A pedagógus-szakszervezetek szerint már két éve is húszezer tanár hiányzott a közoktatásból, de ennek hamarosan vége. Na nem azért, mert hirtelen húszezer munkavállaló érkezett a szektorba, hanem mert az Oktatási Hivatal a jövőben nem fogja bekérni az iskoláktól a betöltetlen álláshelyek számát. Így nem csak a nyilvánosság, a szakszervezet sem tudja majd nyomon követni, mekkora a pedagógushiány.
Közben már a szülők és a pedagógusok sem igazán mernek a nyilvánosság elé állni, a jogász szerint ez a státusztörvény dermesztő hatásának is köszönhető. Pedig nem volt ez mindig így. Egyre többen próbálják inkább kipréselni magukból a magániskolák tandíját, csak hogy menekülhessenek az állami rendszerből.
Ez a cikk tényfeltáró videós műsorunk, a Szabadon leirata alapján készült.
A Pedagógusok Szakszervezete szerint a 2020/21-es tanévben már 20.587 pedagógus hiányzott a közoktatásból. Szerintük ez még akkor is igaz, ha 9227 nyugdíjast visszafoglalkoztattak, például több mint negyven olyan pedagógus tanított ebben az időszakban, aki már elmúlt nyolcvanéves. Hamarosan azonban ez már a múlté; nem a probléma, csak a számok. Az Oktatási Hivatal ugyanis a jövőben nem fogja bekérni az iskoláktól a betöltetlen álláshelyek számát, így nem csak a nyilvánosság, a szakszervezet sem tudja majd nyomon követni, mekkora a pedagógushiány – értesült az RTL. Ezek a számok ugyan alacsonyabbak voltak régebben, de volt éppen elég probléma már a kilencvenes évektől kezdve a közoktatásban ahhoz, hogy gyakoriak legyenek a tömegtüntetések.
Sokszor elhangzott az elmúlt másfél évben, hogy az előző kormányok alatt miért nem tüntettek a pedagógusok, holott a mai napig temérdek archív híradást őriz az internet a több tízezres tüntetésekről és a közel százezres sztrájkrészvételről.
A Pedagógusok Szakszervezetének eddigi legnagyobb tüntetése a szabaddemokrata–szocialista kormány alatt történt, 1995. november 15-én, Budapesten, a Parlament előtt. A pedagógus-szakszervezet elnöke akkor méltatlan helyzetnek nevezte, hogy „egy európai országban elbocsátással fenyegetett tanároknak a munkafeltételeik érdekében utcára kellett vonulniuk”. Tizenegy évvel később, szintén a szabad demokrata–szocialista kormány idején, 2006. december 15-re kétórás figyelmeztető sztrájkot hirdetett a PDSZ. Az iskolák nagyjából tíz százaléka, ötszáz oktatási intézmény legkevesebb 15 ezer dolgozója csatlakozott akkor a sztrájkhoz. A közmédia fenti eseményekről közölt korabeli riportjai ma már szinte szürreálisnak tűnhetnek, hiszen azokban hús-vér pedagógusok nyilatkoztak az iskola épületében arról, hogy miért sztrájkolnak. Ez 2023-ban szinte elképzelhetetlen.
Vannak persze, akik ma is vállalják a véleményüket, ők már többnyire felmondott pedagógusok. Tóth Bence biológiát és kémiát tanított, vagyis két olyan tárgyat, amiből még az átlagosnál is nagyobb a hiány az iskolákban. A státusztörvénnyel kapcsolatos nyilatkozatot már nem fogadta el, munkaviszonya hamarosan megszűnik. Azt mondja, a retorziókat felső nyomásra alkalmazzák.
„Kollégák meg iskolaigazgatók elmeséléséből lehet tudni, hogy elég konkrét nyomás van a minisztérium részéről a tankerületeken és a tankerületek részéről az intézményvezetőkön. Ezt sokszor az intézményvezetők továbbítják a kollégák felé. Nyilvánvalóan ezek írásban sokkal kevésbé jelennek meg, de előfordulhat, hogy valaki mondjuk szeretne osztályt vállalni, és nem engedik meg neki, vagy olyan órát vállalna, ami pluszjuttatással járna, és tavaly még tarthatott, de jövőre már nem tarthat. Tehát vannak nagyon nehezen nyomon követhető és finom eszközök, amikkel lehet éreztetni, hogy ha valaki kicsit jobban belemászik ezekbe a tiltakozásokba, mint ahogy szimpatikus, akkor vannak eszközök arra, hogy ezt visszajelezzék. Sajnos az a helyzet, hogy diákokkal, szülőkkel szemben is lehet ilyen eszközöket alkalmazni. Komplett iskolákat is lehet retorzió alá vonni, hogy valahol egyik évben még indulhatott három osztály, de jövőre csak kettő, vagy nem engednek csoportbontásokat, vagy nem engednek elindulni egy nyelvi előkészítőt finanszírozási okokra hivatkozva, vagy hasonló. Ilyen módon sajnos nagyon könnyen tud rajtuk csattanni az ostor” – meséli Tóth Bence.
Szilágyi Márta, a budapesti Budenz József Alapítványi Gimnázium igazgatója arról beszélt: érzik, hogy egyre több diák érkezik az állami iskolákból. „Az elmúlt években ez fokozódott, abszolút érezzük. Abban az esetben, amikor év közben keresnek meg minket – ez nagyon gyakori egy-egy gyermek kapcsán –, az szinte mindig egy állami iskolából történő átiratkozásról szól. Ha az elmúlt három évet nézzük, körülbelül harminc százalékkal nagyobb számban jönnek. Pedig tanárokat mi sem találunk könnyebben” – teszi hozzá.
Zeller Judit, a TASZ magánszféraprojektjének senior jogi szakértője szerint a pedagógushiány miatt sok konkrét esetben már jogsérelem éri a diákokat és a szülőket is. A sikeres perektől sem fog megoldódni a probléma, a hatásuk viszont fontos lehet. „Törvényi előírás, hogy milyen végzettségű pedagógus oktathat, milyen feltételek mellett kell végezni az oktatást. Úttörő dolog lenne azt kimondatni például egy bíróságon, hogy ténylegesen megvalósul a jogsértés a diákok esetében. Meg lehet állapítani egy vagy kettő vagy sok eljárásban, hogy jogsérelem érte konkrétan azokat a tanulókat, konkrétan azokat a gyerekeket, de azt hiszem, mindannyian látjuk, hogy itt rendszerszintű változásokra van szükség. Még egy nyert ügy sem tud új tanárokat teremteni” – mondta a Szabadonnak a TASZ szakértője.
