ezt nem vitatom. Kutatások nincsenek egyébként. Ha te most a romákról akarnál valamit, bármit is megnézni, hogy hogyan alakult a foglalkoztatásuk, vagy hogyan alakult a kötelező óvodáztatás után a gyerekek iskolaérettsége vagy egyáltalán a továbbtanulásuk, vagy a szegregáció hogyan alakult az utóbbi években, nem találsz semmit, mert nincs. Az biztos, hogy van egy réteg, akik vállalkozóként időlegesen megkapaszkodtak, de ez nem stabil polgárosodás. Csináltak egy vállalkozást, és két-három évig kaptak megrendeléseket. Akkor volt pénz, tényleg más életszínvonalon kezdtek el élni, a házukat rendbe hozták. Utána kiderül, hogy amikor meg nem volt megrendelés, akkor nem fizették az emberek után a tb-t, és rögtön a NAV ügyfelei lesznek. Volt egy felfelé ívelés, utána pedig már diszkriminálva vannak, vagy már deviánsként szerepelnek a rendőrség listáján. A legalsó réteg viszont nem tud kapaszkodni sehova. Őket néha elviszik feketemunkára, és nem fizetik ki. Ők azok, akiknek nincs autójuk, akik nem tudnak munkát keresni. Ha erdő van mellettük, fát lopnak, hogy fűteni tudjanak, 15-e után egy forintjuk sincs, és csak a helyi többi szegényre számíthatnak, ha valaki megbetegszik. Itt a hosszú távú gondolkodás nem létezik, az értékek másképp strukturálódnak.
Mi segítene? A pénz?
Biztos, hogy bonyodalmat okozna, ha mindenkihez hozzávágnának mondjuk egymillió forintot, de jó lenne, ha megemelkednének ezek az általános szociális juttatások. Hogy ne 13 ezer forint legyen a családi pótlék, mert azt tudni lehet, hogy van több tízezer ember vagy százezer ember, aki ebből él. Most tök mindegy, hogy miért él ebből, miért nem tudott rákapcsolódni a munkaerőpiacra, de így él. Ezt muszáj megemelni, mert ha nem emelik meg, akkor nem tudnak eleget táplálkozni, belecsúsznak a devianciákba. Az az ember, akit elvisznek börtönbe két hétre, mert fát lopott, az is pénzbe kerül, nem is logikus, hogy ilyenbe kergessük bele az adóforintokat. Muszáj lenne ezeket a juttatásokat megemelni egy szintre. Az emberek nagyon-nagyon sokféle megoldást választanának, ha egy kicsit magasabb lenne a jövedelmük. Nem tudom, hogy mi lenne, de biztos, hogy ezek a családok is leghamarabb azt vennék észre, hogy a gyerekük nem kap megfelelő oktatást. Hogy nem tanul meg rendesen írni, olvasni, hogy a pályaválasztásán nem is érdemes gondolkodni. Szerintem ezt vennék leghamarabb észre, hogy ez nem helyes, és az iskoláztatásba fektetnék bele legelőször a pénzt. Magyarul megpróbálnák a távolabbi faluba elutaztatni a gyereket, egy olyan iskolába, ahol nem csak cigányokkal találkozik. Akkor már lenne pénze arra, hogy az utazást kifizesse, hogy normálisabb ruhában járjon. Egy ilyen iskolába nem lehet télikabát nélkül menni, mert a gyerek a többiek célpontja lesz. A nyomor nagyon kemény. Nagyon hamar öregszenek az emberek. A súlyos betegségek nincsenek rendesen kezelve. Nagyon drága a gyógyszer, nem jutnak hozzá. Nagyon sokan mentálisan és fizikailag is úgy leépültek, hogy nem biztos, hogy tudnának valamit kezdeni több pénzzel.
A munkalehetőség is nagy probléma.
Sokan vannak a nagy multigyárak futószalagjainál, de nem mindenki bírja ezt a munkát. Nem tudnak napokig ott állni, fizikailag képtelenek rá, csak az egészen fiatalok. Az idősebbek ezt már nem bírják. A felvételkor tesztet kell írni. Sokan nem tudják kitölteni. Akikkel mi kapcsolatban vagyunk ezekben a szegény falvakban, azok azt szokták csinálni, hogy felülnek a vonatra, eljönnek Budapestre, ott ígérnek nekik munkát az építőiparban, vagy segédmunkát, kubikusmunkát végeznek, természetesen feketén. Az a nagy kockázat, hogy a végén kifizetik-e őket. Ez nagyon nagy kockázat, éppen ezért nem is mindig vállalják be. Néhányan próbálkoznak Budapesten, de őket ez a nagyváros megeszi. Nem tudnak közlekedni, nincs pénzük, nincs megfelelő ruhájuk még arra se, hogy elmenjenek dolgozni. Egyik ügyfelünk mindig kint tartotta a párja ruháját, hogy hátha hívják dolgozni. Az a melósruha olyan nagy becsben volt, mint egy menyasszonyi ruha. Csak hát az van, hogy nem hívják. Szóval van ez a társadalmi réteg, aki egész egyszerűen nem tud ebből a helyzetéből kimozdulni külső segítség nélkül. De ne is nevezzük külső segítségnek. Normális szociális juttatások nélkül. Ha ezt túlélik, tehát ha már tényleg tud étkezni, utazni, a gyerekeit iskoláztatni, akkor elindulhat egy olyan alsó polgárosodási folyamat, hogy ők maguk elkezdenek megkapaszkodni egy munkahelyen vagy egy tanfolyamban, vagy elmennek külföldre szerencsét próbálni, de addig nem. Addig ott maradnak, és arra szavaznak, akire a helyi polgármester mondja, mert azért még mindig van közmunka, közülük a kiválasztott mégiscsak kap munkát, bár minden levonással megterhelődve alig kapnak pár tízezer forintot havonta, de még így is.
A helyi polgármester dönt kénye-kedve szerint?
Csak tőle függ, hogy kit vesz föl. Erről ő dönt a helyi munkanélküliek közül.
Hányan élhetnek ilyen nagy nélkülözésben?
Nem mondok rá számot. Egyrészt azért, mert erre sincs kutatás. Azok a régi számítások, a létminimum-számítás például, megszűnt a Fidesz alatt. Nem tudjuk, hogy mi az a szint, ami alatt már nagyon lent vannak az emberek, ami már egy kicsit lét alatti állapot, ha a fogyasztást nézzük. Nem tudjuk, hogy hol van ez a határ. Eurostat-adatokat tudunk nézni. A nagyon-nagyon szegény réteg biztos, hogy több százezer ember. Az is biztos, hogy Észak-Magyarországon és a Dél-Dunántúlon élnek kis falvakban, amelyek már roma többségűek. Ők a legszegényebbek, ők a legkitettebbek. Lehet-e csodálkozni azon, hogy kire fognak szavazni? A jelenlegi hatalom úgy állítja be magát, hogy megvédi őket. Ők ez ellen nem fognak szavazni.
Szőke Judit volt a vendégünk, az Új Start Alapítvány igazgatója. Köszönöm szépen, hogy itt voltál velünk.
Én köszönöm a lehetőséget.
A teljes interjút itt meghallgathatja, megnézheti:
