A beruházások, különösen az állami beruházások lefulladása miatt hitelből pörgetné fel a kormány a gazdaságot a választásokig, ehhez keres tízmilliárd eurónyi kedvezményes árú forrást – értesült több forrásból a Szabad Európa. Az általunk megkérdezett elemző szerint értelmetlen ennyi pénzt hirtelen ráönteni a magyar gazdaságra.
----------------
FRISSÍTÉS: Bár előzetes megkeresésünkre nem válaszolt, cikkünk megjelenése után a Nemzetgazdasági Minisztérium közleményt adott ki, amelyben cáfolta, hogy a magyar állam tízmilliárd eurónyi hitelfelvételre készülne. Azt írják: „Magyarország pénzügyi finanszírozása stabil és biztosított.”
----------------
Bár a kormány azt kommunikálja, hogy a magyar gazdaság az uniós források nélkül is jól működik, ráadásul ezek a pénzek „nincsenek még elveszve”, a háttérben már megindult a gondolkodás arról, mivel pótolják ezeket a (minden jel szerint mégiscsak hiányzó) pénzeket – tudtuk meg több forrásból.
Magyarországnak ezekben az években összesen mintegy harmincmilliárd eurónyi (nagyrészt ingyen)pénz állna a rendelkezésére uniós forrásokból, de más-más okok miatt ennek az összegnek egyelőre csak a töredékét tudta hasznosítani, és egyre több jel mutat arra, hogy ez már nem fog érdemben változni a jelenleg futó, 2021–2027 közötti uniós költségvetési ciklusban.
Majdnem harmincmilliárd az ablakban – euróban
Már többször beszéltünk arról Európai Unióval foglalkozó podcastsorozatunkban, hogy az Európai Bizottság a Magyarországnak járó felzárkóztatási forrásokból vonja le azt a napi egymillió eurót, amit bírságként szabtak ki ránk, amiért nem teljesítettük az Európai Bíróság migrációs szabályok megszegése miatt hozott ítéletét. Így ennek a 21,7 milliárd eurónak a hét százaléka már biztosan elveszett. Ezenkívül 6,3 milliárd euró a bizottság magyar jogállamiságot érintő kifogásai miatt van felfüggesztve – egyelőre ebben az ügyben sem látszik semmilyen elmozdulás a holtpontról; egymilliárd euró idéntől végleg elérhetetlenné is vált.
Ehhez kapcsolódóan: Ketyeg az óra Magyarországnak a helyreállítási források felhasználásánál
A másik nagy uniós pénzforrásról, a Covid okozta gazdasági károk enyhítésére létrehozott Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközről (RRF) is írtunk többször. Ebből Magyarországnak 5,8 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás, 3,9 milliárd euró kölcsön, hétszázmillió euró pedig a REPowerEU keretből járna, vagyis összesen 10,4 milliárd euró. Csakhogy ehhez – jelen állás szerint – akkor juthatunk hozzá, ha legkésőbb 2026. augusztus 31-ig benyújtjuk a pénz lehívását lehetővé tevő teljesítési számlákat. A dátum vészesen közel van ahhoz képest, hogy még mindig számos kérdésben nyílt vita van a teljesítési feltételekről a kormány és a bizottság között.
Bár Orbán Viktor szeret azzal érvelni, hogy nemsokára megkezdődnek a tárgyalások a 2027–2034 közötti időszak büdzséjéről, és az elfogadásához konszenzusra van szükség a 27 tagállam között, „majd akkor hazahozzuk a pénzt”, a jelek szerint mégis fáj a kormánynak (és persze elsősorban a gazdaságnak) az eurómilliárdok hiánya. Ráadásul Michael McGrath, az EU igazságügyi biztosa nemrég Magyarországon járt, hogy személyesen tárgyaljon a kormánnyal, majd a 24.hu-nak adott interjúban egyértelművé tette, hogy „az egyetlen út az uniós pénzekhez a kért reformok teljesítése”.
A beruházási „halállista”
Ennek egyébként már korábban is voltak nyilvánvaló jelei. Lázár János építési miniszter például 2023 nyarán 270 beruházást függesztett fel egyetlen tollvonással: köztük híd- és útépítéseket, vasúti felújításokat, oktatási, sport- és egészségügyi beruházásokat. Bár Csepreghy Nándor államtitkár akkor azt válaszolta Vadai Ágnes DK-s képviselő írásbeli kérdésére, hogy ezek 2025-2026-ban újraindulhatnak, ennek egyelőre semmi jele. Azt viszont lapunk írta meg, hogy ezzel párhuzamosan a kormány továbbra is költ papíron a rendelkezésére nem álló források terhére, így futnak például az elvileg RRF-ből finanszírozott bölcsődefelújítások vagy közoktatási informatikai fejlesztési programok – százmilliárd forintos nagyságrendben.
Ehhez kapcsolódóan: Olyan uniós forrásból költ százmilliárdokat az állam, amelyik szinte biztosan nem érkezik meg
Érzékenyen érintette a kormányt és a Fidesz gazdasági hátországát a Rákos-Dubaj-projekt csődje is. Korábbi cikkünkben megírtuk, hogy egy, az üzlet nagyságrendjéhez képest prózai jogtechnikai hiba miatt csúszhatott ki a kormány kezéből Rákosrendező területe. Ennek kapcsán írtunk róla, hogy mára Budapesten nem maradt komolyabb nagyságrendű ingatlanberuházás, amely megrendelést biztosítana a NER-közeli építőcégeknek. Jelenleg kettő zajlik: a BudaPart a Rákóczi híd budai hídfőjénél (amelyben csak az új MÁV-székház építése 255 milliárd forintba kerül majd, többe, mint amit a vasúttársaság magára a vasút fejlesztésére költ), és a Dürer Park-projekt Zuglóban, amely százmilliárdos nagyságrendű.
„Gyakorlatilag elfogytak a megrendelések. Az irodaház-építések kifutóban, vasútfejlesztésre a közeljövőben nincs kilátás komolyabb volumenben, egyedül a gyorsforgalmiút- és autópálya-építés, -korszerűsítés fut még, de ez önmagában ennyi céget nem tart el, ahány kinőtt a piacon. Ezért én például arra számítok, hogy egy-két NER-közeli vállalkozás profiljában érdekes változásokra lehetünk figyelmesek a közeljövőben” – mondta akkor egy iparági forrásunk.
Rugalmas, és rugalmatlan hitelezők
A Szabad Európa több, egymástól független forrásból származó információi szerint
ebben a helyzetben a kabinet hamarosan dönthet egy nagyságrendileg tízmilliárd eurós hitel felvételéről.
Úgy tudjuk, az elvi döntés már megszületett, jelenleg a lehetséges források felkutatása zajlik. Ezek között szerepelhet akár Kína, akár az Egyesült Államok, akár Japán vagy Katar, de szóba került az Európai Beruházási Bank (EIB) is.
„Kína konkrét beruházásokra ad pénzt, nagyon kötött feltételekkel, lásd a Budapest–Belgrád vasutat. Az EIB-nek szintén kemény feltételei vannak, míg a japánok üzletileg lennének keményebbek. Ellenben Katar – például politikai alkuk keretében – szívesen nyújt kedvezményes hitelt, és a felhasználást illetően sem finnyás. Most nyilván komoly reményeket táplál a kormány, hogy valami hasonlót összehozhat a Trump-kabinettel is” – mondta egy informátorunk.
Érdekes, hogy a HVG-n nemrég megjelent cikkében Mellár Tamás országgyűlési képviselő, a Központi Statisztikai Hivatal volt elnöke is azt írta: „sok sok amerikai hitelből” költene a kormány a választásokig. Úgy fogalmaz: „A bruttó állóeszköz-felhalmozás 11,3 százalékkal csökkent 2024-ben. Mivel 2023-ban is jelentősen, 10 százalékkal zsugorodtak a beruházások, igen súlyosnak ítélhető a helyzet. Immáron második éve helyben járunk, a 2024-es GDP leragadt a 2022-es szinten. Az Orbán-kormány láthatóan nem is akar semmilyen működésbeli, szerkezeti változást elindítani.” Ebből arra a következtetésre jut, hogy a kormány (a tippje szerint amerikai) hitelből akarja pörgetni a gazdaságot a választásokig.
„Értelmetlen, észszerűtlen”
„Való igaz, hogy az elmúlt években több ezer milliárd forintnyi beruházást halasztottak el Magyarországon, elsősorban a kormány kiszámíthatatlan gazdaságpolitikája, a kivetett különadók és egyebek miatt. De ennek pótlására nem megoldás egy ilyen hitelfelvétel. Egyszerűen képtelenség lenne ennyi pénzt elkölteni a választásokig észszerű módon, ehhez nem elég nagy és fejlett a magyar gazdaság – mondta lapunknak Virovácz Péter, az ING vezető elemzője. Szerinte ez a tízmilliárd euró nagyságrendileg éppen annyi, mint amennyi az RRF-ből járna Magyarországnak. – Bele lehet önteni ennyi pénzt rövid idő alatt a magyar gazdaságba, csak attól igazából – néhány kivételezettől eltekintve – senkinek nem lesz jobb: ugyanis ez nem organikus növekedés lesz, inflációs sokkot okozhat. A beruházásdeflátor már négy éve tíz százalék fölött van” – fogalmazott. (A beruházásdeflátor az a mérőszám, amely a beruházások inflációját mutatja; nem csak egy kiválasztott termékkör, mint az inflációs kosár, hanem a teljes beruházási költekezés árszínvonalának figyelembevételével. A magyar állam által végrehajtott beruházások deflátorértéke például hagyományosan magas, amit köznyelven túlárazásnak szoktak nevezni.)
Virovácz Péter a nagyságrendileg nyolcvanezermilliárd forintnyi teljes éves magyar GDP-t hasonlította össze a mai áron mintegy négyezermilliárd forintnak megfelelő tízmilliárd euróval: „Ez a magyar GDP öt százaléka, őrületesen nagy pénz. Persze az is igaz, hogy az elmúlt években nagyjából pont ennyi hiányzott, mert nem vagyunk képesek lehívni az uniós forrásokat – mondta. Az ING vezető elemzője szerint a magyar kormány, különösen Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter láthatóan a beruházási rátát tartja a legfontosabb gazdasági mutatónak. – Ez nem is olyan régen 28-30 százalék volt a GDP-hez viszonyítva folyó áron számolva, és akkor nagyon büszkék voltunk erre. Azt persze senki nem nézte, hogy ha levesszük a durva túlárazásokat, akkor már csak 24-25 körül járt volna a szám. Ezt fel lehet tolni hitelből megint harminc közelébe, csak semmi értelme. A korábbiból lett tartós növekedés? Nem. Ebből sem lenne.”
Mire menne?
Kérdés persze, pontosan mire költenének ennyi pénzt. A kis- és közepes vállalkozások számára már most is elérhetők a Baross Gábor Program kedvezményes hitelei, „aki tudta, már felvette, aki eddig nem vette fel, nyilván azért nem élt vele, mert hitelképtelen, nem teljesíti a feltételeket”. Külföldi nagyvállalatokat aligha fog támogatni a kormány, „a nagy magyar cégeknek meg odaadhatjuk, de ugyanaz a kérdés: mire mennek majd vele? Értem, hogy kellemetlen, hogy nemzetközi szinten alig valamelyik tud versenyképes teljesítményt felmutatni, de erre akkor sem ez tűnik a legjobb a megoldásnak” – tette hozzá.
Virovácz Péter szerint ráadásul egy tízmilliárd eurós hitellel a magyar államadósság devizaállománya akár 35-40 százalékos részarányt is elérhet, ez viszont a nemzetközi hitelminősítőknél érne szinte biztosan azonnali leminősítést. Ha pedig netán a most valóban magas jegybanki devizatartalék lenne a hitel forrása, az azt jelentené, hogy annyira leapadna, hogy alig kéthavi import fedezetét biztosítaná csupán, ami szintén leminősítést okozna.
Az ügyben kerestük a Nemzetgazdasági Minisztériumot is, de cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak.
