A szokásosnál őszintébb hangon beszélt Takács Péter egészségügyi államtitkár arról, hogy kórházbezárásokra van szükség, és számos ellátási helyen csökkenteni kell a kapacitásokat. Azt is elmondta: az „ipari lobbi” miatt törölték el a kötelező üzemorvosi vizsgálatot, és elárulta, miért váltották le az OKFŐ vezetőségét. Élesen kritizálta az informatikai fejlesztéseket, és módosítana a most teljesen egységes orvosi bértáblán is. Abból viszont nem enged, hogy háziorvosok lássák el az ügyeletet, akkor sem, ha az átlagéletkoruk hatvan év körül van.
Takács Péter, a Belügyminisztérium egészségügyért felelős államtitkára március 23-án tartott egy előadást Merre tart az egészségügy? címmel a Semmelweis Egyetemen. Ismertette, hogy áll az egészségügyi reform, és a szokásosnál őszintébben fogalmazott meg kritikát egyebek mellett az OKFŐ tavalyi leváltásával, az informatikai fejlesztésekkel és a kötelező üzemorvosi vizsgálat eltörlésével kapcsolatban. Az előadás felvételét a Magyar Orvosi Kamara budapesti szervezete tette közzé YouTube-csatornáján.
Teljesen átalakuló egészségügy
Takács elmondta, hogy amikor nekiláttak az egészségügyi rendszer átalakításának (a Belügyminisztérium felkérésére a Boston Consulting Group tanácsadó cég készített erről egy tanulmányt 720 ezer euró plusz áfáért, de a tárca tíz évre titkosította), négy fő problémát azonosítottak: nagyon széttöredezett az ellátórendszer; fejnehéz, kórházközpontú struktúra; nem érvényesülnek az üzemgazdasági alapelvek; az ellátásszervező funkciók nem a megfelelő szinteken jelennek meg.
Ebből pedig alapvetően két dolog következik: bizonyos kórházi funkciók megszüntetése és centralizálása megyei szinten, valamint az alapellátás rendszerének racionalizálása és a szakrendelők megszervezése megyei szinten, ami azt is jelenti, hogy kikerülnének az önkormányzatok kezéből.
A rendszerátalakításról korábban itt írtunk részletesen. A bérrendezés mellett tehát hangsúlyosak az intézményi átalakítások. Lesznek megyei és városi kórházak. Minden megyében egy valódi kórház maradna, és jogilag minden városi kórház a központi, megyei irányító intézmény alá tartozna. A kórházbezárás kifejezést következetesen kerüli a kormányzat, de a városi kórházak jelentősen átalakulnának, ugyanis főleg csak egynapos műtétek, belgyógyászati, valamint szülészeti és sürgősségi ellátások, prevenciós tevékenységek maradnának ott. A komolyabb eszköz- és humánerőforrás-igényű ellátásokat a megyei kórházakba koncentrálnák. „Nem zárunk be kórházat, járási egészségközponttá fejlesztjük őket” – hangzik a kormányzati megfogalmazás.
Most kicsit sarkítva: nem kell gyerekszívsebészet minden vármegyei kórházba, pláne nem kell városi kórházba.
Minden, a megyében dolgozó orvos munkáltatója is a centrumkórház lenne, ami azt jelenti, hogy az orvosokat és szakdolgozókat arra a helyre lehet kirendelni, ahol épp szükség van rájuk. Az, hogy pontosan hol milyen ellátás lesz, szintén az OKFŐ-ben dől el.
Összevonnák, illetve megszüntetnék a kisebb, illetve be nem töltött háziorvosi praxisokat, az új körzethatárokat szintén az OKFŐ dönti el. Az átalakítások terveiről részletesen itt és itt írunk.
Vége a nagy kórházaknak
Mindezekről Takács most elárult részleteket, és helyenként őszintébben is fogalmazott. Szerinte a nemzetgazdaság teljesítőképességéhez kell szabni azt, hogy hol milyen ellátás lesz elérhető. Erősítené az alap- és a szakellátást, kórházból pedig kevesebb lenne. Azt mondta:
„valamilyen határt még be kell vállalni, amit a nemzetgazdaság teljesítőképessége megenged ahhoz, hogy elvigyük a végekre, mondjuk egy nyírségi vagy ormánsági faluba az egészségügyi ellátást,
de ott ezek az üzemgazdasági elvek gyakorlatilag egyáltalán nem érvényesültek, egészen pici méretű ellátóegységeket tartottunk fenn nagyon drágán, amik aztán forrást vonnak el onnan, ahol nagy betegforgalom van”.
Arról is beszélt, hogy nem csak a városi kórházakat alakítanák át, de bizonyos ellátások még megyei szinten sem biztos, hogy elérhetők lesznek.
„Most kicsit sarkítva: nem kell gyerekszívsebészet minden vármegyei kórházba, pláne nem kell városi kórházba.”
Ehhez kapcsolódóan: Rég nem látott átalakítás előtt az egészségügy
A jelenlegi kórházstruktúra fenntarthatatlan Takács szerint, és nemcsak Magyarországon, de Németországban is – ezt pedig személyesen a német egészségügyi miniszter mondta neki.
„Tehát a néhány száz ággyal, de sok szakmában ellátást, 0–24 órás ellátást kínáló osztályoknak vagy kórházaknak Németországban vége. Azt mondja, hogy a német gazdaság nem bírja őket fenntartani. Ebből vonjuk le a következtetést, hogy mi fönn fogjuk-e tudni. Ez szerintem egy jó szlogen, hogy a Schwarzwaldkliniknek vége van.” (A Schwarzwaldklinik A klinika című, nyolcvanas évekbeli német tévésorozat kórháza – K.-A. Á.)
Alkalmatlan a rendszer az idősek ellátására
Viszont az alapellátást és a szakellátást erősítenék egyes területeken. Az államtitkár pontos részletek nélkül, de arról beszélt, hogy bizonyos feladatokat, amelyeket most a szakrendelőkben látnak el, a jövőben rábíznának a háziorvosokra.
„Szükség van a nagy népbetegségek esetében a járóbeteg-szakellátásra, megfelelő kapacitásra, és szükség van azokra az ellátásokra, amikre jelenleg nincsen megfelelő kapacitás a magyar ellátórendszerben, ezek pedig általában az elöregedő társadalom miatti nem fertőző betegségek tartós kezelése és a tartós ápolási kapacitások.”
Takács szerint „a nagy népbetegségek fekvőbeteg-ellátása, belgyógyászati, kardiológiai jellegű problémák, illetve azok a sebészeti jellegű beavatkozások, amik jellemzően ambulanter vagy egynapos sebészet keretében megoldhatók” teszik ki az esetek bő hetven százalékát, minden más centralizálható.
Külön kitért arra, hogy az ellátórendszer jelenleg alkalmatlan az elöregedett társadalom jelentette problémára. Ezt szerinte a szociális tárcával közösen lehet csak megoldani „Kapacitásbővülés kell az ő oldalukon is, kapacitásbővülés kell a mienken is.”
A kórházak ki nem használt ágyait áttennék a rehabilitációs, krónikus betegségeket ellátó szakápolás irányába, a szakápolás egy részét pedig a szociális szférába csoportosítanák át – mondta Takács. Ez az átszervezés egyébként már tavaly megkezdődött. Ezt a Szabad Európának akkor nyilatkozó szakemberek rémisztőnek nevezték, és azt vetítették előre, hogy az állam egyre inkább ki akar vonulni a szociális ellátás finanszírozásából. Takács most azt mondta, hogy szeretné bővíteni az otthoni szakápolás- és hospice-lehetőségeket, és elismerte, hogy komoly probléma a szakdolgozók hiánya. Ezen segítene egyes feladatok kiszervezése az egészségügyből a szociális ágazatba az államtitkár szerint, de ezért kezdték el a szakdolgozók bérének emelését is.
Ehhez kapcsolódóan: „Ilyet Európában még sehol sem foglaltak törvénybe” – Szakértőket kérdeztünk a szociális törvény tervezett módosításáról
A finanszírozás átalakítása
Alapvetően alakítaná át a kórházak finanszírozását is a kormány. A kórházak tartozása február végén meghaladta a százmilliárd forintot, ami rekordnak számít.
Minderről Takács most azt mondta: a kórházak évi összesen 1500 milliárd forintos költségvetésének öt-hét százaléka „reálisan hiányzik a rendszerből”, viszont ha ezeket a pénzeket a struktúra változtatása nélkül tennék bele, akkor „még nagyobb hiány lesz, mint eddig volt”.
A változás az lenne, ha felmérnék a kórházak valódi költségeit, és ahhoz alakítanák a finanszírozást. Most építik ki azt a rendszert, amellyel folyamatosan monitorozni tudnák a költségeket, amihez igazítanák a kórházak támogatását. Az államtitkár a kórházi centralizációtól is jelentős költségcsökkenést vár.
Takács Péter arról is tett említést, hogy miért váltották le tavaly év végén Jenei Zoltánt, az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) vezetőjét (pár nappal Jenei után két helyettesét is menesztették). Az államtitkár most erőteljesen arra utalt, hogy a kormány szerint Jenei nem haladt elég gyorsan az egészségügyi rendszer átalakításával. „Azt érzékeltem, hogy (…) nem sikerül elmondani a végrehajtásért felelős helyi vezetőknek azt, hogy mit szeretnénk, amit tulajdonképpen szándékozunk megvalósítani” – mondta most Takács Jenei menesztésének egyik okáról. Korábban úgy lehetett tudni, hogy Jeneit okolták a kórházak eladósodásáért és azért, mert nem sikerült átalakítani az intézmények gazdálkodását.
Új ügyeleti rendszer: siker, de kellenek a nyugdíjas orvosok
Takács beszélt az egyik legtöbb vitát kiváltó átalakításról, az új ügyeleti rendszerről is. Az egész napos ügyeletet nyújtó helyek száma jelentősen lecsökkent, Pest megyében például az ügyeleti pontok nyolcvan százaléka megszűnt. Az ügyeletet alapvetően a háziorvosok látják el. Ennek következményeiről szóló riportfilmünket itt tudják megnézni.
Az államtitkár most úgy érvelt, hogy az átalakítás előtt nagyjából 450 ügyeleti szolgáltató volt, de „teljesen fölöslegesen volt legtöbb helyen egész éjszakára orvos”. Az új rendszerben nemcsak az ügyeleti helyek száma változott, de az is, hogy az Országos Mentőszolgálat szervezi, az ügyeletet a háziorvosok látják el, és az ellátási körzethatárok átjárhatók: a beteget a legközelebbi helyre irányítják, akkor is, ha az egy másik megyében van. A háziorvosok átlagéletkora hatvan év körüli.
Az államtitkár most sikeresnek értékelte az átalakítást. Azt mondta, hogy az új rendszer bevezetése óta 450 ezer ellátási esemény volt. Ezeknek 15-20 százalékában a telefonos iránymutatás is elég, mert egyszerű felvilágosító kérdésük volt a betegeknek, ennyivel tehát eleve csökkent az esetszám. Egyéb esetben riasztják az ügyeletes orvost vagy a mentőt, vagy az ügyeleti pontra irányítják a beteget. 15-20 százalékkal csökkent az indokolatlan mentővonulások száma. Takács arról is beszélt, hogy dinamikusan alakítják majd az ellátási pontok számát, például nyáron a népszerű üdülőhelyek környékén több ügyeleti pontot fognak megnyitni.
Szerinte az ellátottak kifejezetten elégedettek az új ügyeleti rendszerrel.
Már csak Budapest van hátra, de az államtitkár azt mondta: még idén bekapcsolják a fővárost is az új rendszerbe. Noha előadása elején maga is arról beszélt, hogy „a háziorvosi társadalom elöregedett”, az ügyeleti átalakításokkal kapcsolatban már azt mondta, hogy „a háziorvosoknak kell részt venni az ügyeletben, attól nem fogunk eltekinteni”.
Méghozzá azért, mert „aki a háziorvosi tevékenységét egyébként el tudja látni a hét minden napján, az havi kettő alkalommal, délután 4-től 22 óráig is általában alkalmas rá”.
Az államtitkár szerint az ügyeletekkel olyan jól lehet keresni, hogy a fiatalok szeretnének minél többet ügyelni, és „relatíve ritkán kerül arra sor, hogy idős kollégát az ÁNTSZ kirendeljen” ügyelni. (Az ÁNTSZ ma már Nemzeti Népegészségügyi Központ, NNK néven működik – K.-A. Á.) „Azt adtam ki a területi tisztiorvosnak, hogy fölmenő rendszerben, tehát lehetőleg ne a 83 éves kollégával kezdje a beosztást, hanem azokkal, akik egyébként aktív korúak” – fogalmazott az államtitkár –, nem zárva ki tehát annak a lehetőségét, hogy az akár nyugdíjas korú háziorvosok is kénytelenek ügyeleti feladatokat ellátni. A Magyar Orvosi Kamara szerint tavaly öt harminc év alatti háziorvos volt az országban.
Módosítana az orvosi bértáblán
Az államtitkár ha korlátozottan is, de módosítana az orvosi bérek számítási módján is. Az új rendszerben ugyanis egységesítették az orvosi bértáblát: a fizetés csak akkor emelkedik, ha valaki idősebb lesz. Nincs különbség aközött, hogy valaki nagyobb tudást igénylő ágazatban dolgozik-e, vagy olyan munkát végez, ahol nagyobb felelőséget kell vállalni, vagy nagyobb kockázatnak van kitéve – csak az életkor számít. Takács ezzel kapcsolatban azt mondta: szükség van arra, hogy értékeljük, ha valaki „egyedi képességekkel rendelkezik”.
Példaként felhozta, hogy két olyan orvos van Magyarországon, aki tüdőátültetést tud csinálni, és egyikük „kevesebbet keres, mint a kiskunhalasi szakrendelő egyébként nyugalmazott diabetológusa”, mert fiatalabb 15 évvel.
Problémás informatikai fejlesztések
Takács beszélt a digitalizáció szükségességéről, amivel szerinte „nem állunk rosszul”. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy „volt egy-két projekt, ami félrement”. A háziorvosoknak és szakrendelőknek kifejlesztett, miniHIS nevű rendszer első verzióját egyenesen tragikusnak nevezte. Szerinte azóta már javult a program, de még mindig nehezen használható. Ugyanígy használhatatlannak nevezte az Ápolástámogató Rendszert, amely az ápolók adminisztrációs munkáját hivatott segíteni. Kritizálta az NNK Egészségügyi Szolgáltatások Elektronikus Nyilvántartás nevű rendszerét is. „Az ÁNTSZ informatikai rendszerével nagyon nem vagyok megelégedve, mert az nem sikertörténet, és akkor még finom voltam. Sok pénzt költöttünk rá, és nem lett jó.”
Káros a kötelező munkahelyi orvosi vizsgálat eltörlése
Az államtitkár kritizálta, hogy a kormány eltörölte a kötelező munkahelyi orvosi vizsgálatot, és arra utalt, hogyan próbálná meg visszacsempészni az üzemorvosi vizsgálatot a munkahelyekre.
Takács szerint „a magyar ember nem megy el orvoshoz, háziorvoshoz, csak akkor megy, ha valami baja van”. Átalakítaná a különböző szűrési vizsgálatokat (elsősorban úgy, hogy könnyebben elérhetők lennének), de ennél fontosabbnak tartja az általános egészségfelmérés elterjesztését.
A kormány úgy törölte el a legtöbb munkakörben a kötelező munkahelyi orvosi vizsgálatot tavaly novemberben, hogy Takács korábban végig a rendszer bővítésének szükségességéről beszélt. Minderről most azt mondta: „Iparkamarai nyomásra leginkább a kisvállalkozások nyögtek azon nagyon, hogy húsz vagy annál kevesebb munkáltatót foglalkoztatók is minden területen kötelezve vannak foglalkozásorvosra.” Szerinte a vállalkozók azzal érveltek, hogy menjenek el az alkalmazottak háziorvoshoz vizsgálatra, „ne kelljen még foglalkozásorvost is fizetnie. Emiatt volt az a törvénymódosítás, hogy bizonyos területeken nem kötelezően írjuk elő a foglalkozásorvost, de ha a munkavállaló kéri, akkor kell neki biztosítani. Úgyhogy egy picit csöbörből vödörbe került szerintem az ipari lobbi.”
Takács azzal javítana a helyzeten, hogy ötévente egyszer kellene elmenni egy általános egészségfelmérésre. Ha egy cég munkavállalói nagy arányban részt vesznek rajta, a munkáltató járulékkedvezményt kapna.
Nem a magánszolgáltatók csökkentik a várólistákat
Szintén fontos feladatnak nevezte a köz- és magánellátás egyértelmű szétválasztását. Itt még kormányzati döntésre van szükség annak eldöntéséhez, hogy melyik magánszolgáltatókat vonnák be a közfinanszírozott ellátásba. Azt mondta, felül fogják vizsgálni az összes jelenlegi együttműködést, és lehetnek olyanok, akiknek felbontják a szerződését. Sok konkrétumot nem mondott, csak annyit, hogy olyan magánellátók jöhetnek szóba, amelyek olyan ellátást tudnak nyújtani, amit az állami nem. Arról beszélt, hogy a nagy képalkotó vizsgálatok (CT, MR) egyre kevésbé ilyenek, mert a következő három évben 45 CT-t és 17 MR-t fognak vásárolni vagy újra cserélni. A kormány egyébként tavaly nyáron döntött úgy, hogy 2024 novemberétől államosítja a CT- és MR-vizsgálatokat. Most azonban úgy néz ki, nincs meg az elegendő kapacitás (lassan halad az eddigi szolgáltatók kártalanítása, a szakdolgozók felvétele, a gépbeszerzés), ezért 2025 vége előtt nem várható, hogy lezárul az államosítás.
Takács ugyanis nem attól várja a várólisták csökkenését, hogy a magánszolgáltatók több finanszírozást kapnak. „A várólista attól csökken, ha megfizetem ott, az állami kórházban, ahol elvégzik.” Szerinte az utóbbi években jelentősen csökkent a várólistán lévők száma. A Covid-lezárások után majdnem 45 ezren várakoztak hatvan napnál régebben, most 26 ezren vannak. „Három olyan műtét van, ami még hatvan napon túli átlagos várakozási idővel van, csípőprotézis-, térdprotézis- és a kiterjesztett gerincstabilizáló műtét. Az összes többinél az átlagos várólistára kerülési időtől a műtétig eltelt idő hatvan nap alatt van” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a kórházak között óriási a különbség. Szerinte ezenkívül annak kell sokat várnia, aki ragaszkodik ahhoz, hogy egy adott kórházban műtsék meg, vagy egy adott orvos.
