Három hónappal ezelőtt a Kreml Szergej Szurovikin tábornokot bízta meg a nyögvenyelősen haladó orosz invázió irányításával Ukrajnában. Ő lett a hadművelet főparancsnoka. Akkor vette át az irányítást, amikor az orosz erők röviddel azelőtt az első jelentős visszavonulást hajtották végre, és egy második küszöbén álltak.
A nacionalisták és a hadsereg teljesítményének keményvonalas orosz kritikusai által dicsért Szurovikin azzal ünnepelte meg előléptetését, hogy elrendelte Ukrajna energetikai infrastruktúrájának bombázását és a lakosság sötétségbe és hidegbe taszítását.
Emellett kivonta az orosz csapatokat az egyetlen regionális fővárosból, amelyet az invázió óta elfoglaltak, és bár ez a taktikai visszavonulás győzelmet hozott Ukrajnának, de hozzájárult az orosz vonalak megerősítéséhez is.
Az elmúlt hetekben az orosz erők a hírhedt Wagner magáncég katonáival együtt direkt frontális támadásba kezdtek a donbászi Bahmut és Szoledár város elfoglalására. A jelentések szerint az első világháborút idéző gyalogsági rohamokat hajtottak végre, amelyek orosz holttestekkel borított mezőket hagytak maguk után, de az ukránok szerint az oroszok továbbra is rohamoztak, bajtársaik holttestein átgázolva.
Január 11-én aztán Szurovikint elmozdították.
Mivel az orosz invázió már a tizenegyedik hónapjába lépett, és nem látszik a vége, Vlagyimir Putyin elnök átrendezte az orosz katonai főparancsnokságot. Szurovikin helyére a vezérkari főnök, Valerij Geraszimov tábornok, Szergej Sojgu védelmi miniszter közeli szövetségese lépett.
Mi lehet ezzel a cél?
Szurovikin megtartotta rangját, de Geraszimov helyettese lett két másik, kevésbé ismert főtiszt mellett.
A lépés – amellyel Putyin negyedszerre rendezte át a hadvezetést – meglepte mind az orosz, mind a nyugati szakértőket, és újabb kérdéseket vetett fel azzal kapcsolatban, hogy mi a Kreml végső célja az elmúlt közel nyolcvan év legnagyobb európai háborújával.
„Vajon azért, történt, mert Putyin már türelmetlen Szurovikin módszereivel és a sikerek hiányával szemben, amelyeket győzelemként tud feltüntetni az orosz nép előtt? Talán” – nyilatkozta Mick Ryan, az ausztrál hadsereg volt vezérőrnagya, az orosz katonai doktrína elemzője.
„Vagy inkább palotapolitikáról van szó, az orosz hadsereg és a Wagner-csoport közötti nyílt ellenségeskedés és versengés kényszeríti Putyint a közbelépésre? – tette fel a kérdést. – Vagy azért, mert Szurovikin – akinek közvetlen kapcsolata van Putyinnal – egyre erősebb lett Geraszimovhoz képest?”
Ezek mindegyike tényező lehet, vélik egyes elemzők, rámutatva a Putyinhoz közeli körökben kialakult heves rivalizálásra, azonkívül, hogy a Kreml türelmetlen, mert nincs előrelépés a harctéren.
„Gyakran váltanak le parancsnokokat, ha rosszul mennek a dolgok”
„A civil vezetők gyakran váltják le a katonai parancsnokokat, amikor a háború nem megy jól” – fejtette ki Mark Cancian nyugalmazott amerikai tengerészgyalogos ezredes, aki jelenleg a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának (CSIS) katonai szakértője.
„Gondoljon bele, hány tábornokot próbált ki Lincoln, mielőtt Ulysses Grantre esett a választása” – utalt Abraham Lincoln amerikai elnök személyi döntéseire az 1860-as évek amerikai polgárháborúja idején.
Dara Massicot, a RAND Corporation, egy amerikai székhelyű agytröszt orosz katonai szakértője szerint a lényeg az, hogy Oroszország „legkompetensebb vezető parancsnokát inkompetensre” cserélték, ami azt jelzi, hogy több tényező állt az átrendeződés mögött.
„Ebben a történetben minden benne van: belharc, hatalmi harcok, féltékenység” – írta Massicot Twitter-bejegyzésében.
Minden jel szerint az invázió rosszul alakul Moszkva számára. Nyugati tisztviselők szerint Oroszország áldozatainak száma – az elesett és megsebesült katonák – megközelíti a százezret. (Nyugati becslések szerint Ukrajna is hasonló veszteségeket szenvedett el.)
Elakadt offenzíva
A harctéren az orosz erők kudarcot vallottak eredeti elsődleges céljaikban: gyorsan elfoglalni Kijevet, megbuktatni Volodimir Zelenszkij elnök kormányát, és megadásra kényszeríteni az ukrán hadsereget. Az első hónapok legnagyobb sikere az Azovi-tengeren fekvő Mariupol kikötőjének elfoglalása volt május végén.
Az orosz erők a nyár folyamán végrehajtott parancsnoki struktúra átszervezése és a keleti donbászi régióban lévő egységek átcsoportosítását követően sem tudtak jelentős eredményeket elérni, kivéve a Luhanszk környéki Szeverodonyeck és Liszicsanszk város júniusi elfoglalását.
Aztán jött az ősz.
Az új, erős nyugati fegyverekkel megtámogatott ukrán csapatok megrendítették az orosz erőket, átszáguldottak a Harkovi területen, a Donbásztól északra és nyugatra, és elfoglalták a donyecki régió vasúti csomópontját, Limant.
A harctéri zűrzavar közepette a Kreml több vezető tábornokot is leváltott, köztük Alekszandr Lapin vezérezredest, akit a keményvonalas nacionalisták, köztük Ramzan Kadirov csecsen vezető és Jevgenyij Prigozsin, a Wagner alapítója is élesen bírált Liman elvesztése miatt.
Szeptember végén Putyin bejelentette, hogy több tízezer orosz tartalékost és más erőket mozgósít, ami annak elismerése volt, hogy az orosz hadseregnek több emberre van szüksége.
Be- majd kilép a képből Armageddon
Október 8-án Putyin kinevezte Szurovikint – aki hat évvel korábban a szíriai orosz expedíciós erők parancsnokaként érzelemmentes brutalitásával szerzett hírnevet és az Armageddon tábornok gúnynevet – az összes ukrajnai orosz haderő első egyesített parancsnokává. Előléptetését Prigozsin és mások is üdvözölték.
Két nappal kinevezését követően Szurovikin elindította az elsőt az ismétlődő tömeges rakéta- és dróntámadások közül, amelyek célja Ukrajna energetikai infrastruktúrájának elpusztítása volt – egy olyan kampány, amelyet ukrán és nyugati tisztviselők terrorizmusnak minősítettek.
November 9-én elrendelte az orosz csapatok visszavonulását a Dnyeper keleti partjára, így Ukrajna diadalmasan visszafoglalta Herszon városát. A keményvonalas héják bírálták, de Szurovikin ügyes taktikai manőverének tekintették a visszavonulást, bár Oroszország szívesebben elkerülte volna.
Egy ilyen szimbolikus jelentőségű döntést valószínűleg Putyinnak is jóvá kellett hagynia, ami azt jelenti, hogy Szurovikin ekkor már élvezte Putyin bizalmát.
Úgy tűnik, most már kevésbé – és így Geraszimov irányítása alá került.
Sokáig nem volt összehangolt hadműveleti vezető
Ez a negyedik változtatás, amelyet Putyin az invázió február 24-i megkezdése óta végrehajtott. Az invázió első hónapjaiban Oroszország kezdeti kudarcainak részben az volt az oka, hogy a műveletnek nem volt egyesített parancsnoksága.
Áprilisban Alekszandr Dvornyikov tábornok lett a főparancsnok. Őt két hónappal később Gennagyij Zsidko vezérezredes váltotta Szurovikin októberi kinevezéséig, ameddig – elemzők szerint – nem volt egyesített parancsnok.
„Ez nem csak Oroszországra jellemző – mondta Cancian. – Azoknak a hadseregeknek, amelyeknek nem volt a közelmúltban magas szintű harci tapasztalatuk, nincs jó érzékük a felső vezetésük minőségét illetően, amikor egy nagy intenzitású háború újszerű követelményeivel szembesülnek.”
Az invázió előtt megbízható, hozzáértő stratégának tartották Szurovikin új közvetlen felettesét, Geraszimovot, aki több mint egy évtizeden át volt vezérkari főnök. Talán még ennél is fontosabb, hogy Sojgu szövetségese, akinek a vezetését szintén gúnyolták a keményvonalas kritikusok, de Putyin egyik közeli bizalmasa.
„A háború kezdetéig Geraszimovot a modern kor egyik legjobb orosz teoretikusának tartották - emlékeztetett Ryan. – De reformjai nem eredményeztek harctéri vagy stratégiai sikereket. Nem valószínű, hogy a harctéren való jelenléte változtatni fog a dolgokon.”
Áldás vagy átok a kinevezés?
Egyes megfigyelők szerint Geraszimov új pozíciója mérgezett kehely lehet: egy olyan időszakban kapja meg a parancsnokságot, amikor Ukrajna egyre jobban felfegyverzett erői újabb ellentámadásokra vágynak, az orosz veszteségek várhatóan egyre magasabbak lesznek, és a rossz híreket közölni kell Oroszország elsőszámú főparancsnokával, Putyinnal.
„Geraszimov valószínűleg egy olyan szervezetlen parancsnoki struktúra felett fog elnökölni, amelyet olyan belső, tartós és öngerjesztő hibák húznak le, amelyeket nagyrészt még ő hozott mozgásba az ukrajnai invázió előtti szerepkörében” – közölte az amerikai székhelyű Institute for the Study of War (ISW) január 11-én.
„Vajon Putyin és (…) Sojgu végül mindent előkészítettek ahhoz, hogy Geraszimovot tegyék meg bűnbaknak Oroszország összes háborús kudarcáért?” – teszi fel a kérdést Ryan.
Szergej Markov, a Kremlhez közel álló politikai elemző és a háború hangos támogatója azzal érvelt, hogy az átrendeződés kevés operatív változást jelent, Szurovikin marad a fő helyszíni parancsnok, míg Geraszimov Moszkvában marad.
A Wagner-főnök növekvő hatalmi befolyása
Markov azt is elmondta, hogy a döntést a Wagner-zsoldosok sikere indokolta, akik kulcsszerepet játszottak Mariupol és Szeverodonyeck elfoglalásában, és akik Bahmutban és Szoledarban is jelentős szerepet töltenek be. Ezeket az erőfeszítéseket Prigozsin egyre növekvő közszereplése kísérte.
„Geraszimov kinevezése az orosz erők főparancsnokává a Wagner sikereinek köszönhetően történt – írta Markov a Twitteren közzétett bejegyzésében. – A Wagner-katonák hatékonysága ezekben a csatákban sokkal nagyobbnak bizonyult, mint a reguláris csapatoké.”
Január 12. után Prigozsin, Kadirov és a háború menete, illetve Sojgu más kritikusai nagyrészt elhallgattak, kevés volt az olyan harsány kommentár, mint amelyik segített kiszorítani más tiszteket, például Lapint.
Szakértők szerint fokozta a drámát, hogy a színfalak mögött hatalmi harc alakult ki két politikai frakció – az egyik oldalon Sojgu és Geraszimov, a másikon Szurovikin és Prigozsin – között.
„Putyin mint szakképzetlen katona és olyasvalaki, aki nem tudja, hogyan lehet megmenteni az ügyet, ingadozik közöttük” – írta Tatyána Sztanovaja tapasztalt orosz politikai szakértő Twitter-bejegyzésében.
A politikai huzavona volt az egyik fő tényező a személyzeti átrendeződésben, amelynek célja, hogy megerősítsék Sojgut és Geraszimovot a Szurovikin, Prigozsin és más héjákkal való rivalizálásban – írta az Institute for the Study of War.
„Geraszimov kinevezése valószínűleg részben politikai lépés a héják és a védelmi minisztérium kritikusai befolyásának gyengítésére, és jelzés Prigozsin és más szereplők számára, hogy vegyenek vissza a minisztériummal szembeni bírálataikból” – tették hozzá.
Az orosz erők egy másik, friss harctéri katasztrófával szembesültek szilveszterkor, amikor ukrán rakéták támadtak egy falut a Donyecki területen, ahol katonákat szállásoltak el. A hajnal előtti csapás 89 katonát ölt meg az orosz védelmi minisztérium hivatalos közleménye szerint, de ukrán tisztviselők és egyes orosz katonai bloggerek több százra teszik a halálos áldozatok számát.
Roman Szvitan tartalékos ukrán katonatiszt és védelmi kommentátor egyetértett azzal, hogy az átrendezés nem hoz érdemi változást – kivéve azt, hogy a jövőbeni vereségekért, visszavonulásokért és rossz hírekért mostantól Geraszimov vállát nyomja a felelősség.
„Mindössze kivonták Szurovikint az információs térből – nyilatkozta Szvitan a Jelenidő nevű, orosz nyelvű műsornak, hozzátéve, hogy a tábornokot „nem fokozták le és nem tűnt el sehova. Ez csak játék a nyilvánosságnak” – mondta.
